Alattomos betegség fenyeget, ha te is éjjeli bagoly vagy

Két – na jó, valójában persze több – típusú ember létezik: aki kora reggel kipattan az ágyból, és produktívan indítja a napját, és az, aki inkább éjszakába nyúlóan virraszt. Az alvási szokások azonban nemcsak a napirendet befolyásolhatják, egy új kutatás szerint az utóbbi csoportba tartozók, azaz éjjeli baglyoknál magasabb egy betegségek kockázata.

Egy új kutatás arra figyelmeztet, hogy az éjszakázás bizony káros lehet az egészségre: az eredményeik alapján azoknál, akik éjszaka sokáig fent maradnak magasabb a 2-es típusú cukorbetegség és a szívbetegségek kialakulásának veszélye.

A vizsgálat során az éjszakai baglyok többet ültek, alacsonyabb volt az aerob fittségi szintjük, és kevesebb zsírt égettek el nyugalomban és aktívan, mint a reggeli pacsirták.

Az Experimental Physiology című folyóiratban publikált tanulmány szerint az éjszakai baglyok nagyobb valószínűséggel voltak inzulinrezisztensek is, ami azt jelenti, hogy izmaiknak több inzulinra volt szükségük ahhoz, hogy energiához jussanak.

„Az inzulin azt mondja az izmoknak, hogy legyenek szivacsok, és szívják fel a vérben lévő glükózt” – mondta a tanulmány vezető szerzője, Steven Malin, a New Jersey-i Rutgers Egyetem kineziológiai és egészségügyi tanszékének docense.

„A tanulmány kiegészíti azt, amit tudunk” – mondta Dr. Phyllis Zee, a chicagói Northwestern University Feinberg School of Medicine cirkadián és alvásgyógyászati központjának igazgatója, aki nem vett részt a kutatásban. „Több mechanizmust is javasoltak: alvásvesztés, a cirkadián ritmus kiesése, a nap későbbi szakaszában történő étkezés és a kevesebb reggeli és több esti fénynek való kitettség, amelyekről mind-mind kimutatták, hogy befolyásolják az inzulinérzékenységet.”

Cirkadián ritmus és a kronotípus

A cirkadián ritmus a belső óra, amely szabályozza a melatonin hormon felszabadulását, hogy elősegítse az alvást, valamint megszünteti a termelését, annak érdekében, hogy felébredjünk. Ez a belső óra irányítja azt is, hogy mikor vagyunk éhesek, mikor érezzük magunkat a leglustábbnak, és mikor vagyunk elég élénknek ahhoz, hogy sportoljunk, sok más testi funkció mellett.

Hagyományosan a napfelkelte és az alkonyat szabályozta az emberi alvás-ébrenlét ciklusát. A nappali fény bejut a szembe, eljut az agyba, és elindít egy jelet, amely elnyomja a melatonin termelést. Amikor a nap lemegy, az ellenkező folyamat játszódik le, bekapcsol a melatonintermelés, és így néhány órával később álombe szenderülünk.

A kronotípus, amiről egyébként jelenleg azt feltételezik, hogy öröklődik, beavatkozik ebben a természetes ritmusba. A reggeli pacsirtáknál tehát a cirkadián ritmusa a normálisnál jóval korábban szabadítja fel a melatonint, ami energiával tölti fel, hogy reggel legyen a legaktívabb az illető. Az éjszakai baglyoknál ez épp fordítva van, és a belső órájuk később választja ki a melatonint, így a kora reggelek igazi szenvedést jelentenek számukra, egyik kávét isszák a másik után, míg a nap későbbi szakaszára teljesen felélénkülnek, tehát a csúcsaktivitás és az éberség későbbre, délutánra és estére tolódik.

Sajnos ezen a téren az éjszakázók húzzák a rövidebbet, mivel általában többet dohányoznak és több alkoholt, koffeint fogyasztanak, valamint nagyobb eséllyel hagyják ki a reggelit, és esznek inkább a nap folyamán. Emellett a kutatások szerint „a későbbi kronotípusoknak magasabb a testzsírjuk, amely inkább a has vagy a hasi régióban helyezkedik el, egy olyan területen, amelyről sok szakember úgy véli, hogy rosszabb hatással van az egészségre” – mondta Malin.

Zsír vagy szénhidrát?

A kutatás résztvevői sem szívbetegséggel, sem cukorbetegséggel nem küzdenek, és reggeli vagy esti kronotípusba sorolták őket természetes alvási és ébredési preferenciáik alapján. A vizsgálat során a résztvevők ellenőrzött étrendet fogyasztottak, és éjszakánként koplaltak, miközben egy héten keresztül figyelték az aktivitásukat.

A kutatócsoport meghatározta az egyes személyek testtömegét, testösszetételét és fittségi szintjét, valamint mérte az inzulinérzékenység szintjét. Emellett a kutatók azt is megvizsgálták, hogy az egyes személyek anyagcseréje hogyan nyerte a legtöbb energiát, zsírból vagy szénhidrátból. „A zsíranyagcsere azért fontos, mert úgy gondoljuk, hogy ha a zsírt el tudjuk égetni energiaként, az segít az izmoknak tartósabban felvenni a glükózt” – mondta Malin.

A zsírégetés elősegítheti az állóképességet, valamint a nap folyamán a fizikai és szellemi aktivitást. A szénhidrátokat viszont a szervezet az intenzív fizikai aktivitáshoz használja fel. A szénhidrátok gyorsabban égnek el, ezért tölti fel magát sok sportoló szénhidráttal egy verseny vagy maraton előtt. A vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a korán kelők több zsírt használtak fel energiaként mind pihenés, mind edzés közben, összevetve a vizsgálatban részt vevő éjszakai baglyokkal, akik több szénhidrátot használtak üzemanyagforrásként.

Malin elmondta, hogy további kutatásokra van szükség ahhoz, hogy megerősítsék az eredményeket, és meghatározzák, hogy az anyagcsere-különbségek a kronotípusnak vagy az éjszakai baglyok természetes preferenciája és a társadalom által a munkára és az iskolára előírt órák miatt korán kelés szükségessége közötti esetleges eltérésnek tudhatók-e be.

A kutató kihangsúlyozza, hogy itt nemcsak a cukorbetegségről vagy a szívbetegségről van szó, hanem egy annál sokkal összetettebb problémáról.

Felveti a kérdést, hogy lehetséges, hogy a jelenlegi életformánk sokakat arra kényszerít, hogy számukra nem komfortos, lényegében természetellenes időbeosztást kövessenek, megfelelve a társadalmi elvárásoknak, ami aztán az egészségüket fenyegeti.