Áldás vagy átok? Így vélekednek a 30 alatti férfiak az apaságról

Köztudott, hogy a nők egyre inkább elodázzák a gyermekvállalás időpontját. A jelenség hátterét rengeteg tanulmány próbálta már meg feltérképezni, ugyanakkor meglehetősen kevés kutatás vizsgálta, hogyan vélekednek a témáról a férfiak.

A női gyermekvállalási kedv lanyhulását több, egymástól akár teljesen független tényező magyarázhatja. Amellett, hogy ma már számos fiatal (húszas-harmincas éveiben járó) hölgy részesíti előnyben a karriert a családalapítással szemben, természetesen anyagi okok is szerepet játszhatnak a gyermekvállalás időpontjának elodázásában, nem is szólva arról, hogy a pandémia utáni világban egyrészről súlyosan sérült az általános biztonságérzet, másrészről a fiatalabb generáció úgy érzi, több időt kell szórakozásra szánniuk, mint azelőtt, hiszen be kell hozniuk a lemaradást az elvesztegetett „Covid-évek” után.

De mi a helyzet azokkal a fiatal, egészséges, nemzőképes férfiakkal, akik már az élet delelőjéhez érkeztek, és mind intellektuálisan, mind érzelmi, mind pedig egzisztenciális szempontból kellően érettek az apaszerephez?

A HuffPost is ennek a rejtélynek próbált utánajárni. Már csak azért is érdemes komolyabban foglalkozni a kérdéssel, mert a múltban igencsak kevés kutatás vizsgálta, hogyan is viszonyulnak az apaság „intézményéhez” a fiatal felnőttkorba lépett férfiak. A HuffPost már említett cikkéből nem rajzolódik ki egységes, „megfellebbezhetetlen” konklúzió, a lap ehelyett húszas éveik közepén, végén járó fiatalembereket szólaltatott meg, az elhangzott vélemények pedig olyannyira tanulságosak, hogy mi is idézünk közülük néhányat. Íme:

„Jövőre megházasodom, és azt hiszem, egyes családtagok elvárják tőlünk, hogy rögtön a családalapításra összpontosítsunk. Ami engem illet, én még várnék úgy hat évet: először utazgatnék a világban és kiélvezném a házaséletet.” (Miles, 29, Hertfordshire)

„23 éves vagyok, és egy vállalkozást vezetek. Felmerült már bennem is a gyerekvállalás, de legbelül mindig úgy éreztem, késleltetnem kell ezt az egészet – mindez akkor sem változott, amikor belegondoltam, mennyi harmincas ismerősöm alapított már családot, és ahogy megérkezett az életükbe a gyerek, a karrierjük zátonyra futott, most pedig anyagi nehézségekkel küzdenek.” (Ted Lawlor, 23, Dél-London)

„Mindenképpen szeretnék apává válni egy napon. A kezdeti időszak – álmatlan éjszakák, pelenkázás – nem igazán számít, de ha a gyerekem majd megtanul járni és beszélni, nos, onnantól kezdve szerintem jó móka lesz apukának lenni! Azt sem bánnám, ha fiatalon lennék édesapa.” (Jack, 29, London)

„A gyermekvállalás gondolata most, amikor még messze vagyok attól, hogy megállapodjak, leginkább félelemmel tölt el. Azt hiszem, ez egy hatalmas felelősség, amire még nem állok készen. Nyomot szeretnék hagyni a világban, mielőtt gyermekeket nemzek. Számomra most ez az elsődleges cél.” (Harry Portch, 23, Reading)

„Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy szeretnék valaha is apává válni. Ugyanakkor a társam egy évtizeddel idősebb nálam, szóval az ő biológiai órája gyorsabban ketyeg, mint az enyém. Mindketten érzékeny személyiségek vagyunk, imádjuk a csendet, és attól félünk, csak felemésztene bennünket a gyerekvállalás, és végül meg is bánnánk az egészet. Mindketten feszültségtől terhes családi légkörben nőttünk fel, és félünk, hogy a saját gyermekeinkhez sem tudnánk kellő türelemmel viszonyulni, vagy épp a mindennapos, felgyülemlett stresszt vezetnénk le rajtuk. Merő kényelemből sem szeretnénk gyermeket vállalni, és hatalmas elvárásokat sem akarunk támasztani az esetleges utódainkkal szemben. Ennek ellenére az a perspektíva is megijeszt, hogy végül kifutunk az időből – miközben a barátnőm összes ismerősének van már gyermeke.” (Joe, 27, London)

„A gyermekvállalás és a gyermektelenség gondolata egyaránt elborzaszt. Ismerek olyan férfiakat, akik önhibájukon kívül gyermektelenek, és egyszerűen leírhatatlan az a fájdalom, amin keresztülmentek. A családalapítás iránti túlzott vágy megélése még mindig egyfajta tabunak számít, az ilyen férfit nyilvánosan stigmatizálják, szóval megértem, ha sokan beszélni sem akarnak erről a témáról.” (Freddie, 27, London)

Te mit gondolsz az apaságról? Mondd el véleményed Viber csoportunkban!