Hogyan tette a Bialetti kávéfüggővé az egész világot?

Nagyjából 500 milliárd csésze kávét iszunk egy évben, ez összesen 10 millió tonna kávénak felel meg egy 100 milliárdos iparágat működtetve.

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

hirdetés

Bialetti - kávé - kávéfőző

A papír kávéspoharak, vagy a tudatosabbak kezében a saját elviteles bögrék ma már a rohanós városi reggelek díszletének elengedhetetlen tartozékai. A kávé ad ritmust a napnak, baráti találkozók kerete és a fáradt délutánok megmentője. Úgy isszuk a kávét, mint a vizet, pedig több száz éves története során nem mindig volt ilyen könnyen elérhető – egy ikonikus találmány kellett a liberalizációjához, hogy akár otthon is el lehessen készíteni. Alfonso Bialetti kis ezüst találmánya az alumínium és a kávé összeházasításával nemcsak egy új gépet hozott létre, de a társadalmi status quo-t is átírta. A Moka Express kávéfüggővé tette az egész világot.

hirdetés
hirdetés

Feketén, tejjel, cukorral, filterkávé, kapszulás vagy gépi, hosszú latte, kicsi tejhab, keserű olasz vagy lágyabb újhullámos – nagyjából 500 milliárd csésze kávét iszunk egy évben, ez összesen 10 millió tonna kávénak felel meg egy 100 milliárdos iparágat működtetve. De hogyan vált a mindennapok részévé, a reggeli rutin, a munkahelyi szünet, a baráti beszélgetések csomópontjává a kávé? A 20. század közepén Alfonso Bialetti minden otthonban elérhetővé tette, hiszen korábban elsősorban a kávéházakban lehetett élvezni az italt, mivel az otthoni készülékek nagyok, drágák és bonyolultak voltak. Ezzel szemben az ikonikus ezüst Moka Express egyszerűvé, gyorssá és legfőképp olcsóvá tette a nedű elkészítését. Bialetti megreformálta a kávéfogyasztás kultúráját, és a kis kotyogós örökre megváltoztatta az emberek mindennapjait.

A kávé kis története

Amilyen meghatározó szerepet tölt be a kávé a mindennapjainkban, az eredetének pontos története máig homályba vész. Talán a legismertebb teória az etióp legenda, amely szerint egy Kaldi nevű kecskepásztor fedezte fel a kávébabot, miután észrevette, hogy az állatai egy bizonyos bogyó elfogyasztása után nagyon felélénkültek. Mindenesetre az biztos, hogy a 15. században Jemen területén foglalkoztak kávétermesztéssel, a 16. századra pedig az Arab-félsziget perzsa, egyiptomi, szíriai és törökországi részein is egyre inkább elterjedt, olyannyira, hogy a „qahveh khaneh” elnevezésű kávéházak a nyilvános közösségi élet fontos színtereivé váltak. Mekka minden évben vonzotta a zarándokokat világ számos pontjáról, ők pedig hazatérve magukkal vitték az „arabok borát”, ezt a fekete színű, kesernyés folyadékot.

A 17. században az európaiak is megízlelhették a kávét, és bár bizonyos körök a „sátán keserű találmányának” titulálták, népszerűsége megállíthatatlan volt. Hamarosan nemcsak különleges alkalmakon fogyasztották, de a reggeli sör vagy bor helyett is sokan átálltak a kávéra – akik bevezették ezt a változást az életmódjukba energikusabban kezdték napjukat és a munkájuk során is hatékonyabbak voltak. A században már 300 kávézó működött Londonban, amelyek az ital felszolgálása mellett közösségi térként is funkcionáltak. Innen már meg sem állt a kávé az Újvilágig, hamar bevette New Yorkot, Thomas Jefferson pedig egyszerűen foglalta össze véleményét róla: „Coffee – the favorite drink of the civilized world”.

hirdetés

A kávéital terjedése mellett maga a növény is elindult világhódító útjára. XIV. Lajos francia király Amszterdam polgármesterétől kapott 1714-ben egy kávécserjét, amelyből aztán Gabriel de Clieu tengerész vitt tovább magot 1723-ban Martinique-ra, hogy a következő 50 év alatt 18 millió kávécserje nőjön ki belőle. A kávé azonban nem állt itt meg, és Dél-Amerika felé vette az irányt. A brazil kávé atyjának Francisco de Mello Palhetat tekintik, aki az uralkodó parancsára Francia Guinába ment, hogy kávét kérjen, ám a franciák visszautasították kérését. A francia kormányzó feleségének azonban annyira megtetszett a jóképű jövevény, hogy búcsúzásnál egy hatalmas virágcsokorba rejtve csempészte át neki a magokat, ezzel egy több milliárdos üzletet megalapozva.

Bialetti és a mosás esete

Alfonso Bialetti a 20. század elején kezdte pályafutását az alumínium iparban, dolgozott Franciaországban, hogy aztán 1919-ben saját fémmegmunkáló és gépgyártó vállalatot alapítson szülővárosában, Piemontban. Kreatív ember lévén Bialettit sok minden inspirálta a környezetében, akár az olyan hétköznapi dolgok, mint a mosás. Bialetti sokszor figyelte feleségét, miközben a lisciveuse-t használta a ruhák tisztítására, ami egy hatalmas üst, a közepében egy csővel. A vízzel töltött fém szerkezetet a tűz fölé tették, és ahogy a víz felforrt, átment a csövön és felerősítette a lúg tisztító hatását – Bialetti pedig fogta, és ugyanezen elv mentén létrehozott egy kávéfőzőt.

A Moka Express terve 1933-ban készült el, de a világrengető áttöréshez még másfél évtizedre volt szükség. 1934 és 1940 között Bialetti Piemontban a helyi piacon értékesítette készülékeit, ez idő alatt összesen 70.000 példány készült belőle, pedig a találmány újraírta az otthoni kávézás fogalmát. Az otthoni kávéfőzésre irányuló korábbi próbálkozások nagy, drága és komplikált eszközökben testesültek meg, így a 19. századi Napoletana és Milanese kávéfőzőket a Moka gyorsan kiszorította a piacról. A második világháború idején aztán a kávé és az alumínium ára egyaránt felszökött, így mint minden más a kávéfőző karrierje is félbeszakadt.

Bialetti - Moka Express
A Moka Express terve 1933-ban készült el.

Az igazi átütő siker 1946-ban jött el, amikor Renato, Alfonso fia vette át az üzletet, és egyetlen termékre csökkentette a vállalat palettáját: a Moka Express-re. Masszív marketing kampánnyal tette ismertté a készüléket, tv reklámok és hirdetőtáblák kiabálták a Bialetti nevet, sőt, egy hatalmas kávéfőző szobrot is felállítottak a termék népszerűsítésére. Természetesen az utánzatok is hamar megjelentek, de a kampányok révén a márka olyan ismertségre tett szert, ami garantálta számukra a piacvezető pozíciót. 1956-ra Omegnaban nyitottak gyárat, 2001-re pedig már 220 millió Bialetti kávéfőző került a családok tűzhelyére, ez a szám pedig azóta már 330 millióra is felkúszott.

A kávéfőző mellett a Bialetti márka szimbóluma lett Omnio coi Batti, azaz a feltartott karú kis figura – az 1953-ban Paul Campani által tervezett alak Alfonso Bialettiről mintázott kis karikatúra azóta is minden terméken szerepel, és nem cserélték le. A kétdimenziós figura a Carosello nevű olasz műsorban elevenedett meg, amely 1977-ig az olasz termékek bemutatására volt hivatott játékos formában, ezzel tovább erősítve a márka népszerűségét.

Mára a Bialetti termékskálája a konyhai eszközök végtelen sorát felöleli, természetesen azért továbbra is a kávézáshoz használatos eszközökre fókuszálva, és nincs olyan valamire való olasz nagyváros, ahol ne lenne legalább egy Bialetti bolt. Lehetséges, hogy vannak újabb, modernebb technológiák a kedvenc reggeli italunk elkészítésére, mégis, a kotyogós ízét még mindig nehéz túlszárnyalni.

(Képek és forrás: Bialetti)

hirdetés
hirdetés

Tetszett? Oszd meg másokkal is!
Előző cikk Jazztavasz - Ida Nielsen, Tia Fuller és Jane Monheit a Müpában
Következő cikk Nemes Jeles László a Pekingi Nemzetközi Filmfesztivál legjobb rendezője