Amikor az apa marad segítség nélkül – avagy hogyan éli meg a férfi a gyermek születését?
Az első gyermek születése minden család életében mérföldkő: öröm, izgalom, új felelősség és kihívás. A figyelem azonban szinte automatikusan az anyára és a babára irányul, ezzel szemben az apák sokszor a háttérbe szorulnak. Pedig a szülés körüli hetek és hónapok komoly próbatételt jelentenek számukra is. Egyre több jel mutat arra, hogy minden tizedik férfi a perinatális időszakban szorongással vagy depresszióval küzd, mégsem épült köréjük védőháló.
Az első gyermek érkezése fordulópont egy család életében. Az anya teste és lelke óriási átalakuláson megy keresztül, a figyelem pedig természetesen rá és az újszülöttre irányul. Csakhogy eközben a friss apák közül sokan csendben omlanak össze. A The Guardian riportja szerint a rendszer ma még ritkán teszi fel a legegyszerűbb kérdést: „És Ön hogy van, apuka?”
A láthatatlan teher
Egy apa igaz története jól mutatja, hová vezethet ez a csend: felesége veszélyeztetett terhes volt, a gyermekük korán érkezett, az édesanyát pedig szülés utáni depresszióval diagnosztizálták, hónapokat töltöttek a kórházban. Az mindenki féltette a nőt és a kicsit, míg a férj erősnek mutatta magát, hiszen valakinek tartania kellett a lelket a többiekben. Mire hazaértek, a család megkönnyebbült és elindult a napi rutin. Az apa azonban addigra mentálisan annyira kimerült, hogy végül súlyos depressziót állapítottak meg nála, amivel ezúttal ő került kórházba. Története azonban nem egyedi eset: míg az anyák mentális egészségét ma már rendszeres szűrések kísérik a várandósság különböző szakaszaiban, az apák támogatása még mindig hiányos. Pedig ha az egyik szülő meginog, az egész család egyensúlya felborul.
A férfi depresszió sokszor másképp néz ki, mint a nőké. A düh, a visszahúzódás, a túlóra, az alkohol vagy a kényszeres pörgés gyakran a belső szorongás jele. Sokan kifelé erősnek tűnnek, miközben belül tartós nyugtalanság és üresség uralkodik. A környezet pedig nem veszi észre a belső vívódást, hiszen nincsen olyan látszata a folyamatnak. Csakhogy a feldolgozatlan feszültség előbb-utóbb krízisbe torkollhat.
Fotó: Kelli McClintock , Unsplash
Régi minták, új elvárások
Bár a mai párok többsége egyenlőbb szerepmegosztásról álmodik, a gyakorlatban még mindig a régi minták működnek. Az egészségügyi rendszer az anyára szabott, az apát gyakran csak „kísérőként” kezelik. Sok férfi úgy érzi, neki erősnek kell maradnia, hiszen a párja szükséglete előrébb van ebben a helyzetben. Csakhogy ezzel elmarad a megelőzés, és az apai önbizalom is gyorsan kopik. Pedig a korai bevonódás – pelenkázás, altatás, bőr-bőr kontaktus – nemcsak a gyermekhez, hanem saját szerepéhez is közelebb hozza az apát.
A megoldás nem bonyolult, csak rendszer kell hozzá. Az apák mentális állapotának rutinszerű szűrése már több országban bevett gyakorlat. Az ilyen kérdőívek rövidek, lényegre törők, és sok férfi számára az első lépést jelentik a segítség felé. Ugyanilyen fontos az idő: a külön apaszabadság lehetősége, amit nem lehet „átadni”, bizonyítottan csökkenti a párkapcsolati feszültséget és erősíti a családi köteléket.
Egyre több modern megoldás is születik – például apáknak fejlesztett mobilalkalmazások, amelyek hangulatkövetéssel és rövid tanácsokkal támogatják a mindennapokat. A kutatások szerint ezek mérhetően csökkentik a szorongást és javítják a párkapcsolati működést. De a legfontosabb talán mégis az, hogy a szakemberek merjenek kérdezni. Egy egyszerű „Hogy bírja, apa?” már önmagában áttörést hozhat, ahogy az is segít, ha a férfi felvállalja érzéseit, és mer beszélni róluk. Olykor ugyanis már az is felszabadító lehet, ha kiadhatja magából, ami nyomasztja.
Az apaság nem verseny az anyasággal – hanem közös kihívás. Ahogy a példában említett, érintett apa fogalmazott: „Ha valaki időben észrevesz, nem jutok el a kórházig.” Az apák nem az anyáktól vesznek el figyelmet, ha segítséget kapnak – épp ellenkezőleg, erősebb támaszai lesznek családjuknak. És talán ez az, amit minden rendszernek észre kellene vennie.
Borítókép: nikko macaspac , Unsplash
Tetszett? Oszd meg másokkal is!
A szerzőről
