A Fallout-sorozat visszahozza a jelenbe A Jó, a Rossz és a Csúf mítoszát

Az Amazon Prime Video új sikerszériája az igényesebb videójáték-adaptációk egyre népesebb táborát gyarapítja, és miközben rengeteg engedményt tesz az eredeti Fallout tősgyökeres rajongóinak, még a western műfajára is kikacsint.

Graham Wagner és Geneva Robertson-Dworet Fallout-sorozata a nívósabb videójáték-adaptációk egyre népesebb táborát gyarapítja. A produkció az Interplay és a Bethesda Softworks posztapokaliptikus szerepjátékát ültette át kisképernyőre: azt a programot, ami 1997-es debütálása óta számos kultikus folytatást ért meg, és a szakírók, valamint a rajongók a mai napig a valaha készült legjobb videójátékok közé sorolják. A tévésorozat egyik legfontosabb fegyverténye, hogy miközben hihetetlenül jól néz ki (150 millió dolláros költségvetésének minden egyes centje meglátszik a végeredményen), szorgalmasan kiszolgálja a tősgyökeres Fallout-fanatikusokat: a készítők rengeteg apró utalást, easter egget, „belsős poént” helyeztek el a jólesően ismerős történetben.

A széria azonban nem csupán emiatt különleges. Az alkotók a narratív megoldásokban és a karakterábrázolásban is a westernfilm hagyományára támaszkodnak és visszacsempészik a jelenbe Sergio Leone legendás westernklasszikusát is.

A Jó, a Rossz és a Csúfról van szó: Leone 1966-ban bemutatott italowesternjéről, a világhírű Dollár-trilógia záródarabjáról, amit sokan a legjobb vadnyugati filmnek tartanak. Három idegen vándorol a pusztaságban, s mindannyiukat ugyanaz a cél hajtja: a Konföderáció aranyát keresik, amit még az amerikai polgárháború időszakában ástak el. Ez ugyan A Jó, a Rossz és a Csúf alapsztorija, de némi változtatásokkal akár a Fallout-sorozaté is lehetne – hívja fel rá a figyelmet a Collider cikke. Lucy MacLean (Ella Purnell), Maximus (Aaron Moten) és a Ghoul (Goggins) egyaránt Dr. Siggi Wilzig (Michael Emerson) fejére pályázik, ezért hát hosszú vándorútra indulnak a posztapokaliptikus Föld élhető zónájában.

A Jó, a Rossz és a Csúf már a címével finom utalást tesz arra, hogy pontosan milyen karakter-archetípusokkal is dolgozik. Szőke (Clint Eastwood) a ‘”Jó”, mert nem annyira romlott, mint a másik két főhős (bár természetesen ő is agyafúrt kókler, aki nem teketóriázik, ha embert kell ölnie); Angyalszem (Lee Van Cleef) a Rossz, mivel minden létező aljasságra képes; Tuco (Eli Wallach) a Csúf, hiszen hármójuk közül ő a legkapzsibb. És mindez mégis csak az első benyomásunk e furcsa triumvirátusról. Valójában egyikőjük sem feleltethető meg maradéktalanul e túlságosan tág erkölcsi kategóriáknak: mindhárman kiismerhetetlen, ezer árnyalatban tündöklő figurák, akik a történet során a legmegnyerőbb és a leggyarlóbb tulajdonságaikról is bizonyságot tesznek.

Ami a Fallout főszereplőit illeti, egyértelműen Lucy a „Jó”, hiszen nemes szívű, és következetesen kitart a saját erkölcsi normái mellett. A Ghoul tűnik a legjobb jelöltnek a „Rossz” szerepkörére, mivel egészen a fináléig kifejezetten gonosz figura, de ha csak a külsejét vesszük alapul, akkor inkább a „Csúf” jelzőt aggatnánk rá. Ez utóbbi szerep Maximusra is tökéletesen illik, hiszen hármójuk közül ő a legambivalensebb erkölcsű karakter.

Geneva Robertson-Dworet és Graham Wagner a The Hollywood Reporternek meséltek arról, hogy miként befolyásolta a Fallout-sorozat hősképét és elbeszélésmódját A Jó, a Rossz és a Csúf. Wagner saját elmélete szerint a három Leone-hős a vadnyugati romlottság három különböző fokát reprezentálja. Szőke a vad és öntörvényű, de az erkölcs csíráját is magában hordozó archetípus, míg a skála végpontján Tuco helyezkedik el: a kapzsi, dörzsölt kisember, aki mindenkinek túl akar járni az eszén, de úgy, hogy ez a lehető legkisebb erőfeszítést követelje meg tőle. Wagner úgy látja, a vadon – vegyük akár Leone kietlen pusztaságát, akár a Fallout lidérces posztapokaliptikus miliőjét – úgy képes elpusztítani az egyént, hogy megfosztja erkölcsi érzékétől.

A környezet a Falloutban is megváltoztathatja a hős egyéniségét, sőt morális alapállását is. A Ghoul például rögtön az első évad elején  magához vonzza a „Rossz” attribútumait, a zárlatban azonban szövetséget ajánl Lucy-nak. Ez persze nem jelenti azt, hogy a szándékai teljességgel mentesek volnának az érdekelvűségtől. Egyvalami azonban biztos: A Jó, a Rossz és a Csúfhoz hasonlóan a Fallout karakterei is rejtélyes, erkölcsileg nehezen kategorizálható személyiségek. És biztosak lehetünk benne, hogy ez az alapképlet a második évadban sem fog változni.