A francia divatház híres arról, hogy egyes termékeit – mint például az ikonikus Birkin vagy Kelly táskafazonokat – bizony csak jelentős várakozási idő leteltével lehet megvásárolni. Jogos önvédelmi mechanizmusnak tűnik ez a cég részéről, de mások tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak tartják azt, ahogy a márka rá szeretne tukmálni a vásárlókra sok olyan terméket is, amelyek azoknak egyáltalán nem is kellenek.
Sokszor lehetett már arról olvasni, hogy milyen drágák és elérhetetlenek a francia divatcég táskái. A leghíresebb sztori, amikor svájci tartózkodása alkalmával, a Tina Turner esküvőjére érkező Oprah Winfrey ment be a zürichi márkaüzletbe, és szeretett volna közelebbről is megnézni egy modellt, de az eladó nem volt hajlandó neki levenni azt a polcról, mondván, hogy az a táska nagyon drága, és nem gondolja, hogy a hölgynek telik rá. A világsajtót bejárta a hír, a svájci turisztika hivatal pedig mosakodott.
A lényeg ebben, hogy e táskák igazi elitista státuszszimbólumok, pláne a két leghíresebb modell: a Jane Birkinről és Grace Kellyről elnevezett fazon.
Kép: Hermés
Ezekre akár több év is lehet a várólista, és igazából nagyon nehéz megindokolni, hogy miért, amikor minden más nagy cégnek sikerül elég nyersanyaghoz és munkaerőhöz jutni, hogy ne legyenek ellátási gondjai. Valószínűleg, ha nagyon akarná, az Hermés is meg tudná oldani, de mint alább, e friss megtörtént esetből kiderül majd, valószínűleg nem akarja.
A 40 éves Hattie férjétől egy párizsi utat és az Hermés Constance nevű válltáskáját kapta ajándékba. Illetve a meglepetés úgy nézett ki, hogy majd a kiruccanás alatt együtt bemennek a szállodához legközelebb eső márkaüzletbe, és ott az örömtől a bőréből kiugró szülinapos kiválasztja, hogy pontosan milyen színűt kér a modellből. Legalábbis ők így gondolták. (Fontos itt leszögezni, hogy az Hermés azon kevés márka közé tartozik, amelyek csak direktértékesítéssel terítik termékeiket, azaz multibrand üzletekkel és webshopokkal szóba sem állnak, a luxusáruházakban is csak saját üzlettel vannak jelen. Ehhez képest a legtöbb nagy brand ellátja a fél világot is áruval a saját üzletein kívül.)
Az üzletben az elámult párral közölték, hogy ez nem így megy, nincs még semmilyen „kapcsolatuk” a céggel. A kapcsolat szó itt a költés szinonimája.
Kép: Hermés
Ahhoz ugyanis, hogy az ember megvehessen a feleségének / barátnőjének egy 3,5 millió forintos retikült, körülbelül ugyanilyen értékben kell előtte összevásárolni egy csomó egyéb cuccot: selyemsálat, tányért, kulcstartót, pénztárcát, stb. Bármit, amit a cég gyárt, de nem táska.
A pár végül dühösen és leginkább csalódottan távozott, és egy másik nagy márkától vettek szülinapi ajándékot – írja a Luxurylaunches. Miért is alakult így ez a történet?
Egy Hermés táska azért tud drágább lenni, mint a konkurensei termékei, mert még egy tehetős vásárlónak is várni kell rá, limitált, hogy hány darab készül belőle évente, a kereslet viszont nagy rá. Egyrészt ezzel a cég szűrni is tudja, hogy tényleg csak az vehessen meg egy 3,5 milliós táskát, aki igazából hajlandó 7 millió forintot kifizetni érte – hiszen előtte vesz egy csomó felesleges dolgot.
Meggátolja ezzel, hogy kuporgató aspiránsok is ilyet lóbáljanak a karjukon, hiszen azok inkább vesznek akkor egy Guccit vagy Louis Vuittont. Másrészt kifogja a szelet az ügyeskedők vitorlájából is. Hiszen az egy nagyon jó biznisz lenne, hogy az ember vesz egy ilyen táskát, majd valamennyi hasznot rátéve eladja mondjuk az interneten. Akkora százalékot viszont nem tud ráterhelni, hogy fedezze a dupla árat. Bár érthető, ettől az még ott van a mérleg másik serpenyőjében, hogy ezt a policyt sokan diszkriminatívnak érzik.
(Kiemelt kép: HBO Max)
