Az utolsó előtti huszár rendet vág a magyar folklórban

Az első világháború árnyékában a huszárok nemcsak a külső ellenségtől védték a hont, hanem a természetfelettitől is. Legalábbis egy ízig-vérig magyar képregény olvasatában, amely egyszerre idézi meg a népmeséket, a történelmet és a horror zsánerét.

A horror műfaja immár itthon is megvetette lábát: van magyar Stephen Kingünk Veres Attila személyében, a januárban érkező Post Mortemmel modern zsánerfilmünk is lesz, Az utolsó előtti huszár pedig a magyar folklórból eredeztetett bestiáriumával, delejes hangulatával és testhorrorjával képregényfronton teszi ki az irányjezőt. Közösségi finanszírozásból megvalósult álomprojektről van szó, amely két ifjú titán, Varga Bálint Bánk író és Tuli Krisztián képregényrajzoló fejéből pattant ki. „Ezt még hogy hogy nem csinálta meg senki?”, hangzott el az alkotók szájából a költői kérdés a kötetbemutatón, amikor a népmesei szörnyetegeket kardélre hányó huszárszázad keletkezési körülményeiről meséltek. Valószínűleg ugyanezen mélázott Csepella Olivér is, miközben a Nyugat folyóirat széplelkű szerzőit eresztette össze a tömegkultúra agyatlan élőhalottaival a Nyugat + Zombik című képregényében.

Számos ihletforrás állt rendelkezésre az alkotóknak Mike Mignola képregényeitől kezdve a The Order 1886 videójátékán át A dolog és az Evil Dead-filmekig. A Quentin Tarantino-i miazmát megmerítették a magyar mondakör feneketlen tavában, és a huszáros virtust hozzácsapva egészen egyedi és kreatív végeredmény született. Sokat hozzátesz a Nagy Háború (az első világháború korabeli elnevezése, csak atyáink nem tudhatták, hogy még egyszer fölégetjük majd az egész világot) valós történelmi háttere, valamint az, hogy az alkotók némi steam-, és dieselpunk beütést is megengedtek maguknak. Az újabb és újabb rétegek részletgazdagabbá és ezáltal hitelesebbé teszik ezt a magyar alternatív szellemirtó univerzumot.

János (vitéz), Csillagszemű, Fehérló és Rebekka, a Vörös Rébék – Harcra készen (Fotó: Hollóhegy Kiadó)

A történet 1918 elejének rideg telével indít: Temesvár közelében eltűnt huszárszázad felkutatásával bízzák meg a Fekete Mentések egyik huszárosztagát. A csapat a helyszínen egy elnéptelenedett falura bukkan, ám valami mozog az árnyak mélyén. Semmi sem rettentheti vissza a sötétmúltú Rózsafalvi Áront, becenevén Csillagszeműt, hogy tűzzel-vassal fényt vigyen a sötétbe.

Rendkívül igényes kiadás (Fotó: Hollóhegy Kiadó)

Az utolsó előtti huszár legelső, Hamm, bekaplak című részének elég vékonyka a története. A 40 oldalas sztori nagyobbik része egy vérben tocsogó akciójelenetet ölel fel, míg a többi a karakterek bemutatására és az univerzumban való elhelyezésére fókuszál. A készítők számos olyan apróságot helyeztek el a képregényben, amelyek később majd további történetekké bonthatók. Ez a részletgazdagság az egyik fő vonzereje, kár, hogy ez a karakterekre nem igazán terjed ki. Az egysíkú figurák közül eddig legfeljebb Csillagszemű emelkedik ki sötét múltjával, amely még persze további magyarázatra szorul. Ettől függetlenül a képregény a setétvadász-univerzumba való bevezetőként jól funkcionál, az etap végi cliffhanger pedig ügyesen zárja le a cselekményt.

Vendégszerzők munkái a rendezői változatban – hallunk még róluk (Fotó: Hollóhegy Kiadó)

Bár a figurák nincsenek kellően árnyalva, de ábrázolásukban nagyon is karakteresek, mivel Tuli egy-egy ismertebb magyar színészről formálta meg őket (lásd: kép lent!). Érdekes játék, ha a fejünkben az egyes karaktereket a színészek jellegzetes hangján szólaltatjuk meg. Vargáék kreativitása a nevekben is tetten érhetők: Csillagszemű (egy háborús sérülés nyomán), Vörös Rébék, Fehérló, János (vitéz) avagy Róka. A paneleken klasszikus thrillereket, horror-, és akciófilmeket idéző beállításokat figyelhetünk meg, amelyek dinamikusan, filmszerűen pörgetik a történetet. Sokat tesznek hozzá a képekbe ékelődő hangutánzó szavak, amelyektől szinte megszólalnak a panelek. A képregény felétől főszerepet kap a gore és a testhorror, vérvörösbe áztatva az oldalakat.

Kozák András – Csillagszemű, Latinovits Zoltán – Gábor úr, Muráti Lili – Rebekka, Garas Dezső – Mátyás, Jávor Pál – Fehérló, Kaszás Attila – János

Imádnivalóak a képregényben felhalmozott technikai részletek, mint a brit Mark harckocsikat idéző tankvonat, Csillagszemű géppuskája, amelyre kurblis zseblámpa van applikálva vagy a lovastiszti szablya, ami gázpatronnal lángba borul – mind-mind rendkívül aprólékosan kidolgozva. Az ezekből az elemi komponensekből felépülő világ fogja meg az embert igazán, amely a tűpontosan ábrázolt vidéki háttérrel karöltve élő-lélegző környezetet varázsol a figurák köré.

Így készült a rendezői változatban (Fotó: Hollóhegy Kiadó)

A közösségi finanszírozásból végül a tervezett összeg sokszorosa befolyt, amelyből az első résznek többféle, igényesebbnél igényesebb kiadására futotta. Szerencsémre a legteljesebb, limitált kiadvány került a kezembe, amely a rendezői változat elnevezést viseli. Ez a keménytáblás verzió +100 oldalnyi extrát tartalmaz: az első rész mellett még a nulladik epizód és vendégművészek munkái is helyet kaptak benne. Bepillanthatunk a kulisszák mögé, hogy hogyan készül egy képregény: szemügyre vehetjük a terveket, a vázlatokat, a képregény forgatókönyvét és a panelek színezésének menetét. Egy hosszabb, hiánypótló novella is olvasható a kötetben Varga Bálint Bánk tollából, amely szélesebbre tárja a képregény univerzumának kapuját és jobban megismerhetjük az egyes karaktereket (például János vitéz miért kapta a Róka becenevet?), másrészt bizonyítja, hogy az első résznél lényegesen összetettebb történeteknek is helye van ebben a világban.

Vajon milyen népmesei ellenfél akadt a Csillagszemű puskacsövére? (Fotó: Hollóhegy Kiadó)

A Hamm, bekaplak című első rész, reméljük, valóban nem több nyitánynál, amelyben felhelyezik a térképre a gyalogokat, és amúgy magyarosan befűtenek a hangulatnak. Az elvárások nagyok. Akármit is rottyantott össze a Varga-Tuli páros a boszorkánykonyhájában, annak „köll még” íze van.

Bányász Attila