10 dolog, amiről senki nem beszél – Ironman [olvasói levél]

3,8 km úszás, 180 km kerékpározás majd egy maraton (42,2 km futás – a szerk.) – mindez megszakítás nélkül. Kitartás, eltökéltség és egy adag megszállottság is kell ehhez a sporthoz, de aki egyszer belekóstol, általában nem tudja abbahagyni. A miértekről, motivációról, kihívásról és az érem másik oldaláról mesél nekünk vendégszerzőnk, Budácsik Attila, a Finisher blog írója.

Eleinte mindenkit a kihívás ragad meg. Amikor először olvastam, hogy megszakítás nélkül kell leúszni 3,8km-t, utána kerékpározni 180km-t, majd lefutni egy maratont (42,2km), azt mondtam, hogy “ez lehetetlen”, sőt, egyenesen “hülyeség” – Itt még nem tudtam, hogy saját magam is lehülyéztem.

Az Ironman azóta az életem részévé vált. Próbáltam többször abba hagyni, mégis, idén zsebeltem be a második Ironman diplomám. A barátaim is sokat viccelődnek ezzel. A kulcs az, hogy a szervezetünknek jót tesz a mozgás, a tudatos életmód, s mint egy függőséget, igényli, vágyni fog rá minden porcikánk.

Sokat kaptam az Ironman versenyektől és tudom, hogy mindenért én küzdöttem meg, így az én önbizalmam erősíti. Magabiztosabb, fittebb, fiatalabb lettem, tele vagyok energiával, és általában nagyon jól érzem magam a bőrömben. Ma már azért sem hagyom abba, hogy hosszú és aktív életet élhessek.

Egy Ironman teljesítéséhez – sportmúlttól függően – nagyon sok edzésre, megfelelő táplálkozásra és pihenésre van szükség, de ami a legfontosabb, az ezek közötti egyensúly megteremtésére. Ez az út felvértez a legjobb képességekkel úgy, mint a kitartás, a küzdeni akarás, a kudarc tűrés. Ez a sport a komfortzónán kívül létezik.

Ám, ennek az érmének is két oldala van, és jellemzően csak az egyikről hallhatunk. Melyek azok a dolgok, amelyekről senki nem beszél? A saját tapasztalataim alapján gyűjtöttem össze a következőket:

1. Meg fognak bélyegezni.

Mivel extrém sport, és a legtöbbek számára lehetetlennek tűnik. Nem egyszer hallottam, hogy lehülyéznek, és ez biztos csak pótcselekvés, mert hibás az életem, vagy nincs elég önbizalmam. Először is tisztázzuk, hogy senki sem azért sportol, mert boldog és gondtalan. A tudatos életmódot általában kiváltja valami hiányérzet, vagy trauma. Például, az első vérnyomás problémák után kezdünk el diétázni, kevesebb zsírt, cukrot enni, rendszeresen mérni, lefogyni stb.

2. Sokba fog kerülni.

Az igazság az, hogy ez a sport nagyon sok időbe és pénzbe kerül. A család részéről pedig rengeteg türelmet és támogatást kíván meg. Az első év kb. annyiba került, mint egy 10 éves Kia Cee’d, és megközelítőleg 450 óra edzés, de ez csak a nettó idő. Ezért ajánlott meghódítani egy gazdag és elfoglalt nőt. Ezeket mindenképpen meg kell fontolni, hogy utólag ne elpazarolt erőforrásként tekintsünk vissza.

3. Nehéz, vagy nem is lehet abbahagyni.

Kép: Budácsik Attila

A fenti okok, és a motivációm ingadozása miatt megkíséreltem már többször. Minden év őszén abba akartam hagyni. Úgy éreztem, hogy már nem akarom ezt csinálni. Mindig ott buktam el, hogy elkezdett hiányozni – eleinte csak – az egyik sport, majd a felkészülés, az edzőtáborok, végül a verseny hangulata, a csúcson pörgés, mint egy öngerjesztő folyamat.

4. Szükséged lesz edzőre.

Tény, hogy az idei teljes távú Ironmanre egyedül készültem fel úgy, hogy előtte 3 évig edzővel dolgoztam, és hittem magamban. Sérülésekkel – túledzés miatt – és állandó időmenedzsment problémákkal küzdöttem, a teljesítményem pedig ingadozott. Egy jó felkészülés arról szól, hogy folyamatosan építjük a formát mindhárom sportban, a verseny napjára időzítve a csúcspontot. Október óta újra van edzőm.

5. Kudarctűrővé kell válnod.

Eleinte csupa sikerélmény ez a sport. Az első kisebb versenyek teljesítése, a célba érés átélése, a sok-sok első pillanat. Végül mindig eljön az első kudarc, az első “bukás”, amin nem mindenki tud túllépni. Tavaly volt az első iron távú versenyem, amit fel kellett adnom. Pár héttel később egy kerékpár versenyen 53km/h-val buktam, és nem tudtam folytatni. Ezek lelkileg megterhelőek, és sokszor nincs is ráhatásunk az okokra, ettől még az élet megy tovább.

6. Önző vagy.

Aki heti 10-15 órát fordít saját magára, arra mondják majd, hogy önző, és bizonyos értelemben igazuk is van. A kérdés az, Te hogyan látod? Buddha önző volt, amikor elvonult? Az egyéni sporthoz hozzá tartozik, hogy sok időt töltesz egyedül magaddal. Ez pedig akaratlanul is egy út a belső béke, a lecsendesedés, és lassítás felé. Ha egyedül vagy, több mindent észreveszel magad körül. Lelassítasz majd, lenyugszol, ami a környezetedre és a családodra is jó hatással lesz, mert nyugalmat sugárzol, Te önző állat:)

7. Motivációs erő, példakép leszel.

Vonzani fogod a nőket azokat, akiknek kell valaki, akire felnézhetnek. Ez egy fantasztikus érzés, és egy nem vállalt felelősség is, amivel élhetsz. Én blogot írok, így elégítem ki ezt az önként vállalt szociális társadalmi felelősséget (és az egom), ráadásul jobban szeretek írni, mint beszélgetni. Amikor először mondta az edző, hogy felkereste egy olvasóm azzal hogy Ironman akar lenni, leírhatatlan büszkeséget, és örömöt éreztem magamban, és önbizalmat a további íráshoz.

8. Nehéz szerénynek tűnni.

Úgy látom, hogy többen el vannak kicsit telve maguktól. Általában azok a zöldfülűek, akik a sokadik helyen értek célba, és még nagyon az elején tartanak, mint én is. A top versenyzőkről elmondható, hogy rendelkeznek a megfelelő alázattal és szerénységgel, látszatra mindenképpen. Ne aggódj, ez a sport az alázatra téged megtanít majd, amikor lábgörccsel kell futnod még 30km-t. Addig se légy öntelt.

9.Szabadidőd szinte nem is lesz.

Hacsak nem az edzést tekinted szabadidőnek. Közhely, hogy arra van időnk, amire akarjuk, ettől még van benne igazság. Amikor hosszabb futásra megyek, gyakran elhívom a párom, hogy kísérjen kerékpárral. Így nem kell vizet cipelnem, fotót és videó anyagot készíthet a blogomhoz, plusz együtt vagyunk. Két legyet is!:)

10. Introvertáltaknak horror lesz a beilleszkedés.

Elvileg a népesség ⅓-a introvertált. Nektek komoly nehézség lesz beilleszkedni a csapatba. Bár egyéni sport, de célszerű valamilyen klubhoz tartozni. Ott majd számítanak rád az úszó edzéseken, a közös futásokon, az edzőtáborokban. Megjegyzem, az edzőtábor nagyon király annak ellenére, hogy ott vannak mások is, és mint korábban írtam, ez a sport a komfortzónán kívül létezik.

Budácsik Attila, finisher.blog.hu

Képek: Budácsik Attila