A Halálos iramban legújabb epizódjának sikerült a lehetetlen: rálicitálni látványban az előző etapra, és immár Marvel-méretűvé duzzasztania az univerzumát!
Keanu Reeves és Patrick Swayze 1991-es klasszikus rabló-pandúr filmjének, a Holtpontnak a sztorija tíz évvel később csilivili autós kasztnit kapott, ami berobbantotta a Halálos iramban kéjgázzal és tesztoszteronnal túlfűtött motorját. A folytatások aztán igazolni látszottak, hogy a két főhős, Dom és Bryan közti dinamika nélkül szart se ér az egész, a spin-offnak is tekinthető harmadik rész, a Tokiói hajsza pedig sokáig gubbasztott megtűrt mostohatesóként az epizódok közt, mire helyet találtak neki a franchise kronológiájában.
A gyorsulási versenyek világát később felváltotta a kémeké.
Nem biztos, hogy minőségi csere történt: ekkor kezdett látványosan elszakadni a széria a valóság talajától, ahogy Dom legendás Dodge Chargere kel szárnyra az első epizód végén. Az újabb és újabb részek a látvány terén egymásra licitáltak, Dom Toretto egyre népesebbé váló „családja” pedig kétségbeesetten próbálta kitölteni a Paul Walker halálával keletkezett űrt. A valaha jobb napokat is látott franchise varázsa ma már inkább az agyament akcióiban és a neves szereplőgárdában keresendő. Nem cáfol rá erre a legújabb, kilencedik epizód sem.
Halálos iramban filmuniverzum kronológiai sorrendje
Dom Toretto szívesen kilépne a körülötte forgó, személyes kis univerzumából, élete végéig traktorokat buherálva a fiával egy festői farmon, de a baj sosem jár egyedül, csak és kizárólag vele együtt, kéz a kézben. Hiába, nehéz a Torettók élete, de hogy mennyire, na pont arra keresi a választ az aktuális etap! A tét persze most sem lehet kevesebb, mint a világ megmentése, ám a soron következő szuperkütyü megtalálása mellett eltörpül az a tesó-tusa, amelyet Dom és öccse, Jakob a vászonra rittyent. A hirig, mint mindig, most is a múltban gyökeredzik, és a 9. etap valódi érzelmi tölteteit ezek a flashback-ek szolgáltatják.
Tesók egymás közt – Dom és Jakob (Vin Diesel és John Cena)
Ha IMAX-ben néznéd a filmet, szemet szúrhat a film eleji Universal logónak az alacsonyabb felbontása, ami persze nem hiba a mátrixban: a film nyitójelenete Dom fiatalkorába kalauzol, így az eredeti, ’90-es évekbeli logót láthatjuk visszaköszönni a vásznon. A film legjobb jelenetei nem a fizikát meghazudtoló akciók, hanem azok, amelyek Dom és Jakob közötti testvéri köteléket szálakra tépázzák.
Akik mindig ölelik egymást – Dom és Jakob (Vin Diesel és John Cena)
Szinte fáj visszatérni a benzingőzös múltból a bugyuta jelenbe, ahol a hőseink az első tengelybe akasztott drótkötélen hintáztatják a verdákat egyik hegycsúcstól a másikig vagy épp mágnesként jojózva velük pusztítják nemcsak a környezetet, hanem az agysejteket is. Eredetiséggel sem vádolhatjuk a készítőket, hiszen hol A Sötét Lovag feje tetejére állított kamionja, hol Elon Musk végtelenbe eresztett Teslája lebeghetett a szemük előtt. A 9. epizóddal elérkezett a széria oda, hogy önmaga paródiájába forduljon át. Olyannyira, hogy önreflexív módon immár a karakterei is ezen dilemmáznak az akciók szünetében, humorosnak a legkevésbé sem mondható poénbonbonokat adagolva a nézőknek.
Christopher Nolan után szabadon – Csak a Sötét Lovag meg ne tudja
Jakob szerepében John Cena tökéletes választás: már ha egy durcás csecsemőt szeretnénk Dom öccseként viszont látni, aki pont olyan széles mimikai eszköztárral dicsekedhet, mint egy téglából kirakott tűzfal. Cena olyan, mintha Schwarzenegger Terminátora rossz színbe lépett volna be, az arcára sminkelt sértettséggel pedig lyukat lehetne marni egy xenomorf véredényeibe is. A vér azonban nem válik vízzé – ezzel szerintem nem árulok el nagy titkot -, hiszen Torettóéknál a család hamarabb volt család, mint a magyar közéletben.
Charlize Theron is visszatér az előző rész ügyeletes ellenfeleként, aki a négy (üveg)fal közt is képes elhitetni velünk, hogy az asszony a nyak, amely a (férfi)fejet forgatja. Bilifrizura ide vagy oda! Theron és Helen Mirren nyúlfarknyi szerepeikkel is leiskolázzák a teljes stábot.
A bilifrizurás Charlize Theron mindent visz
Vin Diesel „keresztapai” családfőként mintha kezdené elveszíteni a szükséges kohéziót, amely ezt az egész megfáradt autós vándorcirkuszt egyben tartja. Hol van már az első rész karcossága, az ötödik epizód ütős keménysége vagy a hetedik érzelmi töltöttsége? A Halálos iramban kezd pénzverdévé degradálódni, a végtelenségig elnyújtott rétestésztává, amely egymásra licitáló kalandjaival tizenkilencre húz lapot. Sztori már szinte nem is kell (ebben az új részben sem emlékszem, mi a fenét is kellett megszerezniük), csak némi lagymatag miazma, ami a látványos csihi-puhit összeköti. Karakterek sem kellenek igazán, csak jópofa cameóként beköszönő nagy nevek – hasonlóan azokhoz, mint akiket Sylvester Stallone a ’90-es évek akcióoltárán feláldozhatónak ítélt.
A lehetetlen egyszerűen nem létezik
A hétvégi jegyeladások tükrében mégis ez az az alkotás, amely megtöri a hazai filmszínházak pandémiás sokkját. Halálos iramban térnek vissza a nézők a mozikba. Miért? Mert legalább a szélesvásznon a család az család, a négy keréknek pedig nem velejárója a gyerek-, és a szobaszám, a magán-, és közéleti dolgaink pedig simán megférnek a ruhatárban az üresbe állított agyunkkal. Szórakoztatónak szórakoztató, és végül is erről szól a mozi varázsa.
Bányász Attila
