„Akár kimondjuk, akár nem: a kortárs műgyűjtés itthon egy éppen-öntudatra-ébredő iparág. Célravezetőbb, ha ezt így elfogadjuk, mert ez a fajta gondolkodás és hozzáállás sokkal több perspektívát jelenthet művész, műértő és műgyűjtő számára egyaránt.” – vág egyből a dolgok közepébe Gajzágó György, a Kortárs Műgyűjtő Akadémia (CCA) igazgatója.

Néhány nappal Magyarország legnagyobb kortárs művészeti eseménye, az Art Market Budapest után és az első, magyar nyelven megjelenő, a kortárs műgyűjtést összefogó izgalmas könyv megjelenése előtt beszélgettünk Gajzágó Györggyel művészetről, kultúráról és a potenciális hídról, ami mindezt az üzleti szférával is összekötheti.

Gajzágó György - kortárs műgyűjtés

Gajzágó György (Kép: Kocsis Ferenc Árpád)

Kortársnak nevezzük aki, vagy ami a mindenkori jelen kontextusába illeszkedik, reflektál a jelen kor és környezet aktuális problémáira. Kérdéseket vet fel, gondolatokat ébreszt, kreatvitásra inspirál – egy kortárs mű megvásárlása legtöbbször nem puszta befektetés, de kétségtelen, hogy ez is megkerülhetetlen része.

Ha egy feltörekvő kortárs művész alkotása bekerül egy magas presztízsű nemzetközi kiállítótérbe, nemritkán egy nullát hozzá lehet írni a művek értékéhez. Az iparági gondolkodás, amelynek része a marketing, a személyes márka építés és természetesen az eladás is, fontos eleme ennek a történetnek. A kortárs művészet pedig a társadalomnak, az erre való igény viszont itthon erősen gyerekcipőben jár még. A kortárs művészet inspirálja a kreatív gondolkodást, ami nélkül nincs innováció, versenyképesség, de a jó döntésekben és a fenntarthatóságban is szerepe van.

„Korábban nem volt lehetőség a kortárs műgyűjtésről tanulni. Létrehoztuk a Kortárs Műgyűjtő Akadémiát. Novemberben indítjuk a hatodik kurzust, ma pedig már minimum négy-öt olyan tanfolyamot tudok felsorolni, amelynek a tematikája szintén a kortárs műgyűjtés, műtárgybefektetés köré épül. Korábban nem volt magyar nyelven átfogó, független, a kortárs műgyűjtésről rendszerezett könyv, amely nem csak olvasmányos, de segít megérteni a műgyűjtés minden egyes szegmensét. Megcsináltuk. Igaz, azt is állították sokan, hogy a műgyűjtés nem tanítható, szerencsére sikerült erre is rácáfolnunk.” – folytatta Gajzágó György a beszélgetést.

A kortárs művészet a jelen kor, azaz mindennapjaink kérdéseit dolgozza fel, ezekre reflektál. Inspirál, gondolkodásra késztet és kreativitásra ösztönöz. Mindemellett egy elképesztően szexi dologról van szó, amely nem csak a magánéletben, de az üzleti életben is megmutatkozik. A versenyszférában státuszt és elismerést eredményez, ha valaki azt kommunikálhatja magáról, hogy ő egy filantróp, művészetek iránt érzékeny üzletember, aki támogatja a kortárs alkotókat. Ma már az sem ritka, hogy valaki műtárgyak köré rendezi a lakását.

„A jó döntésekhez érzelmi intelligenciára is nagy szükség van. Ezért is fontos, hogy filmeket nézzünk, könyvet olvassunk vagy éppen elmélyedjünk egy kicsit a kortárs műalkotások világában. Tévhit, hogy a kortárs műgyűjtés csak pénz kérdése. Meggyőződésem, hogy sokkal inkább elhatározás és idő – kiállítások, művészeti vásárok, társasági események- , amire szükség van hozzá. Azt látom viszont, hogy ma itthon nagyobb sor áll a 20 milliós autó, az 5 milliós jacuzzi vagy éppen a 2 milliós grillsütő előtt, mint egy kortárs aukció bejáratánál.” – folytatja György.

A művészeti és az üzleti szféra között az összekötő kapocs a műgyűjtés lehet. Erre külföldön sok működő példát látni, amelynek része a jól felépített kommunikáció, strukturált gondolkodásmód és természetesen az árképzés is. Ameddig viszont nem áramlik pénz a szektorba, nem lehet elvárni, hogy működjön. Az aukciók, a másodlagos piac nem működhet jól kínálati piacon. Ott tartunk, hogy jelenleg a kortárs művészet iránti igényt (értsd: szükséglet-érzést) is meg kell teremteni. Ez nem egyszerű, pont ezért egy igen szép, inspiráló kihívás.

„A kortárs Műgyűjtő Akadémiának eddig több mint 100 végzett hallgatója van. Furcsán néznek rám, amikor azt mondom, hogy a mi munkánk nagy része trendteremtés, de jó érzés látni a visszacsatolást, amikor ismerős arcokat köszönthetek egy-egy kortárs aukción. Minden piac igényel viszont egy olyan egységes gondolati platformot, ahonnan el lehet rugaszkodni. Ebben az összekuszált környezetben ezt megteremteni összetett feladat, viszont a szcéna legtöbb szereplője azt érzékeli, hogy jelenleg nincs jövőkép. Akár a mi feladatunk is lehet megfesteni ezt a képet – hogy egy ideillő szófordulattal éljek. Miért ne? A szokások megváltoztatása egy hosszabb, de egyáltalán nem lehetetlen feladat.” – teszi hozzá a szakértő.

A kortárs magyar műgyűjtő piac ma egy maroknyi gyűjtőt jelent. Néhány száz emberről van szó, akik között van ismert és látens, nem publikus műgyűjtő egyaránt. Megint egy érdekes kérdés, hogy mi a gyűjtő, a műgyűjtő definíciója? Mikor nevezheti magát valaki gyűjtőnek?

„A műgyűjtés lehet hobbi, életmód, passzió, misszió, de akárhonnan is közelítem meg a kérdést, véleményem szerint ki kell mondani, hogy bizony egyfajta szakmáról beszélünk. Kell ismeret a kortárs művészethez is, és kapcsolati háló ahhoz, hogy a rendszerben lehessek és hozzám is elérjenek az információk. Ha sikeres akarsz lenni, akkor gyorsan kell pozícionálni magad a piacon, ez pedig háttérinformáció nélkül elképzelhetetlen – márpedig nagy pénzekről is lehet szó. A képek pedig mesélnek – rólad is sok mindent elárul, hogy milyen műtárgyak vannak a lakásodban (vagy éppen nincsenek…). A kortárs szakma egy kis ágazat – mindenki ismer mindenkit.” – mondja György.

Nem titok, hogy a műgyűjtéssel ugyanúgy, ahogy az üzleti élettel együtt jár a rivalizálás, de nem is feltétlenül probléma, ha van, ami egy kicsit meg tudja mozgatni az állóvizet. A művészet ráadásul szinte az egyetlen olyan terület, ahol a teljesítmény nem mérhető, a sikert a társadalom elismerése és a kapcsolatrendszer határozza meg, alakítja ki – ezt már Barabási Albert-László, A képlet – A siker egyetemes törvényei című könyv szerzője állítja. Innen nézve pedig egy irányítható piacról beszélünk, gyakorlatilag egy globális tőzsdéről, ami befektetési szempontból rendkívül izgalmas és vonzó.

„A kortárs brand építése egyébként egy igencsak szofisztikált csapatmunka, mindenhol a világon. Galéria, múzeum, műterem – ezek különálló színterek – viszont összességében kellene, hogy összeálljon az emberek fejében a kortárs márkaélmény. A piaci szereplők viszont komplett megoldásokat várnak, olyan felüdülésre és élményekre vágynak, mint amit a zene, a színház, vagy az irodalom nyújtanak. A kortársban ezt a fajta élményt sokkal nehezebb átadni. Olyan szakemberekre van szükségünk, akik egy megfelelő ágazati marketinget fel tudnak építeni ezeknek az üzeneteknek a kommunikációjára. Romániában, Csehországban már vannak sikertörténetek, de a lengyelek is jóval előttünk járnak.” – folytatja György.

A kortárs műgyűjtés viszont legalább annyira izgalmas kihívás, mint amennyire befektetés. Elképzelhető ugyan, hogy egy-egy műalkotás csak évtizedekkel a megvásárlása után hoz majd hasznot, de a legtöbb műgyűjtőt nem is a realizálható profit, hanem sokkal inkább az érzelmi kötődés és a szenvedély, a játék öröme motiválja.

A játék viszont csak akkor jelent örömet, ha vannak ismert, leírt játékszabályok – ez még itt, ebben a sokszor bizalmas, sőt bennfentes információkkal operáló globális rendszerben is igaz. Nem mindegy ugyanis hol, kitől, mit, miért, mennyiért vásárolsz? Kertész László: Kortárs műgyűjtés című vadonatúj kézikönyve az art world ide vágó protokolljáról rántja le a leplet az érdeklődők örömére és hasznára – némiképpen új műfajt is teremtve. A könyvről a www.kortarsmugyujtes.hu oldalon bővebben olvashat minden érdeklődő, ahol nem csak a gazdag tartalomjegyzéket böngészheti át, de akár az első fejezetbe is belelapozhat.