A papír kávéspoharak, vagy a tudatosabbak kezében a saját elviteles bögrék ma már a rohanós városi reggelek díszletének elengedhetetlen tartozékai. A kávé ad ritmust a napnak, baráti találkozók kerete és a fáradt délutánok megmentője.
Úgy isszuk a kávét, mint a vizet, pedig több száz éves története során nem mindig volt ilyen könnyen elérhető – egy ikonikus találmány kellett a liberalizációjához, hogy akár otthon is el lehessen készíteni. Alfonso Bialetti kis ezüst találmánya az alumínium és a kávé összeházasításával nemcsak egy új gépet hozott létre, de a társadalmi status quo-t is átírta. A Moka Express kávéfüggővé tette az egész világot.
Feketén, tejjel, cukorral, filterkávé, kapszulás vagy gépi, hosszú latte, kicsi tejhab, keserű olasz vagy lágyabb újhullámos – nagyjából 500 milliárd csésze kávét iszunk egy évben, ez összesen 10 millió tonna kávénak felel meg egy 100 milliárdos iparágat működtetve. De hogyan vált a mindennapok részévé, a reggeli rutin, a munkahelyi szünet, a baráti beszélgetések csomópontjává a kávé? A 20. század közepén Alfonso Bialetti minden otthonban elérhetővé tette, hiszen korábban elsősorban a kávéházakban lehetett élvezni az italt, mivel az otthoni készülékek nagyok, drágák és bonyolultak voltak. Ezzel szemben az ikonikus ezüst Moka Express egyszerűvé, gyorssá és legfőképp olcsóvá tette a nedű elkészítését. Bialetti megreformálta a kávéfogyasztás kultúráját, és a kis kotyogós örökre megváltoztatta az emberek mindennapjait.
A kávé kis története
Amilyen meghatározó szerepet tölt be a kávé a mindennapjainkban, az eredetének pontos története máig homályba vész. Talán a legismertebb teória az etióp legenda, amely szerint egy Kaldi nevű kecskepásztor fedezte fel a kávébabot, miután észrevette, hogy az állatai egy bizonyos bogyó elfogyasztása után nagyon felélénkültek. Mindenesetre az biztos, hogy a 15. században Jemen területén foglalkoztak kávétermesztéssel, a 16. századra pedig az Arab-félsziget perzsa, egyiptomi, szíriai és törökországi részein is egyre inkább elterjedt, olyannyira, hogy a „qahveh khaneh” elnevezésű kávéházak a nyilvános közösségi élet fontos színtereivé váltak. Mekka minden évben vonzotta a zarándokokat világ számos pontjáról, ők pedig hazatérve magukkal vitték az „arabok borát”, ezt a fekete színű, kesernyés folyadékot.
A 17. században az európaiak is megízlelhették a kávét, és bár bizonyos körök a „sátán keserű találmányának” titulálták, népszerűsége megállíthatatlan volt. Hamarosan nemcsak különleges alkalmakon fogyasztották, de a reggeli sör vagy bor helyett is sokan átálltak a kávéra – akik bevezették ezt a változást az életmódjukba energikusabban kezdték napjukat és a munkájuk során is hatékonyabbak voltak. A században már 300 kávézó működött Londonban, amelyek az ital felszolgálása mellett közösségi térként is funkcionáltak. Innen már meg sem állt a kávé az Újvilágig, hamar bevette New Yorkot, Thomas Jefferson pedig egyszerűen foglalta össze véleményét róla: „Coffee – the favorite drink of the civilized world”.
A kávéital terjedése mellett maga a növény is elindult világhódító útjára. XIV. Lajos francia király Amszterdam polgármesterétől kapott 1714-ben egy kávécserjét, amelyből aztán Gabriel de Clieu tengerész vitt tovább magot 1723-ban Martinique-ra, hogy a következő 50 év alatt 18 millió kávécserje nőjön ki belőle. A kávé azonban nem állt itt meg, és Dél-Amerika felé vette az irányt. A brazil kávé atyjának Francisco de Mello Palhetat tekintik, aki az uralkodó parancsára Francia Guinába ment, hogy kávét kérjen, ám a franciák visszautasították kérését. A francia kormányzó feleségének azonban annyira megtetszett a jóképű jövevény, hogy búcsúzásnál egy hatalmas virágcsokorba rejtve csempészte át neki a magokat, ezzel egy több milliárdos üzletet megalapozva.
Bialetti és a mosás esete
Alfonso Bialetti a 20. század elején kezdte pályafutását az alumínium iparban, dolgozott Franciaországban, hogy aztán 1919-ben saját fémmegmunkáló és gépgyártó vállalatot alapítson szülővárosában, Piemontban. Kreatív ember lévén Bialettit sok minden inspirálta a környezetében, akár az olyan hétköznapi dolgok, mint a mosás. Bialetti sokszor figyelte feleségét, miközben a lisciveuse-t használta a ruhák tisztítására, ami egy hatalmas üst, a közepében egy csővel. A vízzel töltött fém szerkezetet a tűz fölé tették, és ahogy a víz felforrt, átment a csövön és felerősítette a lúg tisztító hatását – Bialetti pedig fogta, és ugyanezen elv mentén létrehozott egy kávéfőzőt.
A Moka Express terve 1933-ban készült el, de a világrengető áttöréshez még másfél évtizedre volt szükség. 1934 és 1940 között Bialetti Piemontban a helyi piacon értékesítette készülékeit, ez idő alatt összesen 70.000 példány készült belőle, pedig a találmány újraírta az otthoni kávézás fogalmát. Az otthoni kávéfőzésre irányuló korábbi próbálkozások nagy, drága és komplikált eszközökben testesültek meg, így a 19. századi Napoletana és Milanese kávéfőzőket a Moka gyorsan kiszorította a piacról. A második világháború idején aztán a kávé és az alumínium ára egyaránt felszökött, így mint minden más a kávéfőző karrierje is félbeszakadt.
A Moka Express terve 1933-ban készült el.
Az igazi átütő siker 1946-ban jött el, amikor Renato, Alfonso fia vette át az üzletet, és egyetlen termékre csökkentette a vállalat palettáját: a Moka Express-re. Masszív marketing kampánnyal tette ismertté a készüléket, tv reklámok és hirdetőtáblák kiabálták a Bialetti nevet, sőt, egy hatalmas kávéfőző szobrot is felállítottak a termék népszerűsítésére. Természetesen az utánzatok is hamar megjelentek, de a kampányok révén a márka olyan ismertségre tett szert, ami garantálta számukra a piacvezető pozíciót. 1956-ra Omegnaban nyitottak gyárat, 2001-re pedig már 220 millió Bialetti kávéfőző került a családok tűzhelyére, ez a szám pedig azóta már 330 millióra is felkúszott.
A kávéfőző mellett a Bialetti márka szimbóluma lett Omnio coi Batti, azaz a feltartott karú kis figura – az 1953-ban Paul Campani által tervezett alak Alfonso Bialettiről mintázott kis karikatúra azóta is minden terméken szerepel, és nem cserélték le. A kétdimenziós figura a Carosello nevű olasz műsorban elevenedett meg, amely 1977-ig az olasz termékek bemutatására volt hivatott játékos formában, ezzel tovább erősítve a márka népszerűségét.
Mára a Bialetti termékskálája a konyhai eszközök végtelen sorát felöleli, természetesen azért továbbra is a kávézáshoz használatos eszközökre fókuszálva, és nincs olyan valamire való olasz nagyváros, ahol ne lenne legalább egy Bialetti bolt. Lehetséges, hogy vannak újabb, modernebb technológiák a kedvenc reggeli italunk elkészítésére, mégis, a kotyogós ízét még mindig nehéz túlszárnyalni.
(Képek és forrás: Bialetti)
