A 70 éves Bruce Willis legnagyszerűbb alakításai

Március 19-én töltötte be 70. életévét Bruce Willis, Hollywood élő legendája, a nyolcvanas-kilencvenes évek meghatározó akciósztárja. Most következő válogatásunkban a hivatásától visszavonult híresség legkiválóbb alakításait gyűjtöttük össze.

Noha az utóbbi évtizedben már alig-alig szerepelt élvonalbeli hollywoodi produkcióban, s inkább csak egy kaptafára épülő, filléres B-filmekhez adta a nevét, a nagyközönséget mégis megrendítette, amikor kiderült, hogy végleg visszavonul hivatásától az afáziában szenvedő Bruce Willis. Az akciósztárt később a frontotemporális demencia nevű gyógyíthatatlan neurodegeneratív betegséggel diagnosztizálták, s azóta egyetlen alkalommal sem szerepelt a nyilvánosság előtt. Bár nem is olyan régen felröppent a pletyka, hogy Quentin Tarantino cameoszerepet szánna neki utolsó filmjében, a mozi-fenegyerek azóta egyrészt ejtette a projektet, másrészt Willis egészségi állapota sem tenné már lehetővé a visszatérést.

A színész elkötelezett rajongói tehát nem tehetnek egyebet, mint hogy újra és újra megtekintik az életmű kiemelkedő darabjait, vagy felfedezik maguknak azokat az „eldugott”, mégis értékes Willis-mozikat, amiket esetleg még nem láttak.

Most következő összesítésünkben a csibészes mosolyú hollywoodi nagyágyú legkitűnőbb alakításait sorakoztatjuk fel: azokat a mozikat, melyek valószínűleg sokkal kevesebbet érnének Bruce Willis férfias keménysége, borotvaéles humora és a vásznon átsugárzó aurája nélkül.

7. A sebezhetetlen (Unbreakable, 2000, r.: M. Night Shyamalan)

Listánkon szerepelni fog Bruce Willis és M. Night Shyamalan másik közös produkciója, a mesteri Hatodik érzék is, de néhány perc erejéig A sebezhetetlennél is érdemes elidőznünk – már csak azért is, mert színészünk és régi kollégája, Samuel L. Jackson a Die Hard 3. után végre lehetőséget kapott egy újabb közös brillírozásra. A sebezhetetlen sem részmegoldásaiban, sem pedig összességében nem annyira míves és leleményes mozi, mint a Hatodik érzék, Willis azonban újfent felülmúlta önmagát: David Dunn, a természetfeletti képességekkel megáldott (vagy megvert?) biztonsági őr szerepével megint sikeresen távolodott el azoktól az akcióklasszikusoktól, amikkel a közönség korábban azonosította.

6. A simlis és a szende (Moonlightning, 1985-1989, kreátor: Glenn Gordon Caron)

Mielőtt berobbant volna Hollywoodba, a harmincas évei elején járó Willis a televízióban próbált érvényesülni. Az ABC csatorna 1985 és 1989 között vetítette A simlis és a szende című bűnügyi vígjátéksorozatot, melyben a szárnyait bontogató színész egy kelekótya, géppuskaszájú magándetektívet alakított Cybill Shepherd (Az utolsó mozielőadás, Taxisofőr) oldalán. A szériát egyébként a Magyar Televízió is műsorára tűzte a kilencvenes években, és a hazai közönség is nagy lelkesedéssel fogadta a bájos humorral átszőtt, kalandokban és nyaktörő fordulatokban is bővelkedő történetet. A széria azért tekinthető fontos állomásnak Willis pályáján, mert a későbbi világsztár fanyar stílusával, féktelen komédiás kedvével már itt lekenyerezte a publikumot. Szinte minden képernyőn töltött pillanata aranyat ér.

5. Az utolsó cserkész (The Last Boy Scout, 1991, r.: Tony Scott)

Bár Willis Az utolsó cserkészben is ugyanazt a típusfigurát hozza, mint amit addigra már megszokhatott tőle a közönség – vagyis az életunt, gyűrött tekintetű, magányos kopót, akinek mindig cigaretta fityeg a szájában -, Tony Scott direktor csalhatatlan szituációs érzékének és Shane Black forgatókönyvíró frenetikus párbeszédeinek köszönhetően végigtombolja az egész játékidőt, már-már profi komikusokat megszégyenítő teljesítményt nyújtva.

4. Drágán add az életed! (Die Hard, 1988, r.: John McTiernan)

A cinikus New York-i rendőrtiszt, John McClane (Willis) hatalmas kulimászba kerül, amikor minden hájjal megkent terroristák ostromolják meg Los Angeles óriási toronyházát, a Nakatomi Plazát. Így indul John McTiernan iskolateremtő kultdarabja, a Die Hard, mely tulajdonképpen azonnali belépőt jelentett Willis számára az A-kategóriás hollywoodi színészek elit klubjába. Ma már örülhetünk, hogy nem a McClane szerepére eredetileg kiszemelt Arnold Schwarzenegger kapta a főszerepet (akivel McTiernan a szintén megkerülhetetlen Ragadozóban dolgozott együtt), hiszen Willisnek így alkalma volt meggyökereztetni a fősodorban az átlagemberi módon törékeny, sebezhető, de talpraesett akcióhős típusfiguráját, mely a kilencvenes években fényes karriert futott be. Mondanunk sem kell, alakítása minden szempontból bámulatos!

3. 12 majom (Twelve Monkeys, 1995, r.: Terry Gilliam)

Terry Gilliam 30 évvel ezelőtti magnum opusa érzékletesen ragadta meg a modern ember ezredvégi szorongásait, miközben hideglelős, ma is nyugtalanítóan aktuális víziót vázolt fel a jövőről. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ez Willis legbizarrabb, a hollywoodi fősodortól leginkább elhajló mozija, és bár az utókor jobbára csak az imponálóan szélsőséges és szeszélyesen merész Brad Pitt – kétségkívül átütő erejű – játékát magasztalja, színészünk alakításáról is csak szuperlatívuszokban lehet beszélni.

2. Ponyvaregény (Pulp Fiction, 1994, r.: Quentin Tarantino)

Willis karrierje a kilencvenes évek első felében – a Die Hard bombasztikus sikere dacára – válságba került (olyan bágyasztó tucatthrillerekben játszott, mint az 1991-es Öldöklő vágyak vagy az 1993-ban készült Árral szemben), és egy ideig úgy tűnt, nincs is megállás a lejtőn. Aztán szerencsére jött Harvey Keitel, aki meggyőzte, hogy vállaljon el egy szerepet Quentin Tarantino Ponyvaregényében. A többi már történelem: Willis – bár csupán 18 napot forgatott a stábbal – kolosszális alakítást nyújtott Butch Coolidge, a kiöregedett, de becsvágyó bokszoló szerepében. Nem véletlen, hogy a posztmodern hollywoodi mozi egyik alapművének számító kultklasszikusban az ő karakteréhez fűződik a legtöbb emlékezetes jelenet, illetve aranyköpés.

1. Hatodik érzék (The Sixth Sense, 1999, r.: M. Night Shyalaman)

Korábbi cikkünkben részletesen bemutattuk, milyen kaotikus események előzték meg a felejthetetlen Hatodik érzék megszületését. Pedig Willis – ez utólag gyorsan nyilvánvalóvá válik, ha szemügyre vesszük életműve későbbi darabjait – rengeteget köszönhet ennek a produkciónak. Dr. Malcolm Crowe, a lelkiismeretes gyermekpszichológus szerepe kellően árnyalt és enigmatikus ahhoz, hogy tálcán kínálja a jutalomjáték lehetőségét egy olyan színész számára, aki korábban „csupán” akciófilmekben, thrillerekben és komédiákban adhatott számot tehetségéről. A Hatodik érzék azonban távol áll e zsánerek többségétől – legkönnyebben talán a pszichológiai horror és a melodráma egyvelegeként írhatnánk le -, Willis pedig nagyszerűen ismerte fel a műfajváltásban rejlő művészi potenciált. Hihetetlen érzékenységgel, mértéktartóan, intelligensen alakítja a tragikus sorsú, a lét legégetőbb kérdéseivel szembesülő férfihőst.