Az egyiptomi civilizáció a maga korában az egyik legfejlettebb volt, kultúrájuk és mérnöki tudásuk a mai napig ámulatba ejtő, gondoljunk csak a piramisokra. Azonban még mielőtt megépítették volna a Dzsószer-piramist i.e. 2670-ben, legalább egy egyiptomi uralkodó egy olyan építkezési projektbe vágott bele, amelyik nem a múmiájának szolgált később nyugvóhelyként, hanem sört lehetett ott főzni, méghozzá ipari mennyiségben.
A NYU Institute of Fine Arts (IFA) és a Princeton Egyetem archeológus csapata néhány napja bejelentette, úgy gondolják, hogy megtalálták a világ legrégebi sörfőzdéjét az abüdoszi régészeti lelőhelyen Egyiptom déli részén. A sörfőzdét ugyan i. e. 3000 körül építhették meg – akkoriban uralkodott az első fáraó az egységes Egyiptom felett -, de ennek ellenére a kutatók szerint 22 ezer liter nedűt tudtak vele lefőzni egyszerre – manapság a legnagyobb kézműves sörfőzdék működnek ilyen mennyiségekkel.
Összesen 60 ezer 350 ml-es sört tudott előállítani az ókori intézmény.
„Léptékét tekintve ipari méretű volt a létesítmény és példa nélküli abban a korban, mivel több ezer litert volt képes előállítani, és a feltételezések szerint Egyiptom első királyainak temetési kultuszát volt hivatott ellátni, amelyek során olyan rituálékat végeztek, amelyek gondoskodtak róla, hogy megmaradjanak és isteni alakként imádják őket a halottak országában” – mondta Matthew D. Adams, az IFA vezető kutatója a hírt bejelentő közleményben.
A Food & Wine megkeresésére Adams elmondta, hogy ugyan a sörgyártás elterjedt volt az ókori világban, ilyen hatalmas mennyiségek lefőzése már korántsem. „Számos ókori társadalomban főztek sört úgy, mint kenyeret, háztartási szinten. A nagyobb mennyiség főzése gyakran a státuszban bekövetkezett emelkedéshez volt köthető, ahol a rituális lakomák irányítását a társadalmi hierarchiák megerősítésére használták” – magyarázta. “Gyakran következtethetünk nagyüzemi termelésre a sör nagyüzemi felhasználására vonatkozó bizonyítékok alapján, de ez különbözik attól, hogy magukat a termelő létesítményeket tárjuk fel, ez ugyanis elég ritka.”
Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem léteztek sörfőzdék. „Sokkal kisebb sörfőzdéket már feltártak korábbi egyiptomi helyszíneken, például Nehenben (egykor Hierakonpolis volt a hely neve) délen és Tell el-Farkhaban a Nílus-deltában, amelyek pár száz, talán ezer litert tudtak előállítani, és a maga korukban jogosan lehetett ezeket “ipari” léptékűnek nevezni” – folytatta. „Ezek egyértelműen túlmutattak a házi gyártáson. Ugyanakkor az Abüdoszban talált sörfőzde gyártási kapacitása még a modern viszonyok között is “ipari” mennyiségben állított elő sört.”
Abban a kérdésben viszont, hogy korábban mely ókori sörfőzde birtokolta a legrégebbi ipari léptékű címet, nincs egyértelmű válasza a tudománynak. „A nagyüzemi sörtermelésre néhány évszázaddal később a gízai piramisok közelében található piramisépítők elveszett városában találtak bizonyítékot, amire az ipari méretű kenyérsütésből lehet következtetni, ez a tevékenység ugyanis szorosan a sörfőzéshez kapcsolódó tevékenység volt, továbbá nagy számban találtak a helyszínen sörös korsókat “- mondta Adams. “Ezen túlmenően, egy nagy római sörfőzde maradványait tárták fel a németországi Regensburgban, ahol Marcus Aurelius császár nagy katonai tábort épített. Ott egy teljes római légió állomásozott, és a római légiósok, ahogy a katonák mindenhol és minden időben, biztosan élvezték az italt.”
Az abüdoszi sörfőzde a régészek beszámolója szerint legalább nyolc “berendezésből” állt, mindegyik 20 méter hosszú volt, amelyekben két sorban összesen 40 nagy agyag kád volt, ezeket fel lehet hevíteni, hogy összetörjék a gabonát, így a folyadék sörré erjedhet. Ezek az ismétlődő sorok valószínűleg megkönnyítették a tömegtermelést, mivel helyet biztosított a kádak között a töltéshez, az égetéshez és az ürítéshez.
Mégis, annak ellenére, hogy ez egy hatalmas lépés volt a tömegtermelés felé, a kukatók úgy gondolják, hogy nem minden sört ittak meg. Az egyiptomi munkások napi adagot kaptak a sörből a bérük részeként, a NYU magyarázata szerint bőséges bizonyítékok utalnak arra, hogy a “hatalmas kerámia sörösüvegeket” rituális felajánlásként adták.
„Nehéz megmondani, hogy mennyit és ki fogyasztott a sörből” – mondta Adams. „A távolság a templomok és a sörüzem között mindössze 300 méter, és nagyjából egyidősek. A főzde elrendezése és a formalitása arra utal, hogy ez egy hivatalos állami projekt volt, a sört tehát hivatalos célokra gyártották, nem pedig azért, hogy a helyiek elfogyasszák. A későbbi időből tudjuk, hogy a felajánlásokat szétosztották a templom dolgozói között miután bemutatták az istennek, így talán a sör egy részét Abüdoszban is elfogyaszthatták, de egyelőre úgy tűnik, hogy a nagy részét rituális céllal használták fel az uralkodói temetkezési templomokban.”
Ha nem is itták meg azt a sok sört, amit itt előállítottak, sok mindent elárul az akkori Egyiptomról az új felfedezés. „Az abüdoszi főzde jól mutatja, hogy milyen erőforrások álltak az egyiptomi uralkodók rendelkezésére a kezdetektől: a mezőgazdasági termelés, amellyel élni tudtak, és a munkaerő, amelyet mozgósítani tudtak “- nyilatkozta Deborah Vischak, a Princeton Egyetem művészet és régészet adjunktusa, aki Adamsszel közösen vezeti a munkálatokat. „Pontosan ezek a dolgok tették lehetővé, hogy néhány generációval később gigantikus piramisokat építsenek.”
