Félelem nélkül élni a legnagyobb szabadság – Exkluzív interjú Szűcs Péterrel

Inspirál, megmutat, átad, értéket teremt. Mindezt olyan életörömmel, nem csak az élet, de az emberek iránti szeretettel és tisztelettel, amelyre egyre nagyobb szükség van. Ehhez a jó és a rossz iránti feltétel nélküli elfogadáshoz, a félelmek és megfelelési kényszer nélküli totálisan szabad élethez persze meg kell tapasztalni ugyanúgy a fent, mint a lent állapotát, tudni kell ugyanúgy beengedni, mint elengedni – mindent, hiszen ahogyan a világ, mi is folyamatosan változunk.

Szűcs Péter újságírói karrierjét a Magyar Rádiónál kezdte, majd öt évig volt a Marie Claire magazin vezető szerkesztője, három évig az InStyle magazin főszerkesztője, három hónappal ezelőtt pedig PetersPlanet.travel néven elindította saját online utazási magazinját.

Péterrel beszélgettünk a váltásról, értékekről és értékrendekről, belső biztonságról és arról az önmagunkkal és a világgal szembeni őszinteségről, amely mindenen átsegít és amelynek a stílus is elengedhetetlen része.

Most éppen mivel foglalkozol?

Amit most csinálok, abban minden benne van, amivel valaha foglalkoztam. Eredetileg kertésztechnikus vagyok, utána tanultam bölcsészetet, kulturális antropológiát, kommunikációt, újságírást. Harmad éves voltam, amikor a Magyar Rádiónál volt divatműsorom, vezettem utazási, kulturális magazint, egy roma riportműsornak is dolgoztam, riportokat, interjúkat készítettem és mindig azt tartottam a legfontosabbnak, hogy életörömöt, derűt adjak át az embereknek, mert úgy gondolom, hogy erre van a legnagyobb szükség – a szórakoztatáson, elgondolkodtatáson kívül. Ez az a bizonyos magazin műfaj és erről szól tulajdonképpen a PetersPlanet.travel is.

Fotó: Pejkó Gergő

Mikor indult a PetersPlanet.travel online magazin?

Június 15-én volt a launch parti a kubai portréfotó kiállításommal együtt a Brody Studiosban. Idén novemberben 40 éves leszek és azt éreztem, hogy most van minden együtt ahhoz, hogy a saját történetemet írjam és a lehető legtöbbet foglalkozzam azzal, ami engem igazán boldoggá tesz, az alkotással. Nagyon szeretek adni, inspirálni, elgondolkodtatni, és megmozgatni a körülöttem lévő embereket. A PetersPlanet.travel a lehető legjobb módja annak, hogy – ha valaki érzékeny erre a világra, arra a látásmódra, amelyet én értékesnek, szépnek tartok-, át tudjak adni egyfajta szépséget, értéket, finomságot, szórakoztató tartalmat és egy kis vagányságot is. M.Horváth Judit – Stalter György fantasztikus művészházaspár fotós iskoláját végeztem el és intenzíven elkezdtem portrékat fotózni. Jelenleg ez hoz lázba, ez foglalkoztat és remélem, hogy másra is hatással lesznek a képeim. Októberben egy portréfotó kiállítást is tervezünk Újradefiniált férfiasság címmel.

Hogyan telt az elmúlt fél éved?

Rengeteg utazással. Nem csak a világ felfedezéséről szólnak ezek az utak, de az ember saját személyiségének fejlődéséről is, egyfajta önismereti útnak is lehetne nevezni. Meddig tudod feszíteni a határaidat? Ki vagy valójában? Mit és meddig bírsz? Meddig mehetsz el? Mit tudsz hozzáadni a világhoz? Az elmúlt egy évben tényleg sokfelé jártam – Marokkó, Kuba, Irán, Grúzia, Örményország, New York, Párizs, London és Kolumbia, ami nagyon fontos volt számomra Gabriel García Márquez miatt. Ő volt az egyik inspirációm a gondolataival, munkájával, szenvedélyével és fontosnak tartottam, hogy lássam azt a világot, amelyből ő merítkezett, meg akartam ismerni azokat az embereket, akik a mágikus realizmus világában mozognak, élnek.

„A szenvedélyt keresem és a spiritualitást…”

Nem szeretem, ha elveszik a figyelmem arról, amire épp fókuszálok, nem tudok egyszerre több dologra figyelni, ezért is szoktam egyedül utazni. Ilyenkor a helyi emberek életét élem, lehetőséget kapok részt venni a mindennapjaikban és ez fantasztikus élmény.

Mennyit készülsz az utazásaidra?

Szeretem, ha magától alakul egy történet és organikusan szerveződik. Jó, ha az ember bekerül a flow-ba. Teljesen készületlenül nem lehet menni, de most már úgy utazom, hogy nem foglalok le semmit, mert úgy érzem, hogy az is csak kötöttség, miközben én teljesen szabad akarok lenni. Úgy gondolom, hogy akkor lehet megélni a szabadságot száz százalékosan, ha nem az érdekel, hogy mások mit gondolnak rólad és ha nem tervezel meg mindent óramű pontossággal. Ez a fajta totális szabadság rengeteg olyan élményt ad, amitől a szervezettségben az ember nem tud felszabadulni.

Szeretem az újságírást, szerettem a csillogást divatlap főszerkesztőként, de azt érzem most, hogy a kötetlen, szabad alkotásnál nincs fantasztikusabb dolog a világon. Ezt az örömöt szeretném megosztani, átadni az írásaimmal és a képeimmel.

Inspiráló ez a végtelen szenvedély, amivel a magazinról és erről az időszakról mesélsz…

Hiszek benne, hogy ha az ember valamit szenvedéllyel tud csinálni, egy „Love” projectben van, akkor olyan emberek szegődnek mellé és olyan történetekben lesz része, amely megfizethetetlen és nem mérhető egy havi rendszeres jövedelemmel. Abban is hiszek, hogy hittel, szenvedéllyel, elhivatottsággal, a világra való nyitottsággal és az emberek iránti szeretettel nem lehet rossz útra lépni, pláne, ha az az út igaz. Ha pedig valaki a saját útját járja, az látszik, érződik rajta.

Soha nincs késő elkezdeni úgy élni, ahogyan jólesik. Én most leszek 40 és egyáltalán nem nyavalygok azon, hogy elkezdhettem volna 25 évesen is így élni, mert minden kocka, amit beletettem, abba a történetbe, ami én vagyok fontos volt ahhoz, hogy most az legyek, aki vagyok. Mindaz, amit láttam a világból, ahol megfordultam, mindazok a kivételes, elképesztően különleges helyzetek és emberek, akikkel sikerült kapcsolatba kerülnöm az utamon, adtak hozzám. Szerintem kötelessége az embernek – pláne, ha tud írni, mesélni esetleg valahogyan látja a világot – hogy ezt megossza és átadja. Az újságírás is erről szól valahol.

Mindezzel együtt hatalmas felelősség is, mit gondolsz erről?

Újságíróként a felelősség túl nagy ahhoz, hogy az ember ne végezze a lehető legjobb tudása szerint a munkáját és ne közvetítse azt az értéket, amitől szerinte jobb lehet a világ. Nem csak az optimista, pozitív életszemlélet szétsugárzására gondolok. Ha valakinek az a munkája, hivatása, hogy véleményformálóként alakíthatja a közvéleményt az egy elképesztően nagy ajándék és nagyon komoly felelősség is egyben.

Ez nem egy 24 órás történet… Hogyan tudsz kikapcsolni?

Ha az ember kreatív, szerkesztő vagy újságíró nem igazán van olyan pillanat, hogy kikapcsolja az agyát, mindenről eszedbe jut valami. Ezzel nincs is baj, ha meg tudod tenni, hogy időnként elengeded az egészet és magaddal is töltesz időt. Nekem ebben a jóga segít évek óta.

Fotó: Pejkó Gergő

Már másodszorra említed, hogy mindjárt 40 éves leszel…

A 40 azért mindenkinek az életében egy olyan pont, amikor megállsz egy kicsit és mérleget készítesz. Hol tartok? Mit értem el? Honnan jöttem és hová tartok?

A 40 valahol egy fordulópont is – vagy belesüppedsz abba, amiben vagy, és nem vagy elég bátor, hogy változtass, vagy épp ellenkezőleg, friss energiával tovább tudsz menni és újra összerakni magadat. Fontos tanulóleckéken mentem és megyek keresztül és örülök neki, hogy én inkább menni és tenni akarok és nem pedig belesüppedni.

40 felé már tudja az ember, hogy mi a jó neki és mi az, amiben inkább nem vesz részt. Megtapasztalta, hogy az élet a fent és lent folyamatos váltakozása és – jó esetben – ott az értékrendje ahhoz, hogy kiegyensúlyozott lehessen akkor is, amikor éppen lent van. Lehetsz laza, cool, friss – a frissességre nekem is olyan szükségem van, mint a levegővételre-, de ha nincs egy értékrend, amihez folyamatosan tartod magad, akkor például a hatalom és a pénz sokat torzíthat a személyiségeden.

„Azt csinálod-e amit szeretsz? Azzal vagy-e akit szeretsz? Vagy-e egyáltalán valakivel?”

40 felé érzed igazán azt is, hogy mennyire intenzíven telik az idő. Egyre kevesebb dolognak ad helyet az ember a saját életében, csak olyat tesz bele, amiben hisz, ami értékes, ami ad. Ez egy folyamatos fejlődési folyamat szerintem.

„Nincs tökéletes! Olyan van, hogy az ember jobbá akarja tenni magát. Az önazonosság abban is rejlik, hogy tudod melyek a jó és melyek a rossz tulajdonságaid. A jóval élsz, a rosszakat próbálod jobbá tenni, javítani.”

Mire vagy a legbüszkébb?

Szakmailag egyértelműen a PetersPlanet.travel online magazinra, mert ez a sajátom. Nem egy brand mellé álltam, hanem létrehoztam a sajátomat. Elsüllyedhet, megbukhat vagy épp ellenkezőleg, magasra repülhet. Minden megtörténhet vele, hiszen nincs mögötte kiadói háttér vagy befektető. Nincs bennem semmi félelem, vagy aggodalom ezzel kapcsolatban, csak hagyom, hogy megtörténjenek a dolgok, akárcsak az életben. Teszem a dolgom a legjobb tudásom szerint és tudom, hogy semmire sincs garancia. Csak az van, amit magadnak megteremtesz. Családod, szerelmed, barátaid, hivatásod. Mind te vagy.

Mit jelent számodra a siker?

Azt csinálod, amit akarsz, boldog vagy, mert azok vannak körülötted, akiket szeretsz, kompromisszumok nélkül meg tudsz élni, és mindehhez még jól is érzed magad a bőrödben.

Mit gondolsz, mitől lesz egy férfi igényes?

Az igényesség egy nagyon komplex dolog szerintem. Fontos az ápoltság, a jó megjelenés, de nem lehet a gondolatot azzal befejezni, hogy egy igényes férfi ápolt és jól öltözött. A külsőségekkel nagyon meg lehet vezetni az embert. Azt gondolom, hogy ha a külső és a belső között nincs harmónia, akkor fals lesz a kép.

„Ha valakinek összhangban van a külseje, lelke, fizikuma, harmóniát fog sugározni.”

Ezért szerintem egy igényes férfi ugyanannyi időt tölt el azzal, hogy a szellemét jóllakassa, mint amennyit azzal tölt, hogy a fizikuma, megjelenése rendben legyen. És ez fordítva is ugyanúgy igaz.

„Az egyik legnagyobb érték számomra a tehetség és a lelki értelemben vett tisztaság. Ezek olyan tulajdonságok, amelyek rettenetesen vonzóvá teszik az embert…”

Te mennyi időt foglalkozol a megjelenéssel?

Szerintem többet, mint kellene…. Ha nem érzem magam maximálisan komfortosan a bőrömben, nem tudok már elindulni otthonról. Az illatokat nagyon szeretem – sok és sokféle, izgalmas parfümöm van.

De te azért a belső lelki, szellemi énedre is sok időt fordítasz…

Ez is igaz… Évek óta jógázom, meditálok, fontosnak tartom, hogy kikkel, milyen emberekkel töltöm az időmet és azt is, hogy tudok egyedül jól lenni.

Egyedül?

Igen, egyedül. Ha megtanul az ember egyedül lenni, megtanulja, hogy ebben mi a jó, akkor fantasztikus minőségi időt tud tölteni másokkal is és magával is.

Mégis nehézséget okoz sokaknak ez a fajta egyedüllét…

Azt gondolom, hogy ez azért van, mert az emberek félnek attól, hogy önmaguk legyenek. Félnek a saját magukkal való találkozástól és – legyünk őszinték – van akiknél erre soha nem is kerül sor. Nem engedik a jól megszerkesztett élethazugságok. Sokan mástól várják a jól-létüket, másoktól várják, hogy megoldják az életüket, problémáikat. Vagy éppen valaki azért nem akar egyedül utazni, mert nem lesz kivel megosztani az örömüket. Hát már hogyne lenne?! Nyitottnak és kíváncsinak kell lenni a világra és észrevenni, hogy éppen mit kínál nekünk tálcán.

Fotó: Pejkó Gergő

Mit tanultál magadról az utazások alatt?

Az egyik legfontosabb dolog, hogy jóban lettem magammal. A félelemnélküliség a másik. Ez a kettő elengedhetetlen a szabadság és az önállóság megéléséhez és az aggodalmak elengedéséhez. Az élet szeretetét és élvezetét nem az utazásaim alatt tanultam meg, ezek intenzíven a személyiségem részei, de az biztos, hogy hozzásegítettek ahhoz, hogy meg tudjam élni az útjaimon kapott élményeket. Ezekhez a fantasztikus élményekhez pedig nem kell egy egzotikus országba elmenni, a Csatkai búcsú, egy családi látogatás Berettyóújfaluban ugyanilyen érzéseket ad nekem. Ha nyitott vagy és figyelsz, akkor akár a saját utcádban is megtapasztalhatod ezt a fajta flow élményt. Na, most egy kicsit megint elkalandoztam…

Maradjunk akkor a saját utcánkban, ha már így szóba hoztad. Mit jelent számodra Budapest?

Minden nap hálás vagyok azért, hogy itt élhetek, ha jógával kezdhetek egy napot mezítláb a Margitszigeten, ha áttekerhetek a bringámon valamelyik hídon. Nem tudom, lehet vajon egy ember szerelmes egy városba? Ha igen, akkor én biztosan az vagyok.

Budapest egy nagyon izgalmas hely, sőt az egyik legizgalmasabb város jelenleg. Van benne egy erőteljes cool faktor, amelyet nem lehet szakemberekkel megterveztetni, szerintem elképesztő adottságokkal rendelkezik. Gondolj csak a meseszerű és romantikus részletekre, a házakra, az épületekre és a benne élő kreatív, izgalmas emberekre is! Szerencsésnek érzem magam, hogy itt élhetek, de néha azt érzem, hogy elmennék egy másik országba, mert nem bírom azt a fajta butaságot és hatalomvágyat, amit látok és tapasztalok magam körül.

Ha jól emlékszem, 2012-ben az év legstílusosabb férfijának választottak. Mit gondolsz Magyarországról és a férfiak megjelenéséről?

Azt, hogy nincs olyan nagy dráma. A 20-as, 30-as generáció a globalizációnak köszönhetően ugyanúgy, ugyanazoknak a trendeknek megfelelően öltözködik Londonban, Berlinben, mint Budapesten. Azt gondolom, hogy már itthon sem él intenzíven az a gondolat, hogy ha egy férfi jól öltözött, ad a megjelenésére akkor az vagy gazdag és hivalkodik, vagy meleg. Alapvetően a stílus a személyiségről szól. Biharnagybajomon a nagypapámnak 89 évesen is van stílusa.

Viszont azt is látom, hogy az embernek el kell adnia magát. Munkát akarsz? Szexet akarsz? Ha bármit akarsz oda kell tenned magad, mert a verseny nagyon erős. A világvárosokban, ahova a világ legjobbjai áramlanak ez még jobban érezhető. Attól mert pörgeted a kocsikulcsot – amit lehet, hogy kölcsön kértél – csak ideig- óráig érhetsz el bármit, aminek az értéke is gyorsan múlik. Ha nem a te teljesítményed van benne, soha nem lesz a tiéd, sem a munka, sem a partner, akit kinéztél magadnak.

Hogyan határoznád meg a stílust?

A stílus az ember minőségének megjelenése, szerintem sokkal több a külsőnél. A stílus nem csak abból áll, hogy az ember mit vesz fel, de ide tartozik például a nagyvonalúság, vagy éppen, hogy az ember hogyan beszél, megérkezik-e időben, de az is ahogyan megölel valakit. Szerintem attól lesz valaki stílusos, hogy ha az a harmonikus, izgalmas világ, ami az övé az trendektől, külső nyomástól függetlenül is látható és érezhető.

Amikor látsz valakit, aki kiragyog a tömegből, akkor azt észreveszed. Valamitől más… Azt gondolom, hogy aki bátor, aki kísérletezik, aki nem fél a bukástól, aki félelem nélkül él, arra felfigyelsz. Ezek az emberek változtatják meg a világot. De a tradícióknak is fontos szerepe van, erről sem szabad megfeledkezni, hiszen erre az erős alapra lehet bármit rendesen felépíteni.

Mi az a gondolat, amit így végezetül még megosztanál?

Egyszerű szabály, hogy ami jön, azt fogadni kell, ami megy, azt meg engedni. Ennek a két egyszerű gondolatnak a betartásával olyan nagy probléma az élettel már nem lehet. Szerintem minden nap kell elengedni és minden nap kell beengedni. Mert megszűnik egy kapcsolat, elmegy valaki az életünkből, meghal valaki, folyamatosan változik minden körülöttünk. Talán akkor éli jól az ember az életét, ha ebben a folyamatos változásban megtalálja azt, ami neki jó, és ha neki jó, akkor körülötte is mindenki jól vagy jobban érzi magát.

Fotó: Pejkó Gergő