Borzongatás felsőfokon: 5 kiváló horrorfilm Halloweenre

Beköszöntött a halloweeni időszak, ilyenkor pedig a tematikus bulik és a dekorációkészítés mellett a lidérces hangulatot gerjesztő horrorfilmek sem hiányozhatnak a repertoárból. Össze is gyűjtöttünk néhány modern rémmesét, mely tökéletes kiegészítője lehet a halloweeni programoknak.

Harmincöt évvel ezelőtt még szinte senki sem tudott a létezéséről Magyarországon, mára viszont begyűrűzött a mindennapjainkba: a kelta gyökerekkel rendelkező, de hozzánk amerikai közvetítéssel eljutott Halloween az októberi-novemberi időszak egyik legfontosabb ünnepévé avanzsált. A világszerte nagy érdeklődéssel kísért esemény egy sor mókás programra ad lehetőséget, legyen szó akár tökfaragásról, akár jelmez- és dekorációkészítésről, akár az elmaradhatatlan tematikus bulikról, melyek a fiatalabbak és az idősebbek vérét is felpezsdítik.

Ugyanakkor nem érdemes megfeledkeznünk a halloweeni tradíciót híven ápoló, sajátos hangulatú horrorfilmekről sem.

Már csak azért sem, mert manapság, amikor a horrorműfaj sokadik reneszánszát éli, jószerivel elárasztanak bennünket azok a mozik, melyek kifejezetten a Halloween-rajongókat célozzák meg. Most következő összeállításunkban nem csupán ezeket vettük górcső alá, de a régi nagy klasszikusokat is elővettük. Popcornt és vérnyomásmérőt bekészíteni: jöjjön hát öt remekbe szabott horror, amit mindenképpen látnod kell Halloweenkor!

Terrifier (2016, r.: Damien Leone)

Damien Leone uzsonnapénzből összerakott, szikár, gyomorforgatóan brutális modern klasszikusa elsősorban azoknak ajánlott, akik élnek-halnak a tömény, szinte már tabudöntögető erőszakért, az egyszerű vonásokból összegyúrt, de izgalmas karakterekért és a sárfekete, csúfondáros humorért. Ezek ugyanis a nyolc évvel ezelőtt bemutatott Terrifier legfontosabb erényei. Art, a Halloween éjszakáján őrült mészárlásra induló, rejtélyes múltú bohóc bizony ijesztőbb és kegyetlenebb, mint az Az-filmek méltán hírhedt Pennywise-a: egy néma, pantomimszerű gesztusokkal operáló hóhér, aki még gonosz pszichológiai játékot is űz áldozataival, mielőtt átküldené őket a másvilágra. A 2016-os első fejezet talán legnagyobb hátránya, hogy a mitológiája túlságosan kidolgozatlan: számos, az antagonistával kapcsolatban felmerülő kérdésünkre csak a közelmúltban bemutatott – és sajnos már kevésbé izgalmas – harmadik epizód ad választ. A Terrifier (és 2022-ben készült folytatása) azonban így is üdítő élmény, mi több, hamisítatlan bűnös élvezet.

Halloween (1978, r.: John Carpenter)

A kertvárosi horror non plus ultrája, a hetvenes évek slasher-hullámának egyik korszakalkotó képviselője, mely lényegesebb jobb mozi, mint a későbbi – igencsak megkérdőjelezhető minőségű – folytatások. (Ez alól kivételt képez David Gordon Green 2018-ban bemutatott „kvázi rebootja”, mely egészen a franchise gyökereiig nyúl vissza: nem túlzás azt állítani, hogy e hat évvel ezelőtti, mind stiláris, mind formai szempontból mesteri horror még Carpenter eredetijét is túlszárnyalja.) A Halloween történetét bizonyára még azok is ismerik, akik soha egyetlen képkockát sem láttak az alkotásból: Michael Myers, a maszk mögé rejtőző mániákus gyilkos ámokfutása nemzedékek kollektív emlékezetébe égett bele kitörölhetetlenül.

Az Álmosvölgy legendája (Sleepy Hollow, 1999, r.: Tim Burton)

Ha felidézed magadban az 1999-es esztendő meglehetősen gazdag hollywoodi filmtermését, először bizonyára a Mátrixhoz, a Harcosok klubjához és a Halálsoronhoz hasonló, széles körben ismert, nagy pénzügyi és művészi hozamú klasszikusok ugranak be. Csakhogy ebben am mágikus esztendőben készült a zseniális Tim Burton ízig-vérig halloweeni hangulatú műremeke, Az Álmosvölgy legendája is, mely a 19. század előestéjén, egy eldugott, kísértetjárta helyekkel és ősi babonákkal övezett falucskában játszódik, ahol a New Yorkból érkezett, modern szemléletű detektívnek (Johnny Depp) fel kell göngyölítenie egy megrázó gyilkosságsorozatot. Tim Burton az ezredfordulón kiválóan aknázta ki, s formálta a maga képére a fej nélküli lovas középkori eredetű, a nemzetközi folklórba mélyen beágyazott mítoszát. Az Álmosvölgy legendája telis-tele van mesebeli lényekkel, bizarr, a valóság és a képzelet keskeny pallóján egyensúlyozó, csodamód színes mellékfigurákkal és sötét humorral, a látványvilága pedig borzongatóan egyedi. Egyszóval: csaknem száztíz percen keresztül burjánzik a megunhatatlan Tim Burton-i őrület!

Karácsonyi lidércnyomás (The Nightmare Before Christmas, 1993, r.: Henry Selick)

A legkitűnőbb Tim Burton-film, amit nem Tim Burton rendezett. Bizony, a mester „csak” íróként és producerként felügyelte a fantasztikus Karácsonyi lidércnyomást, ezt a hosszú éveken keresztül, stop-motion bábtechnikával készült animációs mozit, melynek protagonistája, Halloween város ünnepelt ceremóniamestere, Rosszcsont Jack belefásul a rengeteg ijesztgetésbe, és inkább a közeli Karácsonyfalva felé veszi útját. Rögvest megirigyli a Mikulás munkáját, és úgy dönt, afféle botcsinálta imposztorként átveszi a gyermekek szakállas, borvirágos orrú jótevőjének helyét. Jacket ugyan nemes szándék vezérli (na meg a „szakmai” megújhodás esélye), de a bombabiztosnak tűnő ötletből végül csupa szenvedés, borzalom és véletlen félreértés születik, a rémisztgetés koronázatlan királyának tehát helyre kell hoznia súlyos tévedését. A Karácsonyi lidércnyomás Tim Burton válasza a Grincs-mítoszra: fékevesztett utazás a holtak vérfagyasztóan kacagtató birodalmába, pompás fricska a karácsonyt övező, már-már émelyítő aranyoskodásnak, nem utolsósorban pedig egy imádnivaló karaktereket felvonultató, ugyanakkor magvas tanulságokkal is szolgáló túlvilági mese elvágyódásról, átkos sorsú lelkekről és az „ünnepléskényszer” hétköznapi abszurditásáról.

Adsz vagy kapsz (Trick ‘r’ Treat, 2007, r.: Michael Dougherty)

Napjainkban indokolatlanul nagy közönnyel sújtja a közönség ezt a stílusos és kellően gonosz humorú antológiafilmet, mely a kétezres évek második felében készült. Michael Dougherty rendező filmográfiájában hiába is kutatnánk figyelemreméltó munkák után (neki köszönhetjük a 2019-es, kellemetlen emlékű Godzilla II-t is), az Adsz vagy kapsz viszont szívmelengető meglepetés. Négy valóban vérfagyasztó halloweeni történet pereg a vásznon, melyeket a jellegzetes kisvárosi helyszín köt össze. A ritmus szinte végig remek, Dougherty egyetlen pillanatra sem enged a feszes tempóból, az ünnep semmi máshoz sem fogható hangulata pedig minden képkockára rátelepszik. Ha idén egy kevésbé ismert, de átütő erejű halloweeni mozival hangolódnál az ünnepre, ne is keresgélj tovább: merülj el nyakig az Adsz vagy kapsz véres, mégis kacagtató tébolyában!