A Breaking Bad 5 legzseniálisabb epizódja

Habár már több mint egy évtizede véget ért, a Breaking Bad máig a tévésorozatok királyának számít. Az öt évadon át hömpölygő, hihetetlenül precízen felépített bűnügyi odüsszeia szinte epizódról epizódra emelte a tétet, miközben sosem vált unalmassá, fordulatai pedig mindvégig valóságszagot árasztottak.

Jóllehet a Breaking Bad 2013-ban végleg lezárult, a közönség később újra elmerülhetett a sorozat sötét univerzumában, hiszen 2015-ben megérkezett Vince Gilligan mesterművének spin-offja, a Better Call Saul, mely az eredeti széria kaméleonszerű mellékkarakterét, Saul Goodman ügyvédet (Bob Odenkirk) állította reflektorfénybe. Máig megoszlanak a vélemények abban a kérdésben, hogy a Better Call Saul végül is egy ligában játszik-e a Breaking Baddel (egyesek szerint még túl is szárnyalta nagy elődjét), de végül is felesleges a méricskélés, hiszen a maga módján mindkét produkció forradalmasította a bűnügyi sorozatok világát.

A Breaking Bad éjfekete képet festett a bűn útjára tévedő amerikai kisemberről. Walter White (Bryan Cranston), a tüdőrákban szenvedő kémiatanár, aki minden hájjal megkent, erkölcstelen drogbáróvá aljasul, minden idők talán legtökéletesebben megírt sorozatkaraktere.

A főhős először csak azért kapcsolódik be a metamfetamin-bizniszbe, hogy biztosítsa ingatag anyagi helyzetbe került családja jövőjét. Walter igazi zseni, saját szakmájának nagymestere, aki mindennek tetejében még következetes és előrelátó is. Csakhogy a sorozat újabb és újabb évadai megcáfolják az eredeti, amúgy is kissé mondvacsináltnak tűnő motivációt, a zárlatban pedig már kétségünk sincs afelől, hogy a rákbeteg férfit valójában nem a családja iránt érzett olthatatlan szeretete, hanem saját, betegessé duzzadó hatalom- és sikeréhsége mozgatta. Az alvilági miliő, a gyors meggazdagodás ígérete lassacskán eltorzította, felőrölte a személyiségét – valahogy úgy, ahogy a burjánzó daganat roncsolta szét a belső szerveit.

A Breaking Bad főként e jellemváltozás pengeéles, sallangoktól mentes bemutatása miatt vált kultuszteremtő remekművé. Válogatásunkban a sorozat öt legemlékezetesebb és legsikerültebb epizódját elevenítjük fel (egyúttal pedig Walter White bűnügyi odüsszeiájának csúcspillanatait is). Ötös listánk következik.

5. …And the Bag’s in the River (2008) – 1. évad, 3. epizód

A Breaking Bad tipikusan az a széria – és ennyiben is ellentmond a sorozatépítés „hagyományos” logikájának -, mely évadról évadra egyre izgalmasabbá, színvonalasabbá és feszültebbé vált. Ne legyünk azonban igazságtalanok: már az első szezon is hemzseg a felejthetetlen epizódoktól. A harmadik rész ebből a szempontból különösen emlékezetes, hiszen a forgatókönyvírók váratlanul megemelik a tétet, és egy módfelett érdekes morális dilemmával szembesítik a főszereplőt. Walter kifejezetten sokkoló, durva módon oltja ki egy másik ember életét, és tettét nem a kétségbeesés vagy a szükség, hanem a jéghideg kalkuláció diktálja. Az …And the Bag’s in the River White bontakozó jellemrajzának egy különösen sötét árnyalatát villantja fel. A nagy ábrándokat szövögető kémiatanár tulajdonképpen itt kerül csuszamlós lejtőre.

4. Full Measure (2010) – 3. évad, 13. rész

Walt és Jesse (Aaron Paul) a harmadik évad második felében egyre komolyabb összetűzésbe keverednek nagyhatalmú munkaadójukkal, Gus Fringgel (Giancarlo Esposito), de ellentétüket ezen a ponton még sikerül elsimítani. Igaz, a (látszólagos) békülés súlyos áldozatot követel a főszereplőktől. A Full Measure című – minden szempontból profin összerakott – epizód egy kulcsfigurája Gale Boetticher (David Costabile), a tehetséges, de gyámoltalan kémikus, aki Walt asszisztenseként dolgozik Fring droglaborjában. Főhősünk rájön, hogy csak akkor maradhat életben, ha kiiktatja Gale-t (a szerencsétlen flótás ugyanis túl sokat tud Gus titkos alvilági birodalmáról), de a munkát nem sajátkezűleg hajtja végre, hanem az ifjú Jesse-re bízza, ezzel őt is magával rántva a bűn mély mocsarába. A tétova Jesse, a megszeppent Gale és a pisztoly olajos csöve – megrázó képsorok, melyek örökre a nézők retinájába vésődnek…

3. Crawl Space (2011) – 4. évad, 11. rész

A Crawl Space nevű rész egy újabb jelentőségteljes fordulópontot hoz Walt gengszter-karrierjében. A helyzet hirtelen felforrósodik, amikor Gus Fring nem csupán főhősünket, de annak feleségét, kamaszkorú fiát, sőt nemrég született kislányát (!) is halállal fenyegeti. Mivel a hidegszívű drogbáró a főszereplő sógorát, a kábítószeres ügyekre szakosodott nyomozót (Paul Schrader) is jégre akarja tenni, ezért Walt úgy határoz, ráuszítja a hatóságokat a főnökére, majd családjával együtt lelép Új-Mexikóból. Csakhogy neje, Skyler (Anna Gunn) már elégette azt a pénzt, ami az újrakezdéshez nélkülözhetetlen volna. Ikonikus az a jelenet, melyben Walt a ház alatti kúszótérben csúszik-mászik, majd – miután megtudja, hogy a sok zöldhasú mind köddé vált – sikoltozni és zokogni kezd, sírása pedig kétségbeesett, pszichotikus röhögésbe csap át. Amit Cranston ebben a rövid szcénában művel, az maga az ingyenes színészi mesterkurzus.

2. Face Off (2011) – 4. évad, 13. rész

Gus és Walt hosszú epizódokon keresztül érlelt, egyre elmérgesedő konfliktusa ebben a ragyogó fejezetben hág csúcspontjára. A Face Off az egész sorozat egyik non plus ultrája: az írók szinte minden egyes másodpercet feszültséggel telítenek, Walt mesterkedése ördögien zseniális, de egyúttal kegyetlen is (hiszen készakarva megmérgez egy ártatlan kisgyereket, tettének következményei pedig a következő évadba is átgyűrűznek), ugyanakkor ennek az epizódnak – érdekes módon – mégsem ő a legizgalmasabb karaktere, hanem Hector Salamanca (Mark Margolis), aki – a főszereplő hathatós segítségével – végre bosszút állhat Fringen. A két férfi találkozásának pillanatai egész egyszerűen szenzációsak: Salamanca élénk arcjátéka, Gus cinizmusa, felfuvalkodottsága, őszinte meglepetése, s a kettős haláljelenet gyönyörűen illusztrálja, hogy a forgatókönyvírók nemcsak a központi karakterek, hanem a mellékfigurák sorsát is példátlan ügyességgel egyengetik. A legérdekesebb az egészben, hogy Gus halálával tulajdonképpen egyetlen antagonistája a sorozatnak, aki nem más, mint maga Walter White.

1. Felina (2013) – 5. évad, 16. rész

Talán magad is emlékszel rá, hogy a maratoni hosszúságúra nyúlt, de minden ízében kolosszális ötödik évadot annak idején két részletben tekinthették meg a nézők. Tövig rágtuk a körmünket, amikor kiderült, hogy főhősünk – bár csak egy hajszál választotta el attól, hogy lezárja bűnös múltját, és visszatagozódhasson a civil társadalomba – újra nagy slamasztikába kerül, ezúttal sógorának, Hanknek köszönhetően. A férfi meglehetősen bizarr körülmények között (a vécén ücsörögve) ébred rá, hogy igazából Walter az a titokzatos új-mexikói drogkirály, akinek eddig a nyomában loholt. Innentől a cselekmény 180 fokos fordulatot vesz, az írók erőteljesen felpörgetik a tempót, és rettentő gyorsan elérkezünk a záróepizódig, melyben a kiújult rákkal dacoló, immár haldokló White elvarrja a szálakat, leszámol a múltjával, békét köt elhidegült feleségével, és – a maga furfangos módján – még Jesse lelkét is megmenti a kárhozattól, biztosítva, hogy a fiatal srác tényleg újrakezdhesse az életét. (Hogy sikerül-e neki, az az El Camino című 2019-es nagyjátékfilmből, a sorozat epilógusából derül ki.) A Felina az egész szériából kimagaslik. Olyan, akár egy ragyogó gyémánt, amit persze öt évad alatt csiszoltak ennyire tökéletesre. A színészek talán még korábbi önmagukat is felülmúlják, a ritmus perfekt, Walt végső bosszúja pedig egyszerre briliáns, groteszk és szomorú is. Rengeteget elmond a karakterről, hogy nem az újra elhatalmasodó betegsége, hanem „a saját lövedéke” pusztítja el: a sorozat végére akkora bűnözőzsenivé nőtt, hogy nem is maradt számára más, mint e bizarr „öngyilkosság”, majd egy utolsó, szívszorító terepszemle a magára hagyott droglaborban, mielőtt felsírnának a rendőrségi szirénák, s a képek alá simulna a Badfinger lúdbőröztető Baby Blue-ja…

(Kiemelt kép: AMC)