Miért szükséges, hogy folyamatosan átlépd a fizikai korlátaidat?

„A férfinak nincs joga a fizikai edzés terén amatőrnek lennie. Szégyen számára anélkül megöregedni, hogy látta volna azt a szépséget és erőt, amire a teste képes.”

Ezek a szavak Szókratésztől, az ókori görög filozófustól származnak. Egyik legismertebb öröksége a vitán alapuló, úgynevezett szókratészi módszer. Önmagunk megismerését tartotta legfontosabb feladatunknak és kijelentette, hogy nem érdemes olyan életet élni amin nem gondolkodunk el. Számomra, egy 21. században élő férfi számára, mégis ez a szókratészi gondolat bír a legnagyobb súllyal: „A férfinak nincs joga a fizikai edzés terén amatőrnek lennie.” Gyakran eszembe jut.

De hogyan kell értelmeznünk Szókratész szavait, mit jelentenek ma, évezredekkel azután, hogy elhangoztak?

Az ókori görögök számára megkérdőjelezhetetlen volt, hogy egy ember csak akkor élhet igazán teljes életet, ha teste, lelke és szelleme is edzett és erős. Spártában a spártai nevelési rendszer (agogé) célja az volt, hogy veszélyes próbatételek sorával mind fizikailag, mind szellemileg erős férfiakat képezzenek a hadsereg számára.

Lelki és fizikai lények is vagyunk; lelki küzdelmeink kihatnak a testünkre, de fizikai kihívásaink acélozzák a lelket is. Az ókoriak üzenete számunkra az, hogy kötelességünk a lehető legteljesebben megélni, megtapasztalni, mire is képes a testünk. Enélkül a lelki fejlődés sokkal nehezebb. Csak így lehet igazán ember az ember – férfi a férfi.

Ne felejtsük el azt sem, hogy ami jó a testnek, az jó a léleknek is. A fizikai korlátaink átlépésével lelki téren is új szintre jutunk, ami csak tovább motivál, erősít minket, hogy újabb és újabb célokat tűzzünk ki magunk elé. A test és a lélek elválaszthatatlanul összekapcsolódik, így mi értelme lenne csak az egyikre összpontosítani és a másikat elhanyagolni?

Testünk elhanyagolásával az igazi férfi létet, az életet hanyagoljuk el – sőt, elutasítjuk azt.

De mit tehet egy modern férfi, aki nem szeretne „amatőr” maradni a fizikai edzés terén? A 21. században, amikor szinte minden ébren töltött óránkat négy fal között töltjük, a fizikai munkákat pedig lassan teljesen gépek veszik át, egyetlen igazi lehetőségünk a rendszeres sportolás.

Természetesen nem kell a spártaiakat követve valóban életveszélyes kihívásokat keresni, sem túlságosan nagy hangsúlyt helyezni a test acélozására. Elég, ha elkötelezzük magunkat amellett, hogy folyamatosan törekszünk a jobbra és a többre. Újra és újra kitoljuk a határainkat és átlépjük őket. Mindegy, mit választunk sportként – súlyzózás, futás, úszás, akadályverseny, stb. –, önmagunk legyőzése legyen mindig a legfontosabb cél.

Testi szenvedéseink legyőzése mentális erőt farag, melyekre szüksége van minden férfinak, hiszen időnként mindenki számára elérkezik az életben a kihívás, a nehézségek időszaka, amikor csak az addig acélozott tapasztalatokra lehet alapozni.

Benkovics Péter
a 60 óra küzdelem c. könyv szerzője