Kaptam egy látszólag nagyon egyszerű feladatot. Van némi rutinom az online írásban, de az sokkal inkább a négykerekűek világára vonatkozik. Most pedig arról mesélek, hogyan működünk mi itt, Boldogkőváralján mintegy 230 km-re Budapesttől. Nincs nehéz feladatom, mert csak azt kell sorokba foglaljam, amit érzek és ami a mindennapi munkám része.
Alapvetően úgy gondolom, nincs rossz önéletrajzom, a főiskola után végig piacvezető multik világában működtem. Van egy varázsa ennek is – stabil háttér, kiemelkedő juttatás, rendszerben való gondolkodás, képzések – a sort még hosszan lehetne sorolni. A sors úgy hozta, hogy váltani szerettem volna és egy ismerős lévén találkoztam a Bestillo pálinka tulajdonosával. Nem egy szokványos interjú volt, nem kellett excel táblákban varázsolnom, sem jó és rossz tulajdonságokat sorolnom magamról – amire, ha valaki egy kicsit is rutinos, csípőből tudja a választ, amit a másik fél hallani akar. Ez nem egy ilyen beszélgetés volt, nem az előéletemre volt kíváncsi, hanem rám. Nem az érdekelte, hogy honnan szerzett és milyen érdemeim vannak, hanem az ember, aki képviselni fogja a piacon a termékét. Megkérdeztem, hogy mióta van üresen a pozíció és akkor tudtam meg, hogy több, mint egy éve nem találtak megfelelő jelöltet – itt kezdett el először igazán érdekelni a dolog…
A döntés folyamata sem a multi világból ismert módon zajlott, miszerint: majd jelentkezünk, de még lehet, hogy lesz egy kör a HR vezetővel, utána egy osztályvezetővel, majd az ügyvezetővel, majd lesz egy közös nap és utána meglátjuk, én pedig közben lassan bejelentkezhetek a nyugdíjamért.
Ha jól emlékszem kedden volt a találkozó és talán másnap már jött is a válasz, hogy örülnének, ha együtt dolgoznánk, én pedig mondtam, hogy részemről a szerencse… Eljött, hát az első alkalom, amikor le kellett menjek Boldogkőváraljára, hogy megnézzem, hol van a bázis, vagyis a főzde és az iroda és a látogatóterem, merthogy nekünk olyan is van. Nagy csavargó vagyok, szeretek jönni-menni az országban és felfedezni a szépségeit. Eddig ezen a részen a Miskolc táblánál tovább nem igazán merészkedtem – rájöttem, nagy hiba volt.
Csak forgattam a fejem, hogy mennyi látnivaló van itt, amikor is a navigáció jelezte, hogy lassan célba érek. Kicsit értetlenül álltam a dolog előtt, hiszen gyakorlatilag egy mezőgazdasági külterületen voltam, egy valami mutatott irányt, az pedig a Boldogkői vár. Hamar szemet szúrt egy épület, amin Bestillo felirat díszeleg és szépsége finoman szólva is kilóg a mezőgazdasági környezetből.
Kiszálltam az autóból, és tátva maradt a szám. Madárcsicsergés, virágillat, rendezett telek, gyümölcsfák, kutyaugatás. Kicsit olyan, mint amikor gyermekként megérkezel a nagymamához vidékre, és tudod, hogy most kezdődik a szünidő. Ez azért jó, mert ide én elvileg dolgozni jöttem és nem nyaralni.
Azt szoktam mondani, hogy mi kicsit „csodabogarak” vagyunk, mert nem hétköznapi módon gondolkodunk. Idő kellett mire megértettem, hogy mit képviselünk és melyek azok az értékek, amik mentén gondolkodunk. Elég rendesen át kellett szellemülni, de úgy gondolom, hogy sokkal fontosabb szerepet töltünk be a világban, mint egy sima pálinkafőzde.
Nem csak a létszámot tekintve vagyunk olyanok, mint egy nagy család, de a működésünket illetően is. Szinte mindenki tud mindent a másikról, és fordulhatunk egymáshoz, ha öröm van, és akkor is, ha baj. A cégvezetői feladatok is transzparens módon működnek Czakó Móni van felül az irodában, Czakó Gábor – a férje – pedig lent a főzdében, ő a főzőmester is. Innen már adja magát a dolog, hogyan is néz ki a munkamegosztás. Móni tervez és gazdasági feladatokat lát el, Gábor pedig a tudása legjavával készíti a pálinkáinkat. A maguk nemében mindkettő vérprofi, a multi világban sem hinném, hogy egy sok fős menedzsment előrelátóbban gondolkodna, mint Ők. Én még csak gondolok valamire, de Móni már két lépéssel előttem jár.
Ritka hozzáállás a mai világban az, amit mi képviselünk. Nem hagyományos értelemben vett pálinkafőzde vagyunk, sokkal inkább értéket közvetítünk. Az egyik legnagyobb büszkeségünk a gönci barack pálinkánk, ami előtt egyedi csomagolással tisztelgünk. A térség embereinek a gönci barack egy igazi kincs. Ugyanolyan becsben van tartva, mint egy ékszerésznek a legdrágább darabja, egy autókereskedőnek a legszebb autója. Mindegy, hogy egyetlen szemről, vagy egy hektárról beszélünk, ugyanolyan tisztelet övezi. Hagyományos eljárással és technikával gazdálkodnak, mint apáik és nagyapáik, hogy minél inkább megmaradjon a tradíció, amit tanultak és hoznak magukkal, majd adnak tovább. Ez a rendszer csak úgy tartható fent, ha nem törik meg a lelkesedés a munka egyetlen fázisában sem, ezért ez a hozzáállás az összes barackkal dolgozó emberről elmondható a feldolgozás minden folyamatában. Ez azonban minden általunk feldolgozott gyümölcsre igaz.
Mosollyal és jó érzéssel tölt el, amikor a látom, hogy a birsalma beérkezését követően szülők és nagyszülők kefét ragadnak és távolítják el a finom szőröket a gyümölcsről, hogy az a lehető legjobb minőségben kerülhessen feldolgozásra. A kezdetek óta jócskán megugrott a feldolgozott gyümölcsök mennyisége és ez jó hír mindenkinek, hiszen igyekszünk a környékről felvásárolni mindent, ezzel is segítve a gazdasági láncot. Minden szezon elején leülünk a termelőkkel megbeszélni, hogy mire számítsanak, miből mennyire lesz szükségünk. Nagyon szerencsések vagyunk, hiszen a környék tökéletes flórája és faunája kedvez ennek a tevékenységnek. Olyan különleges gyümölcsökből is tudunk pálinkát készíteni, mint például a som, kökény, fekete ribizli vagy a vadcseresznye – és olykor házasítjuk is őket, hogy még érdekesebb legyen.
Amikor a szüret indul nincs helye a pihenésnek. A természet nem vár semmire, rajtunk múlik, hogy milyen gyorsan tudjuk betakarítani a termést, hogy minél hamarabb feldolgozásra kerüljön. Ilyenkor a család a rokonok a barátok, és szinte mindenki, aki él és mozog kortól és nemtől függetlenül tüsténkedik a földeken. Jó látni azt az nyüzsgést, ami itt van, azt a hangulatot, ahogy hozzák a kis kosarakat benne a reggelivel, uzsonnával, és egyéb a hozzávalókkal. Mindeközben ugyanúgy 2019-2020-at írunk, mint Budapesten, ahol ugyanebben az időben mások öltönyben és nyakkendőben ülnek egy értekezleten, vagy araszolnak a dugóban ülve egy főúton… Mindenki egyéni döntése, hogy ki van irigylésre méltó helyzetben… Teljesen más világ ez, más képezi a mérgelődés tárgyát, és más az öröm forrását. Mi úgy örülünk egy fagymentes éjszakának, mint egy bankár, amikor emelkedik a Dow Jones piaci mutatója.
Az elmúlt két hét az év egyik legizgalmasabb időszaka volt. Az enyhe tél miatt a barack hamar virágzásnak indult, de ismerjük az áprilist nagyon szeszélyes tud lenni. És hozta is a formáját, gyakorlatilag hidegebb hajnalok köszöntöttek ránk, mint a tél legkeményebb időszakában. Ez azért izgalmas, mert az eladásunk kicsivel több, mint a fele ebből a gyümölcsből származik – egyszóval volt izgalom. Nem indultunk túl jól, a természet tréfát űzött velünk az első napokban: gönci barack VS. időjárás 0:1. A Boldogkői vár alatt lévő részen olyan hideg volt, hogy elvitte a barack nagy részét de szerencsére ez a termőterületünknek csak a kisebb hányada. A nagyobb gyümölcsösben kisebb kár keletkezett, köszönhető ez az emberi odafigyelésnek is, ugyanis mi minden tőlünk telhetőt megtettünk. Városi gyerekként nem tudtam milyen módon állhatjuk a sarat, de kiokosítottak, hogy glicerines permettel tudunk némi ráhatást gyakorolni, ezzel kicsit fagyálóbbá tesszük a gyümölcsöt. A másik módszer, miszerint paraffin gyertyákat helyezünk a fa környezetébe, ezzel akár több fokot is tudunk befolyásolni. A csatában vesztettünk, de a háborút megnyertük, valahogy így tudnám jellemezni ezt az időszakot.
Csak, hogy jelezzem mekkora jelentőséget tulajdonítunk ennek az egyetlen gyümölcsnek, minden év július első szombatján rendezzük a Gönci Vigasságot. Ez számunkra a barack ünnep, igyekszünk a nagyvilág tudomására hozni a jelentőségét. Szerencsére azt tapasztaljuk, hogy egyre nagyobb érdeklődésnek örvend és az ország minden tájáról látogatják. Nem csupán az a cél, hogy a Bestillo pálinkát megismerjék – ez annál sokkal többről szól, az egész térséget szeretnénk helyzetbe hozni.
Annak ellenére, hogy mindenki pénzből él, az értékesítésben sem a hagyományos mennyiségi elvet követjük. És mondhatjuk, hogy bevált, mert lassan 17 éve stabil szereplői vagyunk ennek az egyébként kihívásokkal teli piacnak. Soha nem helyezzük a mennyiséget a minőség elé, történjen bármi, nem engedünk belőle. Megválogatjuk, hogy kivel dolgozunk együtt, milyen partnereken keresztül értékesítünk. A Bortársaságnál találtuk meg azt a fajta gondolkodást, amit mi is képviselünk. Egymást segítve dolgozunk és haladunk előre évről évre, ötletekkel és javaslatokkal tervezzük a jövőt.
Nyitottak és innovatívak vagyunk, folyamatosan vizsgáljuk a piacot és a trendeket, és igyekszünk naprakészek lenni minden tekintetben. Nagy boldogsággal tölt el minket, amikor valaki elégedetten nyilatkozik a termékünkről, és látja azt a rengeteg munkát, amit beleteszünk. Nem vágyunk nagy dolgokra, értéket szeretnénk teremteni, és tisztelni a hagyományainkat, ahogy azt a szüleink is és az ő szüleik is tették…
