Jane Goodall üzenete a világnak: fel kell kötni a nadrágot!

Jane Goodall - Koronavírus után

A National Geographic Society, a világ egyik legnagyobb non-profit tudománnyal és oktatással foglalkozó alapítványa 2,7 ​​millió dollárt fordít három olyan tudós – a következő Jane Goodall – munkájának támogatására, akik a világhírű etológushoz hasonló szenvedéllyel kutatják a vadon élő állatokat.

A döntés kapcsán Jane Goodall elmondta, jól tudja, hogy könnyű elkeseredni, ha körbenézünk a világban: ukrajnai háború, klímaválság, élelmiszerválság, szegénység.

„Nem lennél ember, ha nem éreznél így, amikor körülnézel a világban”

– fogalmazott Jane Goodall, aki 60 éve a remény egyik sarkalatos alakja a vadon élő állatok kutatásának és megőrzésének világában, fáradhatatlanul azon dolgozik, hogy ne csak segítsen nekünk jobban megérteni a csimpánzokat, de a természeti világunk megmentéséért is harcol. Kutatóból szenvedélyes aktivista lett, miután testközelből tapasztalta meg, hogyan fenyegeti az élőhelyek pusztulása és az illegális kereskedelem a csimpánzokat, látta a Gombe Nemzeti Park pusztulását és az erdőirtást. Részben ennek a munkának köszönhetően Goodall tavaly májusban elnyerte a 2021-es Templeton-díjat, amelyet korábban többek között Teréz anyának, Desmond Tutunak és Francis Collinsnak ítéltek oda.

„A fiatalság a legnagyobb okom a reményre”

mondja Jane Goodall. „Amikor megértik a problémákat, és felhatalmazást kapnak a cselekvésre, hangot kapnak, és meghallgatják őket, máris megváltoztatják a világot.”

A National Geographic Society kiválaszt és támogat három olyan tudóst, akiknek a vadon élő állatok kutatása iránti szenvedélye képes továbbvinni Jane Goodall örökségét és a világ további ismeretlen csodáit is megvilágíthatják. A program jelenleg 5 éves, de potenciálisan 10 évre is kiterjeszthető.

Minden bizonnyal még mindig sok ismeretlen van természeti világunkkal és vadon élő állatokkal kapcsolatban. „Nem hiszem, hogy valaha is megismerjük az egészet” – véli Goddall. “Egyre többet fedezünk fel a természetből, ez pedig megtaníthat bennünket arra, hogyan bánjunk jobban az állatokkal és környezetünkkel” – teszi hozzá.

Tagadhatatlan, hogy a természettel való kapcsolatunk megszakadt.

Goodall szerint ez a valóság – és a jövőnk, amelyben nagyobb a zoonózisos betegségek okozta járványok valószínűsége, az élelmiszerválság és a klímaválság – a mi hibánk, learatjuk azt a termést, amit elvetettünk. Mégis reményt lát a jövőnkben, az egyéni cselekvés szintjén.

„Számomra úgy tűnik, hogy egy nagyon hosszú, sötét alagút torkolatánál vagyunk, és a végén van egy kis ragyogó csillag, amely reményt ad. De a remény a cselekvésről szól. Nem csak ülünk az alagút bejáratánál, és reméljük, hogy a csillag eljön hozzánk. Fel kell kötnünk a nadrágot, alá kell másznunk, átmásznunk, megkerülnünk ezeket az akadályokat, mint például az éghajlatváltozás, a biodiverzitás csökkenése, a szegénység, a népességnövekedés, a kapzsiság, mindezek a szörnyű problémák, amelyek során tönkretesszük a földet” – mondja. „De ha csak ülünk és reméljük, hogy minden rendben lesz, akkor biztosan nem történik változás. Az, hogy elérjük-e ezt a csillagot, szerintem egy kritikus tömegen múlik” – magyarázza Jane Goodall hozzátéve, hogy minden ember, minden nap hatással van a bolygóra, a mi választásunk, hogy ez a hatás milyen.

Hirdetés

Hirdetés

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Share on facebook
Share on linkedin
Share on whatsapp
Share on email
Share on print