Bízom benne, hogy nem leszek az a pasi, aki idős korában folyton azt hajtogatja majd: „Bezzeg az én időmben!”. A modernizálódás, a fejlődés, a trendváltozás mind természetes folyamatok, amelyek társadalmakat visznek előre és szeretném hinni, hogy ezek mind egy jobb világhoz vezetnek. Ha marad ez a tempó, akkor valószínűleg velem is megtörténik majd, hogy míg a fiam készség szinten kezel egy új kütyüt, én azt sem fogom tudni, melyik az eleje – de erre még minden bizonnyal egy kicsit várni kell.

Addig is viszont sok minden van, amit mindenképp meg szeretnék mutatni a fiamnak. Úgy gondolom, hogy az igazán fontos emberi értékeknek az idő múlásával nem szabadna elavulniuk, viszont számos olyat tudnék felsorolni amely az általános társadalmi normákból kezdenek megfakulni, eltűnni. Ezért is érzem azt, hogy különösen nagy hangsúlyt kell fektetnem Beni nevelésében arra, hogy ezeket az értékeket átadjam neki. Jöjjön ezek közül az általam vélt 7 legfontosabb!

Nem az instakövetők száma tesz valakit értékessé, hanem az, ahogyan másokkal bánik a mindennapokban.

Talán az egyik leginkbb szembetűnő változást a digitalizáció hozta, a virtuális kapcsolatok térnyerésével és a személyes találkozások, kapcsolatok csökkenésével. Nem ördögtől való a digitalizáció, hihetetlen sok előnye van. Mialatt viszont a technológia adta lehetőségek embereket kötnek össze a világ különböző pontjain, apák és anyák tudnak beszélni külföldön élő gyermeikkel, barátságok maradnak fent több ezer kilóméter távolság ellenére, a mikrokörnyezettel folytatott kommunikációs szokások, társadalmi normák és emberi értékek kicsit kezdenek eltorzulni.

Fontos, hogy törődj magaddal, de a legkisebb figyelmesség teljesen megváltoztathatja egy másik ember napját, „mellékhatásként” pedig a te oldaladon is pozitív érzéseket kelt.

Kíváncsi lennék arra is, hogy az illendőség, mint olyan, hány fiatalnak megy csuklóból manapság. Hányan engedik előre a hölgyeket, nyitják ki nekik az ajtót, segítik fel a kabátjukat? Sokat használom Budapest tömegközlekedését is. Szomorú, hogy az egymásra irányuló figyelem, milyen ritkaság számba megy, amelyek közül csak egy, hogy milyen kevesen adják át a helyüket az időseknek. A köszönés is lassan a városi legendák egyike lesz, egyre többen tekintenek rá úgy, mint holmi úri hóbortra.

A kedvesség nem a gyengeség jele, hanem pozitív jellemvonás!

Ezen a gondolatmeneten tovább utazva egy másik vesszőparipám, – amit remélem a gyermeke(i)m is asszimilál, – hogy a „Kedvesség ingyen van”. Ha már társadalomban élünk (aki remeteként él egy tanyán, arra ez mérsékelten vonatkozik), akkor ezt miért ne tegyük úgy, hogy nem „rúgunk bele” a másikba. Tudom én, hogy kiabálással, meg agresszív viselkedéssel is el lehet érni dolgokat, de hiszem, hogy a kedvességért sem fognak senkit pofán vágni. Egy mosoly, egy bók, egy segítő kéz, néha pusztán a köszönés, pár dicsérő szó, sokszor még célravezetőbb.

Ha humor van, minden van.

Egy másik kedvenc mondásom: „Ha humor van, minden van”. Lehet élni humorérzék nélkül – emberek millióinak megy -, de mi benne az öröm? A savanyúság maximum a tányéron fér el, a mindennapi élethez viszont semmiképp nem passzol. Nem lehet mindenki született stand up-os, de a vidámság, a jókedv, a nevetés és a nevettetés, illetve az, hogy sértődés helyett inkább „vegyük a lapot” szerintem simán átörökíthető. Arról nem is beszélve, hogy a humorérzéket a nők is értékelik!

Fontosnak tartom, hogy a fiam törődjön az őt körülvevő világgal.

Azt is fontosnak tartom, hogy a fiam törődjön az őt körülvevő világgal. A környezettudatos élet szintén egy olyan érték, amit nem nagyon tanítanak sehol viszont a gyermekeim, leendő unokáim és tulajdonképpen mindenki számára fontos, hogy a természet adta lehetőségeket, helyeket, tájakat élvezzük, csodáljuk, ne pedig tönkretegyük. A Földet jelenleg nem használjuk, hanem sokkal inkább kihasználjuk. Olyan apróságak tűnő dolgok, mint például a szelektív hulladékgyűjtés, az ivóvíz nem pazarlása, a villany lekapcsolása, ha kimegyünk a szobából, a műanyag csomagolások minimalizálása, apróságnak és jelentéktelennek tűnhetnek, de összeadódva azt is jelenthetik, hogy az utódaink is úgy élvezhetik még ezt a bolygót, ahogyan mi.

A sport szeretete és az egészséges élet iránti igény megteremtése otthon kezdődik, ebben a családnak és apaként nekem különösen nagy szerepem van.

A következő érték is olyan, amihez szerintem kelleni fog a ráhatásom, de nagyon boldog leszek, ha a fiam – válasszon bármilyen sportágat is -, nélkülem is szívesen sportol majd. Ameddig a rendszeres mozgás szokássá, kedvelt időtöltéssé nem válik, biztosan lesz olyan, hogy melegebb éghajlatra küldene, amikor hétköznap késő délután vagy hétvégén edzésre viszem. Számomra viszont különösen fontos a rendszeres testmozgás, a lehetőségeimhez mérten pedig mindent megteszek azért, hogy a családom egészségesen éljen, hiszen ez egy felbecsülhetetlen nagy érték, amelyet sokszor csak későn vesz észre az ember.

A végére hagytam azt, ami számomra az egyik legfontosabb, és aminek ellenkezőjéről senki nem fog tudni meggyőzni. Nem más ez, mint a másokról való gondoskodás és törődés, amely erőssé teszi a férfit.

Nem kell mindenkinek elmennie misszionáriusnak, vagy ápolónak (pedig biztos lenne rá igény és senkit nem akarok lebeszélni róla), de ha már tényleg figyelünk a szeretteinkre és az együtt töltött idő minőségére már az nagy szó. Nem vagyok álszent, Beni is nézett már mesét a telefonomról, amikor egy repülőút alatt az utasokat egy hangos drámai hisztitől megkímélve inkább kezébe nyomtam a mobilomat. Ezzel együtt, büszke vagyok arra, hogy elértük nála, hogy a mesekönyveket jobban értékelje a rajzfilmeknél, és 30 perc legózás, főzés imitálása anyával, vagy bohóckodás apával neki sokkal jobb időtöltés, mint egy TV vagy monitor bámulása, ahol valami színes zenés gyerekműsor megy. Nincs nagy titok, csupán annyit kellett tenni, hogy figyelünk rá, és ha vele vagyunk, akkor valóban vele vagyunk.

Tomó – Én jobban.