Két dolog, amit 40 felett senki nem spórolhat meg!

Szinte mindegy, hogy mit csinálsz, ha azt jól csinálod, élvezni fogod. Ahhoz viszont, hogy ezt sokáig élvezd és az élet ne legyen túl rövid, néhány dologra érdemes figyelni – kezdi a beszélgetést Dr. Szőnyi Mihály, a Budai Gasztroenterológiai Centrum vezetője.

Rengeteg civilizációs betegség vezethető vissza a túlzott stresszre, helytelen táplálkozásra, mozgásszegény életmódra és számos olyan emésztőszervi tünet van, amely mögött nincs szervi baj. Előbb vagy utóbb, de mindkét eset a gasztroenterológushoz kerül, akinek az egyik legfontosabb feladata, hogy helyén kezelje a tüneteket. A “nem betegből” ne csináljon beteget egy esetleges túlvizsgálással és egy banálisnak tűnő kellemetlenséget se hagyjon figyelmen kívül, ami akár életet is menthet. Dr. Szőnyi Mihály szerint ez egy igazi művészet.

Mik lehetnek azok a kellemetlen tünetek, amelyekkel nem feltétlenül kell együtt élni? Hol rontottuk el és mire érdemes 40 felett fokozottan figyelni? Dr. Szőnyi Mihállyal beszélgettünk.

Hol rontottuk el?

Ez egy globális probléma és ha valamire rádöbbentette a világot a pandémia az talán az, hogy időnként le lehet lassulni. Ha ebből az időszakból mindenki a maga szintjén levonja a konzekvenciát és csak egy napi 30 perces sétát beépít a mindennapokba, már sikerült egy nagyot előrelépni. Hogyan lehet úgy élni, hogy testileg és lelkileg is egészségesek maradjunk? Mi ennek a kérdésnek a megválaszolásában igyekszünk segíteni. Kétségtelen, hogy a világ menetét és forgását nem változtathatjuk meg, mi magunk is részei vagyunk a felgyorsult életnek, de van a kezünkben egy lehetőség, amivel hozzá tudunk tenni pácienseink jóllétéhez – a visszajelzésekből pedig azt látom, hogy ezt jó eredménnyel és sikerrel tesszük.

Kép: Csiki Vivien / Igényesférfi.hu

Mik lehetnek azok a kellemetlen tünetek, amelyekkel nem feltétlenül kell együtt élni?

Haspuffadás, gyomorégés, székrekedés, hasmenés, vagy az IBS esetében utóbbiak váltakozása (irritábilis bélszindróma – a szerk.). A leggyakoribb tünetek mellett viszont nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy például a vastagbélpolip – ami vastagbélbélrák előfutára is lehet – gyakran évekig tünetmentes. Az ilyen esetekben egy vastagbéltükrözés életet menthet, az időben felismert vastagbélrák ugyanis rendkívül jó esélyekkel gyógyítható.

A mi feladatunk eldönteni, hogy mennyire kell egy-egy tünetet túlvizsgálni. A nem, kor, az egyéni – és a családi kórelőzmény tükrében mérlegeljük, hogy a banálisnak tűnő panaszokat mennyire kell komolyan venni, hiszen a ló másik oldalára átesve nem csinálhatunk beteget a “nem beteg” páciensből – ez egyfajta művészet. Ha viszont valaki gondolkodik azon, hogy felemelje-e a telefont, mindenképp tegye meg és jöjjön el, nézzük meg és beszéljük át, hogy mi állhat a kellemetlen tünetek hátterében.

Miért pont a gasztroenterológia?

A gasztroenterológia egyszerre belgyógyászat – régen egyébként kötelező is volt a belgyógyász szakvizsga előtte – és egy olyan manuális szakma, ami a mai fejlettség mellett már a sebészet határait súrolja, mégsem kell hosszú órákig a műtőben állni. Már egy-két óra alatt rengeteg csodálatos dolgot lehet csinálni. A gasztroenterológiához egyszerre van szükség a belgyógyász szemléletre, jó manualitásra és a komplex, holisztikus gondolkodásmódra – az ok-okozati összefüggések ugyanis nem minden esetben egyértelműek. A sokszínűség mellett pedig egyre több páciens fordul hozzánk segítségért. Mindezzel együtt azt gondolom, majdnem mindegy, hogy mit csinál az ember, ha azt jól csinálja, élvezni fogja.

Kép: Csiki Vivien / Igényesférfi.hu

A gasztroenterológia esetében hogyan kell elképzelni a komplex látásmódot?

Tapasztalatom szerint az orvos mindig egy kicsit pszichológus is, nagyon fontos a kommunikáció, arra pedig büszke vagyok, hogy nálunk nem gépek és sorszámok vannak, hanem elhivatott szakemberek és páciensek. A szüleim mindketten orvosok voltak, akiktől azt tanultam, hogy csak úgy lehet valódi segítséget nyújtani, ha a teljes képet vizsgáljuk. Ha valaki megtisztel a bizalmával, nem intézhetem el annyival, hogy ez nem az én területem, keressen mást. Képzeld el mi lenne, ha mindenki csak annyit írna a leletre, hogy nem az ő dolga!? A magánpraxisnak nyilván megvannak a jogi és szakmai korlátai, de egy pontos diagnózissal tovább tudjuk irányítani a betegeket a megfelelő helyre, ha arra van szükség. Ami pedig még nagyon klassz, hogy igazi betegeink vannak.

Mire gondolsz pontosan?

Furcsán hangozhat ez a kifejezés, de komoly betegeink vannak. Gyakran találunk jelentős eltéréseket, daganatos elváltozásokat az endoszkópia során, krónikus, gyulladásos betegségekkel fordulnak hozzánk, gondozzuk, kezeljük ezeket a pácienseket. Bárkinek lehet bármilyen komoly baja és örülök, ha valaki jól érzi magát nálunk, de nem egy elit ellátást végzünk, tényleg mindenki el tud ide jutni, ezt pedig az áraink is tükrözik. A szolgáltatásaink nem megfizethetetlenek, de tény, hogy a gasztroenterológia egy költséges szakma. Drágák az eszközök, a felhasznált anyagok, a gyógyszerek, de endoszkópiát nem kell hetente végezni. Ha valaki 5-10 évente rászánja ezt az összeget, nemcsak minőségbeli változást hozhat a mindennapokba, de életet is menthet. Büszke vagyok arra, hogy sikerült egy olyan közeget teremteni, ahol a páciensek úgy érezhetik megéri a ráfordított energia. A korlátozások és az online konzultációk mutatták meg, hogy sikerült egy olyan kincsesdobozt létrehoznunk, ahol a betegeink értékelik azt amit és ahogyan csinálunk. Jó érzés volt úgy lefeküdni esténként, hogy nem hiába hoztuk létre, nem hiába csináljuk nap mint nap szívvel lélekkel.

Említetted, hogy 2020 a változások éve a klinika szempontjából – milyen újításokra lehet számítani?

Hál’ Istennek a megnövekedett betegszám miatt idén több új rendelést, új időpontokat kellett megnyitnunk és hamarosan három helyen is elérhető lesz a Budai Gasztroenterológiai Centrum szolgáltatása ugyanazon a színvonalon és stílusban. A digitalizációt mi sem tudjuk kikerülni, így az olyan kötelező újítások mellett, mint az e-számlázás, megtartottuk például a pandémia miatti korlátozások alatt kiépített online konzultációs lehetőséget. Követnünk kell az online kommunikációs trendeket is, de meg kell találni azt az arany középutat, amivel az idősebb betegeket sem veszítjük el. Nem tudunk állandóan trendik lenni, de lemaradni sem akarunk – ez folyamatos kihívás. Az ügyvezetés, a kórházi munka, az új rendelő mellett beláttam, hogy ehhez segítség kell. Szerencsére összeállt egy olyan csapat, akikkel együtt gondolkodunk, egymás határait érezve, respektálva újulunk folyamatosan meg – ez nem annyira látványos, de számomra állandó kihívást és örömforrást is jelent.

Kép: Csiki Vivien / Igényesférfi.hu

Hány százalékban vagy orvos, vezető és üzletember?

100! 100! 100! (nevet – a szerk.) Nem tudok nem minden nap idejönni, nem tudok nem minden nap idetelefonálni, nem tudom a betegeket lepasszolni vagy felületesen kezelni és ma már például az új rendelő megnyitását sem tudom nem üzletemberként nézni.

Hogyan lehet mindebben megtartani az egyensúlyt?

Egyre nehezebben! Nálam az a módszer vált be, hogy egy adott munkanap végén, egy hétvégén, egy évben húzok egy vonalat és szünetet tartok – akkor is ott lesz az a feladat, ha két nap múlva végzem el. Talán az egyik legnehezebb kérdés, hogy hogyan lehet úgy menedzselni, hogy ne hajszold bele magad a történetbe, ne veszítsd el önmagad és ne fásulj bele a mindennapokba, hiszen akkor már nem ugyanaz az ember leszel és nem fogod tudni olyan szinten végezni a munkád. Ehhez be kell vonni kollégákat, jól kell bizonyos feladatokat delegálni – ezt próbálom most én is kialakítani. Nem drasztikusan, csak racionálisabban.

A vadászat hét-nyolc éves szenvedély, kikapcsol, örömet nyújt, az élet egy egészen más szegmensét látom – a környezet, a természet, az emberek, akiket így megismertem. Fontosnak tartom a családdal töltött minőségi időt, van két ötéves, csodálatos ikerlányom, akik egyre érdekesebb dolgokat produkálnak és bízom benne, hogy amennyire engem feldobnak én is szórakoztató társaság vagyok számukra (nevet – a szerk.). A sport a mai napig az életem része, 41 évesen már nem versenyszerűen űzöm, de a lehetőség szerinti aktivitás megvan. A gyökerekhez való visszatérés pedig mindig erőt ad.

Mit tanácsoltak a szüleid, amikor megtudták, hogy te is orvosnak készülsz?

A biztos háttér, a stabil értékrend segít alkalmazkodni az élethez, a változásokhoz, ez mindennek az alapja. Nem szabad elfelejteni, hogy honnan jöttünk, hiszen nem lepottyantottak minket valahonnan, hanem részei vagyunk egy világegyetemnek, egy országnak, egy családnak. Meg szeretném tanítani a gyerekeimnek is, hogy értékeljék, amikor a nagypapa megmutatja a környezetet, ahol élünk, hogy időnként fontos leülni és gondolkodni, beszélgetni. Engem például Svájc csodálatos hegyei éppúgy lenyűgöznek, mint Vác belvárosa. A szüleim frissen végzett orvosként érkeztek ide, amikor megnyitott a kórház, így került a család a dunaparti kisvárosba, én viszont már teljesen vácinak érzem magam és óriási pluszt jelent számomra, hogy van az életemben egy olyan gyökér, amiben meg tudok kapaszkodni ha kell, egy olyan miliő, ami az enyém akkor is, ha közben eljöttem és 15 éve máshol bizonyítok. Sok páciensem van egyébként Vácról, ha otthon vagyok ugyanúgy megiszunk egy kávét, mint amikor itt megtükrözöm. Ez egy fontos, bizalmi kérdés.

Kép: Csiki Vivien / Igényesférfi.hu

A beszélgetésünk elején említetted, hogy a pandémia idején számos új problémával kerestek fel titeket a páciensek.

Rengeteg civilizációs betegség vezethető vissza a túlzott stresszre, a helytelen táplálkozásra és a mozgásszegény életmódra – a korlátozások sok mindenkinél felerősítették ezeket a panaszokat. Sok olyan emésztőszervi tünet van, amely mögött nincs szervi baj, az ilyen eseteket a helyén kell kezelni, azt viszont senki nem érezheti, hogy az ő problémája nem elég fontos! Éppen ezért nagy segítségünkre vannak az olyan társszakmák, mint például a pszichológia vagy dietetika. Mindig az volt az álmom, hogy amikor létrehozok egy gasztroenterológiával foglalkozó ellátóhelyet, ne egy szűk spektrumon mozogjunk, hanem mindenféle lehetőséget fel tudjunk kínálni és a házon belül oldjuk meg a problémákat.

Mi az, amire 40 felett fokozottabban figyelsz?

Általánosságban 40 felett két nagyon fontos feladat van ahhoz, hogy az élet ne legyen túl rövid: a szűrővizsgálatok és a mozgás. Sajnos Magyarországon, Európában és a világon is vezető helyen vannak az emésztőszervi daganatos rendellenességek – nyelőcső-, gyomor-, hasnyálmirigy-, epe-, máj-, béldaganatok. Időben felismerve akár 70-90 százalék is lehet a gyógyulási esély, de sajnos rengeteg elkésett esettel találkozunk.

A vastagbéldaganat népbetegség itthon és európában is elsők vagyunk: évente 9000 új esetet regisztrálnak és 4000 ember veszti életét egy olyan betegségben, ami szűrővizsgálattal megelőzhető lenne – óriási luxus! Én magam is részt vettem a népegészségügyi szűrőprogram kidolgozásában és másfél évvel az indulás után nagyon jó eredményekről tudunk beszámolni: időben elkapott tünetmentes esetek, daganatot megelőző polipok detektálása és eltávolítása. Ehhez viszont kell egy olyan kommunikáció, marketing és közérthető tájékoztatás, ami motiválja az embereket.

Kép: Csiki Vivien / Igényesférfi.hu

Ha egyszer valaki túlesett egy negatív vizsgálaton, már többet tett az egészségéért, mint az ország jelentős része. 40 felett én is jobban odafigyelek magamra, a határaimra, a munka és magánélet közötti egyensúlyra. Nekem is vannak ugyan kampányszerű próbálkozásaim, amikor elhatározom, hogy most jobb fej leszek magamhoz, de ez nekem sem mindig sikerül. A családdal töltött minőségi programokra és a rendszeres sportra viszont mindig szentelek időt.

40 felett az ember talán jobban figyel arra, hogy melyek azok a sarokkövek, amelyek fontosak és melyek azok, amelyekkel nem érdemes foglalkozni. Ez a fajta céltudatosság segít, hogy a negatív dolgok se hagyjanak befolyásolni vagy letéríteni az útról. Emellett fontosnak tartom a stabilitást, hogy tisztában legyünk azzal honnan jöttünk – nem szélsőségekre gondolok, sokkal inkább az értékbecslésre. Arra, hogy tiszteljünk mindenkit, mindekiben lássuk meg a jót, hiszen mindenkiben van legalább egy, amit ha összerakunk, nagy baj nem lehet.