Elfüstölt életek: a dohányzásnak nincs biztonságos módja

Világszerte számos ország hoz egyre szigorúbb intézkedéseket a dohányzás visszaszorítására, mert ez a káros szenvedély nemcsak az érintettek életminőségét rontja, hanem sok szempontból az egész társadalom számára komoly terhet jelent. Február 4-én, a Rákellenes Világnapon ez különösen aktuális téma, hiszen egy felmérés szerint, „Európában a dohányzás – a becslések szerint – a tüdőrák-megbetegedések 82%-át okozza.”

2000-ben, Párizsban rendezték meg az első rákellenes világkongresszust, amelyen a rákkutatás és gyógyítás kiemelkedő képviselői, kormányzati tisztviselők, civil szervezetek és az ipar jelentős szereplői aláírták a Rákellenes Chartát, és ebből az alkalomból február 4-ét Rákellenes Világnapnak nyilvánították.

Amikor a rákbetegségek kiváltó okairól beszélünk, az elsők között hozzuk fel a dohányzást – még azok is így vannak ezzel, akik épp rágyújtanak. Az elmúlt évek kutatásainak, tiltásainak és a felvilágosítómunkájának köszönhetően a kockázatokkal mindenki tisztában van.

A dohányzásnak nincs biztonságos módja, a rákbetegségek legnagyobb kockázata a dohány égéséből, illetve a dohányfüstből származik, mert a legtöbb mérgező anyag, köztük a rákkeltő anyagok, az égési folyamat során keletkeznek. Így a dohányfüst a nemdohányzóknál is rákot okozhat a belélegzés során. A tüdőrák kockázata a nemdohányzókhoz képest 20-25-ször magasabb a dohányzó férfiak és nők esetében. A kockázat növekszik a dohányzással töltött évek számának emelkedésével, valamint a naponta elszívott cigaretták számának emelkedésével, továbbá minél fiatalabb korban kezdi valaki a dohányzást, annál magasabb kockázatnak van kitéve.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) felmérése szerint Földünkön napjainkban 1,3 milliárd ember dohányzik rendszeresen és a dohányzás szövődményei évente mintegy 8 millió ember halálát okozzák.

A 2022-es adatok szerint Magyarországon a felnőtt lakosság 27%-a naponta dohányzik. A dohányzás súlyosan egészségkárosító viselkedés, a legfőbb megelőzhető halálok a világon és Magyarországon is. Több áldozatot szed, mint az alkohol, a kábítószerek, a fertőzések, a tűzesetek és bűnügyek együttvéve.

Nem véletlen, hogy az EU-ban számos országban, köztük Magyarországon is vannak dohányzásellenes intézkedések, de ezek nagyon eltérőek.

Magyarország azon tagállamok közé tartozik, ahol „erős” a végrehajtás – állítja a Smoke Free Partnership, az európai civil szervezetek csoportja.5 De ahhoz, hogy ezek a szigorú intézkedések valóban érvényesüljenek, széles körű társadalmi összefogásra, komoly felvilágosító munkára, civil kezdeményezésekre és prevenciós programokra van szükség. Ezt a fiatal generációk tekintetében az oktatási intézmények biztosíthatják, a felnőtt lakosság esetében, pedig a munkahelyek vállalhatnak fel ilyen szerepet. Egyrészt teljes körű tiltással, másrészt felvilágosító kampányokkal. Jó példa erre a Hungarikum Biztosítási Alkusz Zrt., amely „Szokj le a dohányzásról” jelszóval, belső kampányt indít munkavállalói egészsége érdekében, emellett számos egészséges életmódot támogató aktivitást szervez az egész év során

Az európai egészségfelmérés 2019-es adatai szerint a rendszeresen cigarettázók hazai aránya európai viszonylatban közepesnek tekinthető, alig haladja meg az EU27 átlagát.

A dohányzás hatását vizsgálva azonban ennél jóval kedvezőtlenebb a helyzet Magyarországon (többek között azzal összefüggésben, hogy mennyi és a szervezetre gyakorolt hatását tekintve milyen minőségű dohányterméket fogyasztanak a rendszeresen dohányzók, illetve az ellátórendszer milyen hatékonysággal tud beavatkozni). A dohányzással összefüggő, százezer lakosra jutó hazai standard halálozási ráta 2018-ban több mint kétszerese volt az EU-államok átlagának (364,8 és 161,4) az Egészségügyi Világszervezet számításai szerint.

Remélhetőleg egyre több munkáltató ismeri fel ezeknek a kezdeményezéseknek a jelentőségét, hiszen az adatok azt mutatják, hogy a dohányzók gyakrabban vannak hosszabb-rövidebb ideig betegszabadságon, mint a nemdohányzók vagy a leszokott dohányosok, a cigarettaszüneteik miatt kevésbé termelékenyek és a környezeti dohányfüst nemdohányzókra gyakorolt káros egészségügyi hatásai is jelentősek.

Másrészt abban is bízhatunk, hogy a szigorú szabályozás, a változó társadalmi megítélés és a felvilágosító munka jelentősen csökkenteni fogja a dohányosok számát, és így növeli élettartamukat.

Emellett szól az a kalkuláció, hogy aki 30 éves korában hagy fel a dohányzással, az 10 évet, aki 40 éves korában, az 9 évet, 50 éves kor alatt 6 évet és 60 éves korában 3 évet nyerhet vissza az életéből.