Mikor válik veszélyessé a horkolás?

Sok párkapcsolatot mérgezhet meg az, ha az egyik fél erősen horkol. Ugyanakkor az a „hálótárs” felelőssége is, hogy odafigyeljen arra, ha a párja, vagy a vele egy légtérben alvó személy különös hangokat ad ki álmában.

Egy nemrég készült, nem reprezentatív felmérés szerint ugyanis közel 50 000 ember lehet ma életveszélyben Magyarországon, akiket érint a leggyakoribb alvászavar, az alvási apnoé.

De mi az az alvási apnoé?

„Az alvási apnoé röviden megfogalmazva egy légzéskimaradás, amely akár 10 másodpercig is tarthat. Igazából pedig egy nagyon komplex betegség, amelyet szindrómának is nevezhetünk” – kezdi Koczó Levente, a SomnoCenter Alvászavar Központ vezetője. „Amiért ezzel időben foglalkozni kell, és nem szabad éveket, esetleg évtizedeket várni az első tünetek felbukkanásától, az az, hogy nagyon sok későbbi egészségügyi és mentális problémát okozhat ez a tünet” – teszi hozzá a szakértő.

Mi is történik pontosan?

Amikor az érintett személy elalszik, a garatizmot és a garatrendszert szabályozó idegpálya kikapcsol. Levegővétel közben pedig így a garat elernyed, és a szívóhatás következtében remegni kezd, ekkor lesz hallható a horkolás jólismert zaja. Az idő előrehaladtával ez a hang egyre hangosabb és erősebb lesz, ráadásul a horkolás, mint remegés, a garatban lévő szöveteket tovább rombolja, lágyítja, töredezi, ezek az izmok egészen puhává válnak. 20-30 év alatt eljuthatunk oda, hogy amikor mélyalvásban levegőt szeretnénk venni, nagyon kevés, vagy egyáltalán semennyi levegő nem áramlik be a tüdőnk felé. A szervezetünknek pedig folyamatosan oxigénre van szüksége, és mivel a védekezőrendszerünk működik, az agy riasztást ad, hogy levegőt kapjunk, ekkor megemelkedik a pulzus, adrenalin kerül a vérbe, viszont egy mikroébredéssel azonnal kikerülünk a mélyalvás fázisából. Ekkor helyreáll az idegpálya működése, egy horkantással kinyílik a garat, és újra áramlik a levegő a tüdő felé, és lehetőség nyílik újra mély alvásba merülni, ami ugye elengedhetetlen az ébrenléthez szükséges hormonok és fehérjék újratermeléséhez.

„Amikor levegőt próbálunk venni, akkor a szív körüli térben a szükségesnél kisebb nyomás alakulhat ki, ami azt eredményezi, hogy a szív környékére több vér kezd tódulni” – folytatja Koczó Levente. „A szervezetünk ilyenkor kiválasztja azt a hormont, amely elkezdi kinyomni a vizet a szervezetünkből, így jelenik meg az éjszakai vizeletürítés, amikor egy éjszaka akár 3-4 alkalommal is kimegy a beteg a mellékhelyiségbe, ami szintén darabokra töri a pihentető alvást. A vízhajtástól viszont dehidratálódunk, s a vér besűrűsödésének következtében aritmia, szívelégtelenség, magas vérnyomás is kialakulhat. A másik komoly veszély az oxigénhiány, amelynek következtében agyunk is károsodhat, a kognitív funkciók csökkennek, romlik az összpontosításra való képességünk, elveszíthetjük éberségünket, ami a nappali tevékenységeink során komoly gondot okozhat.”

Ha valakinél tehát felbukkan az alvási apnoé gyanúja, akkor nem szabad habozni, érdemes azonnal elindulni a diagnosztizálás, majd a megoldás felé. Az alvásmedicina egy új, de nagyon is fontos ága az egészségügynek, hiszen a pihentető alvás helyreállítása által számos későbbi, komoly problémát is lehet megelőzni, vagy kezelni. Amire ilyenkor szükség van, az egy komplex fiziológiai vizsgálat az alvásközpontban, ahol alvás közben nézik a szívritmust, a véroxigénszintet, megfigyelik a szív teljes működését, a levegő áramlását, ebből állapítható meg, hogy milyen szintű az apnoé.

„Az alvási apnoé nem gyógyítható, de remekül kezelhető” – mondja a SomnoCenter vezetője. „Egy könnyen kezelhető gyógyászati segédeszköz, a CPAP-készülék segít abban, hogy a garatot nyitva tartsa és minden levegővétel sikeres legyen, a károsító tünetek pedig eltűnjenek. Amint elkezdi valaki használni, az apnoés hatás azonnal megszűnik, a szervezet pedig lassan regenerálódni kezd.”