Az utóbbi időben több cikkünkben is felmerült Steve McQueen neve: ő tette felejthetetlenné a TAG Heuer Monaco órát a Le Mans című filmjével, és a stílusos megjelenést nemcsak a való életben, hanem a vásznon is gyakorolta, mint például a Bullit című filmben.
Mire jutottunk, amikor elmerültünk McQueen életrajzában? Az felettébb ellentmondásos. Néhány jó film, a karakteres arcberendezés és a belőle áradó hűvös lazaság elég volt ahhoz, hogy bebetonozza magának az ikon státuszt, de valójában egy rémálom volt vele együtt dolgozni, folyamatosan nőzött, verte a feleségeit, és életét egy folytonos drogmámorban élte, miközben csak egy romantikus találka mentette meg attól, hogy 1969-ben Sharon Tate-tel együtt ne essen a Manson család áldozatául. Ötven évesen hunyt el egy műtétet követő szívrohamban, így mindenkorra kölyökképű rosszfiúként írta be magát a filmtörténetbe.
A hét mesterlövész, A nagy szökés, Bullit, Le Mans. Nők, nők, nők. Kokain, peyote (egy kaktuszból készült drog), LSD. Steve McQueen élete dióhéjban. A-listás hollywoodi sztár volt a ’60-as és ’70-es években, akinek zűrös ügyei elválaszthatatlan részét képezték imidzsének. Gyerekként őt is bántalmazták, így felnőve belőle is bántalmazó lett. Amikor nem autóversenyzett vagy nőzött, akkor gyakran beszívva szappanoperákat nézett a tv-ben. Nehéz volt vele dolgozni, rendszeresen összeveszett a rendezőkkel, forgatókönyvírókkal, színészekkel. Rettenetes bizonytalansága dühkitörésekben és féltékenységben nyilvánult meg. Miután megtudta, hogy James Garner előtte készített filmet a motorversenyzésről, minden este az akkor épp az alatta lakó színész erkélyére vizelt. Az egyik legnagyobb riválisa Paul Newman volt, aki több filmben szerepelt mint McQueen, ezért A pokoli torony forgatásán követelte, hogy pontosan ugyanannyi szót kapjanak a filmben, és az utolsó mondatok az ő száját hagyják el. Mindhárom feleségét folyamatosan csalta színésztársakkal, modellekkel, rajongókkal, prostituáltakkal, de épp egy afférnak köszönhette, hogy nem lett a Manson banda áldozata 1969-ben. Az autók és motorok mellett a küzdősportok is érdekelték, tanára pedig nem más volt, mint Bruce Lee. Bár mindketten versengő típusok voltak, jó barátok lettek és 1973-ban Lee temetésén McQueen volt az egyik koporsóvivő. Nem volt kedves vagy jó ember, és hiába írnak ma cikkeket arról, hogyan öltözhetsz olyan menőn és lazán, mint ő, sorsán pontosan látszik, hogy a gyerekkori traumák egy bizonytalan lélekkel párosulva önpusztításhoz és a környezet kizsákmányolásához vezetnek.
Prostituált anya, bántalmazó nevelőapák és egy tricikli
Terence Stephen McQueen néven a színész 1930. március 24-én látta meg a napvilágot Indianapolis-ban. Anyja alkoholista prostituált volt, apja kaszkadőr egy cirkuszban, aki hat hónappal megismerkedésük után elhagyta a várandós nőt. Julia Ann körülményeiből adódóan magáról sem tudott gondoskodni, nemhogy egy kisgyerekről, így a hároméves Steve-et a szüleinél hagyta. A ’30-as évek gazdasági válsága miatt nagyanyja testvérének, Claude-nak a farmjára költöztek, akitől a negyedik születésnapjára egy triciklit kapott – McQueen ennek az emléknek tulajdonítja a motorversenyzés iránti szenvedélyét. Nyolcévesen visszatért Indianapolis-ba, hogy anyjával és új férjével éljen együtt, ám a diszlexiás, félig süket – egy gyerekkori fülfertőzés következtében az egyik fülére nem hallott – fiú nehezen illeszkedett be az új környezetébe, ráadásul a férfi folyamatosan verte, így kilenc évesen inkább elszökött otthonról, és az utcákon élt, ahol egy bűnöző bandához csatlakozott. Ekkor ismét visszakerült a farmra Slaterbe, hogy aztán 12 évesen ismét anyjához és immár harmadik férjéhez költözzön Los Angeles-be. A viszonyok azonban ekkor sem voltak rózsásak, a férfi a fiút és anyját is verte. A fiatal tini ismét lázadozott, ezért újból Claude-hoz került, ahonnan megszökött, hogy egy rövid cirkuszi kitérőt követően visszatérjen Los Angeles-be a bűnözői élethez. Egy alkalommal a rendőrök dísztárcsalopásért fülelték le McQueent, amiért nevelőapja megverte és lelökte egy lépcsőn. Persze a tini bűnöző McQueent sem kellett félteni, bosszúból halálosan megfenyegette a férfit, ami végül oda vezetett, hogy a chinói javítóintézetbe adták a kezelhetetlen kamaszt.
A javítóban töltött 18 hónap alatt teljesen megváltozott, megkomolyodott és felnőtt. Szabadulása után ismét anyjával élt, immár New Yorkban, ahol 16 éves fiúként egy bordélyban hordta a törölközőket a vendégeknek, de senki sem akadályozta meg abban, hogy rendszeresen letesztelje az árut. 1947-ben beállt az amerikai tengerészethez. Persze a balhé itt sem kerülte el, előfordult, hogy két héttel meghosszabbította a kimenőjét, hogy a barátnőjével maradhasson. Az incidens után megemberelte magát, és tengerészhez méltóan viselkedett – egy sarkvidéki gyakorlat során például megmentette öt társa életét, amikor kihúzta őket egy tartályból még mielőtt az a jeges vízbe zuhant volna. Három év szolgálat után ismét New Yorkban kötött ki.
Egy véletlennek köszönhetően került a színészi pályára
A túlélés érdekében élelmet lopott és kulimunkákból élt, amikor egyik ismerőse azt javasolta, hogy csatlakozzon egy színi iskolához. Ez jó lehetőségnek tűnt McQueen számára, hogy csinos lányokkal találkozzon, így volt már rosszabb is alapon belevágott.
A nagy áttörés azonban váratott magára, az ’50-es években kisebb szerepeket kapott csak, bár 1955-ben bejutott a Broadway-ra, debütálása az A Hatful of Rain című darabban volt. Azt a pénzt, amit nem keresett meg színészként, kipótolta a hétvégén a Long Island City Raceway-en tartott motorversenyeken, egy-egy alkalom után akár 100 dollárral a zsebében tért haza (2019-ben ez 1000 dollárnak felelt volna meg). Ekkor vette meg első Harley-Davidson és Triumph motorjait, amiket még nagyon sok két- és négykerekű gép követett.
Irány Hollywood
1955-ben Hollywoodba költözött, ahol egyre több filmben kapott szerepet. Az áttörés 29 éves korában jött egy tv-filmmel, amikor Frank Sinatra eltávolította Sammy Davis Jr.-t az Elsöprő túlerőből, szerepét pedig McQueennek adta. Sinatra meglátott valamit a színészben, ezért sok közeli felvételen szerepeltette, és az alakításáért pozitív kritikákat kapott. Ezután szerepet kapott a rendező, John Strugas következő filmjében, az 1960-as Hét mesterlövészben, amely az első sikerfilmje lett. 1963-ban aztán jött A nagy szökés. Az 1966-as Homokkavicsok filmben egy tengerészt alakított, játékáért megkapta egyetlen Oscar-jelölését a legjobb főszereplő kategóriájában, majd két évvel később jött meghatározó szerepe, a Bullit.
Megházasodott, de a monogámiát nem neki találták ki
1956-ban az első randijukon McQueen motoron érkezett Neile Adams színésznőért, aki azelőtt sosem ült még kétkerekű járművön. „Ülj fel, és kapaszkodj erősen” – adta ki az utasítást McQueen, hogy aztán tizenöt évig ne is engedjék el egymást. 1956. november 2-én vette feleségül Adams-t, 1972-ig tartó házasságuk azonban egy igazi hullámvasút volt. „When he was good, he was adorable, and when he was bad, he was a pain in the ass” – emlékezett vissza kapcsolatukra a színésznő. Nem sokkal az esküvő után a Never Love a Stranger című filmen dolgozott Lita Milannal együtt, aki tovább bővítette McQueen hódításai listáját, sikeréről pedig nem szégyellt beszámolni újdonsült feleségének sem. Adams elmondása szerint Milan volt az első a szeretők végtelen hosszú sorában. A hét mesterlövész forgatásán például Robert Vaughn színésztársával az egész Nagypénteket stílszerűen hét prostituálttal ünnepelték egy mexikói bordélyházban. Hogy próbára tegye felesége kitartását, szándékosan rúzsfoltokat hagyott az ingén és az alsónadrágján, szerelmesleveleket tartott a zsebeiben, és Neile füle hallatára bonyolította le hívásait a nőivel.
Nem sokon múlt, hogy nem lett a Manson család ámokfutásának áldozata Sharon Tate-tel együtt
McQueen egész életében nőcsábász volt, amihez a tökéletes társat is megtalálta Jay Sebring személyében. A McQueen a Whisky nevű go-go bárban ismerkedett meg a fodrászként dolgozó férfival a Sunset Stripen West Hollywoodban, és azonnal tudták, hogy egyívásúak. Alkohollal és droggal fűtött portyákat tartottak, és attól sem riadtak vissza, hogy ugyanazon a nőn osztozkodjanak, így volt, hogy egyszerre szórakoztassák Sharon Tate-et. A barátság azután is folytatódott, hogy Tate hozzáment Roman Polanskihoz, így történt, hogy 1969. augusztus 7-én Sebring átment McQueenhez, és azt javasolta, hogy nézzenek át Tate-hez egy kis összejövetelre. McQueen igent mondott, de az utolsó pillanatban az aktuális szőke barátnője inkább privát party-t akart a színésszel, így végül nem mentek.
Ennyin múlt, hogy azon a szörnyű estén, amikor Charles Manson fanatikusai megöltek öt embert, köztük Sharen Tate-t és Jay Sebringet a színésznő házában, McQueen nem volt ott. Később kiderült, Manson kivégzendő személyeinek listáján elkelő helyen szerepelt McQueen, mivel egyszer valaki McQueen produkciós cégénél visszadobott egy Manson által írt forgatókönyvet. Ettől a pillanattól a színész mindig egy megtöltött Magnumot hordott magánál.
24 óra Steve McQueennel
A versenyzés iránti szenvedélyének állított volna emléket a Le Mans című filmben, amit saját produkciós cége gyártott, de önfejűsége miatt egy kusza összevisszaság lett belőle. A forgatáson történt, hogy Adams megérkezésekor szembesülnie kellett lát mennyi nő legyeskedik a férje körül. Aznap este, mikor kettesben maradtak McQueen rávette Adams-t, hogy együtt kokainozzanak, majd vallatni kezdte a nőt, hogy megcsalta-e. Adams kábulatában beismerte, hogy egyszer lefeküdt egy színésszel, és mikor nem volt hajlandó megmondani a nevét, McQueen fegyvert fogott rá – Maximilian Schell Oscar-díjas színész volt az. Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek, így a megcsalás miatti dührohamában a színész véresre verte a feleségét. Amikor Adams rájött, hogy terhes, elvetette a gyereket, mert McQueen nem ismerte el sajátjának. 1971 októberében váltak el, a kapcsolatból két gyerekük született, Terry Leslie és Chad. Adams elmondása szerint McQueen mindig is jó apa volt, és nagyon szerette a gyerekeit.
Második és harmadik kísérlet a házasság intézményével
Következő filmje A szökés volt, amiben együtt szerepelt Robert Evans producer feleségével, Ali MacGraw-val. MacGraw saját bevallása szerint azonnal szerelmes lett McQueenbe, habár a férfit ez nem zavarta abban, hogy sörtől és drogtól hajtva groupiekkal töltse az idejét a forgatáson. 1973-ban házasodtak össze, és bár ígéretes karrier állt az egykori modell előtt, a színész megtiltotta neki, hogy újra filmben szerepeljen, helyette elvárta, hogy minden nap pontban hat órakor felszolgálja a vacsoráját, amit egyedül a tv előtt fogyasztott el. A következő években McQueen idejét alvással, evéssel, motorozással, lányokkal és drogokkal töltötte. MacGraw szavaival élve a színész a házasságuk alatt végig be volt tépve, és az erőszak sem állt tőle távol. Kapcsolatuknak az vetett véget, hogy Ali MacGraw úgy döntött, szerepelni fog a Konvoj című filmben. McQueen ultimátumot adott neki, vagy ő vagy a film, ám a nő nem tudta, hogy férjének már viszonya van a 28 éves modellel, Barbara Minty-vel. A film nagy sikert aratott, ám amikor a film premierjéről mentek haza Paradise Valley-ból McQueen féltékenységből úgy megverte MacGraw-t, hogy egy hónappal később hivatalosan is elváltak.
Mielőtt azonban elvette volna Minty-t, a színész áthívta Alit, hogy nézze meg az új házát, amit nemrég vásárolt. Az ex-feleség beleegyezett, hogy kocsikázzanak egyet, ahol McQueen közölte, hamarosan elveszi Minty-t, majd megpróbálta Alit rávenni, hogy ott helyben feküdjön le vele. A nő kiszállt az autóból, és soha többé nem látta a férfit.
A harmadik feleség Steve McQueen: The Last Mile című könyvében arról írt, hogy repülés oktatója, Sam Mason befolyására McQueen hívő lett, és rendszeresen járt a helyi templomba.
Utolsó évei
McQueen 1978-ban erősen köhögni kezdett, ezért felhagyott a dohányzással és antibiotikummal kezelték, ennek ellenére egyre komolyabb légszomj gyötörte. A vadász című film forgatása után, 1979-ben derült ki, rosszindulatú mellhártyadaganata van, amit az azbeszt okoz. McQueen szerint a hangstúdiók szigetelése, illetve a versenyek során hordott védőruha és bukósisak játszhatott szerepet a betegsége kialakulásában, de a legvalószínűbb, hogy a tengerészetnél töltött ideje felelős érte, ugyanis előfordult, hogy a csapatszállító hajók csöveiből kellett lapátolni az azbesztet.
Áttétei lettek, ezért 1980-ban Mexikóba utazott, hogy eltávolítsák a hasában lévő 2,3 kilós tumort, bár az amerikai orvosai figyelmeztették, hogy a szíve nem valószínű, hogy kibírja a műtétet. Steve McQueen 1980. november 7-én hunyt el 24 órával műtétje után, szívrohamban. Ahogy Neile Adams fogalmazott, komoly örökséget hagyott maga után: „A gyerekeinket, az unokáinkat, a filmjeit és engem.”
