Anya kimenőn, a 3 gyerek apával

Anya “anyaszabira” ment, mert végre összejött, hogy megoldjuk, no meg azért, mert megérdemli, így négy teljes napot csak velem tölthetnek a gyerekek.

Ritkán van lehetőség ennyi időt reggeltől estig együtt tölteni, főleg úgy, hogy egyedül vagyok velük. Pedig igazán sokat vagyunk együtt, a legtöbb délután a hétköznapokban is a miénk.

Viszont anya nélkül még nem töltöttünk együtt ennyi időt.

Így arra gondoltam, tegyük minden pillanatát igazán emlékezetessé! Hiszem, hogy azok a pillantok alakulnak emlékekké a gyerekekben, ahol valami igazán különleges történik. Ezt csak úgy hívom, hogy a „varázslat”.

Tudod miről beszélek?

Arról a pillanatról, amikor önfeledten nevettek, párnacsatáztok, valami egészen lenyűgözőt láttok, vagy csak bömböltetitek a zenét a kocsiban és minden porcikátokkal együtt éltek!

Az olyan pillanatokról, amik benned, apában is nyomot hagynak és a gyerekekben is.

Nem kell nagy dolgokra gondolni, nálunk ilyen egy könyvtár látogatás, közös vacsival zárva a kedvenc pizzériájukban, vagy egy szuper közös reggeli, sőt az első múzeum látogatás is ezt a határt súrolta.

No, de ne rohanjunk ennyire előre, kezdjük az elején! Baromi boldog vagyok, hogy a feleségem végre egy kis időt tud nélkülünk tölteni, mert hihetetlen mennyi energiát és munkát fektet a házimunkába és a hétköznapi mókuskerékbe.

A nagylányom(6) és az ikreink(4) megérkezése óta szerintem még nem is fordult elő ilyen, hogy négy napot külön legyünk.

Most, amikor én csinálok mindent, amit Ő szokott, még inkább azt érzem, hogy le a kalappal előtte! Mosogatás, főzés, mosás, hajtogatás és ki tudja hol a sor vége. Persze besegít az ember, de tegyük a szívünkre a kezünket, egy nőt aligha lehet überelni.

Így hát minden este iszonyú fáradtan dőlök az ágyba, de most, a harmadik nap végére azt tudom mondani, megérte.

Választhattam volna a könnyebb utat, hogy otthon maradunk és pihenünk, de tudtam az nem okozna maradandó élményeket, „varázslatot”.

Így hát belevágtam három gyerekkel a kalandokba!

Akinek gyereke van az tudja, hogy három kicsivel elindulni bárhová önmagában is igazi kihívást jelent. Hiszem, hogy ha mindent a programok előtt megbeszélünk velük, megértik és a végeredmény érdekében figyelnek rám. Olykor beválik, máskor nem, ez van, időnként kockáztatni kell!

Eddig viszont beválni látszik, hiszen ezeken a programokon mind túl vagyunk. Nem mondom, hogy a múzeumban a néni nem nézett rám kérdőn, hogy mit gondolok, hogy két négy évest és egy hat évest választottam a tárlatvezetésre, de én éreztem, hogy imádni fogják! És így is lett!

Maga volt a varázslat, minden pillanatáért odavoltak. Hihetetlen milyen hatással van a kultúra és a művészet a gyerekekre. Rengeteg kérdéssel bombáztak, hihetetlenül tetszett nekik minden, és olyan részletekre lettek figyelmesek, ami felett én simán tovasiklottam volna.

Persze akadtak bakik és egy sor megoldandó feladat, mint például amikor a pizza egy az egyben az egyikük ölébe esett, apa pedig rájött, hogy nem hozott papírzsepit. Amikor valaki észrevette, hogy a mindennél fontosabb játék korona otthon maradt. Ezek mellett az már szinte fel sem tűnik, hogy ha egynek pisilni kell, mind a hármat viszed.

Most itt fekszem az ágyban, miután bejártam a fél várost velük és megnéztünk megannyi műalkotást, meglátogattunk három játszóteret és megcsináltuk az esti rutint.

Vacsora, fürdés, fogmosás, mese, alvás majd a konyha rendberakása, no meg a házé. Szóval itt fekszem mindezek után és olvasni szeretnék, de tudom, hogy az első oldal közepénél lecsukódik a szemem és horkolok majd!

Viszont azt kell mondjam szuper napokat zártunk és megérte! Még ha voltak is pillanatok, amikor anya nélkül az idegösszeomlás szélén álltam.

Ritkán érzem azt, hogy jó szülő vagyok, szerintem inkább a fordítottját szokta többször érezni az ember, viszont most elégedetten hajtom álomra a fejem, úgy, hogy tudom még a következő nap hátra van, ami szintén eseménydús lesz!

Hajrá apák, legyetek bátrak, adjatok szabit anyának és vessétek bele magatokat az életbe a gyerekekkel, higgyétek el, ezekből a pillanatokból születnek majd azok a bizony emlékek, amik úgy kezdődnek, hogy: emlékszel, amikor apával…