Megdőlt, amit a kutatók az agy öregedéséről eddig hittek

Nagy port kavart egy friss tudományos kutatás, mely mindent cáfolni igyekszik, amit eddig az emberi agy öregedéséről gondoltunk.

A Live Science számolt be arról a gondolatébresztő kutatásról, melynek keretében a szakemberek 11 ezer 45 és 82 év közötti alany agyi mágneses magrezonancia-képalkotás (MRI) felvételeit elemezték. Ezt követően – a látottak alapján – megsaccolták, mekkora lehet az egyes személyek „agyi életkorbeli” különbsége (vagyis milyen mértékben tér el az agyuk életkora a kronológiai kortól). A vizsgálat után nagyjából 3000 fehérje koncentrációját mérték fel a csaknem 5000 résztvevő vérében. Rátaláltak 13 olyan fehérjére is, melynek koncentrációja összefüggést mutatott az agy biológiai életkorával.

Ahogy növekedett az agy biológiai életkora, úgy emelkedett a vérben az öregedést meghatározó tényezőkhöz kapcsolódó fehérjék szintje, míg az agy működését biztosító fehérjék mennyisége észrevehetően csökkent.

A kutatás összhangban áll azokkal a korábbi vizsgálatokkal, melyek szerint a fehérje mérhető markerként működhet a neurodegeneratív betegségek kialakulásában. A szakemberek egyébként arra lettek figyelmesek, hogy a 13 fehérje koncentrációja három kronológiai életkorban érte el a csúcsát a vérben: 57, 70, valamint 78 évesen.

Az eredmények tehát arra is rámutatnak, hogy az agy nem feltétlenül apránként, hanem „hullámokban” öregszik. E merész feltételezéssel persze sokan vitába szállnak. Mark Mattson, a baltimore-i Johns Hopkins School of Medicine idegtudományi professzora például azt mondta, a kutatás mindenre rácáfol, amit az agy öregedéséről eddig gondoltak a tudósok.