Peter Mutabazi 36 árva gyermeket nevelt fel az elmúlt hat év során. A férfi Ugandában nevelkedett, 10 évesen megszökött otthonról, és hosszú ideig gyötrelmes nélkülözésben élte az életét. Később viszont annyi szeretetet adott a rábízott gyerekeknek, hogy arra talán a legnagyobb gazdagságban felnőtt nevelőszülők sem lettek volna képesek.
A fiatal Petert végül egy idegen karolta fel: a férfi finanszírozta az utcakölyök taníttatásának költségeit, aki így egy keresztény iskolában szívhatta magába mindazt a tudást, melynek elsajátítására korábban nem volt módja – idézi fel a megható történetet a CNBC cikke. A középiskola és az egyetem közötti években Peter azokat a szerencsétlen sorsú gyermekeket élelmezte, akik a ruandai menekülttáborban éltek az 1994-es népirtást követően. Később aztán csatlakozott a Compassion Internation nevű non-profit szervezethez, mely fejlődő országokban élő gyermekek megsegítéséhez gyűjtött anyagi forrásokat.
Mutabaziban 43 évesen érlelődött meg az apaság gondolata. Azóta több gyermeket is adoptált, és valamennyiük sorsán sikerült javítania.
Peter az elmúlt 18 évet az Amerikai Egyesült Államokban töltötte. Lakóhelyén, Oklahoma City-ben felkeresett egy ügynökséget, mert hátrányos helyzetű gyermekeket akart mentorálni. Az egyik szociális munkás azonban megkérdezte tőle, nem akarna-e esetleg örökbefogadni egy gyermeket. Mutabazi igennel felelt, majd hosszadalmas hivatalos procedúra következett, mígnem végül belőle is édesapa lett.
A CNBC kérdésére Mutabazi azt is elárulta, hogy szerinte melyek a jó apa legfontosabb tulajdonságai. Színes, olykor keserű, máskor felemelő élményei az elmúlt fél évtized során értékes tapasztalatokká sűrűsödtek.
Peter felidézte, hogy az első gyermek, akit örökbe fogadott, egy négy év körüli kisfiú volt aki folyton sírt, rengeteg düh és harag volt benne. “Az én közelítésmódom lényege az volt, hogy szabályozzam, kontrolláljam a haragját, ugyanakkor egyértelművé tegyem számára, hogy támaszkodhat rám… nem arra fókuszáltam, amit láttam, hanem arra, hogy mi okozta a problémáját, ez pedig segített abban, hogy jó szülővé váljak” – emlékezett vissza Mutabazi.
A férfi még gyermekkorában naplót kezdett vezetni azokról a kedves, dicsérő megjegyzésekről, melyekkel a környezetében élők illették. A lejegyzett szavak, szófordulatok azóta is útmutatásul szolgálnak számára: megalapozták a gondjaira bízott gyerekekkel való kapcsolatát. “Memorizáltam a szavakat: kiválasztott vagy, különleges vagy, fontos vagy, egy ajándék vagy, nem vagy egyedül… és ügyelek rá, hogy én is gyakran használjam ezeket a kifejezéseket” – fogalmazott.
Peter fontosnak tartja, hogy megemlékezzen gyermekei sikereiről, bármilyen apró eredményt is érjenek el.
“A világ legszegényebb vidékéről jöttem, amit csak el lehet képzelni… rengeteg traumával kellett megküzdenem, és nem akarom, hogy ezeket a gyermekeim is átéljék” – magyarázta Mutabazi.
És hogy mi a kulcs a tinédzserek bonyolult lelkéhez? Peternek erre is van egy frappáns válasza: “A tinédzser az tinédzser… hormonok, traumák, felnőttekkel szembeni tiszteletlenség… mindez együttesen jellemzi őket. Ha a gyerekedre pillantasz, ezeken a lencséken keresztül szemléld, és tedd fel magadnak a kérdést: most épp melyik problémával is szembesülök?”
