Mindannyian az önkiteljesedés, a kiegyensúlyozott élet, a tökéletes boldogság fantomját hajszoljuk. De nem lehetséges, hogy a lázas keresés során néha újra kéne tájolnunk az iránytűnket?
Könnyű azt gondolni, hogy a tartós elégedettség, a tökéletes boldogság csak akkor köszönthet ránk, ha teljesítünk egy-egy nagyszabású célt. Arthur C. Brooks társadalomtudós, a Harvard boldogságszakértője leszögezte: óriási tévedés, hogy egy ilyen helyzetben szükségszerűen és automatikusan védettséget élvezünk a nagyobb csalódásokkal, problémákkal, kihívásokkal szemben.
Munkahelyi előléptetés, anyagi biztonság, házasságkötés, ház- vagy autóvásárlás, tartós fogyás – csupán néhány életesemény, mely egy adott helyzetben a révbe érkezés érzelmi és intellektuális káprázatával kecsegtet.
Függetlenül attól, hogy milyen rövid, közép- vagy hosszútávú célokat tűztél magad elé, le kell számolnod a tökéletes boldogság, a makulátlan teljességélmény illúziójával! Brooks véleménye szerint az emberek a fejlődésre vannak beprogramozva. A fejlődés az, ami elvezet az elégedettségérzetig. A folyamatos mozgás.
A szakember rámutat, a cél végül nem a boldogság lesz, hiszen az egy irányvonal, nem pedig végpont. A boldogság felé vezető úton való előrehaladás attól függ, mihez kezdünk a bennünk lappangó késztetésekkel, de ez már a belső életünkről szól.
Brooks azt javasolja, ha tényleg a boldogságvágyad – a legősibb, legelemibb ösztönöd – kielégítésén fáradozol, tekints úgy az egész feladatra, mint egy befektetési portfólióra, és összpontosíts az alábbi négy területre:
1. A megfelelő életfilozófia és az önmagadba vetett hit
2. Család
3. Közösség és barátok
4. Értelmes, motiváló, izgalmas célokkal teli munka
“Önmagában ezek egyike sem teremti meg számodra a boldogságot” – figyelmeztet Brooks. “Ugyanakkor kiegészítik egymást, s harmóniában léteznek együtt” – mutat rá a szakértő.
