A gondolkodásunk gyakran torzul, amikor saját problémáinkról van szó. Egy egyszerű nyelvi trükk – az úgynevezett illeizmus – azonban segíthet objektívebben látni a helyzeteket és bölcsebb döntéseket hozni.
A pszichológiai kutatások szerint meglepően sok múlik azon, hogyan beszélünk saját magunkról. Az illeizmus azt jelenti, hogy valaki nem „én”-ként, hanem harmadik személyben utal önmagára. A módszer már az ókorban is ismert volt: Julius Caesar például hadjáratairól úgy írt, mintha külső megfigyelő lenne – „Caesar bosszút állt”, nem pedig „bosszút álltam”.
Első hallásra ez furcsának vagy akár nagyképűnek tűnhet, a modern pszichológia azonban azt mutatja, hogy a módszernek valódi mentális előnyei lehetnek. Ha egy nehéz döntésnél harmadik személyben gondolkodunk magunkról, könnyebben eltávolodunk az érzelmeinktől, és tisztábban látjuk a helyzetet.
Ezt olvastad már?
Így lesz a kedvességből versenyelőny
Egy 5 perces esti rutin, amit a legsikeresebb vezetők is használnak
Salamon paradoxona
A jelenséget részben az úgynevezett Solomon’s Paradox magyarázza. A kutatók régóta megfigyelték, hogy az emberek gyakran bölcsebb tanácsot adnak másoknak, mint amilyen döntéseket saját életükben hoznak.
A témát többek között Igor Grossmann pszichológus vizsgálta a kanadai University of Waterloo kutatójaként. Tanulmányai szerint a „bölcs gondolkodás” olyan metakognitív készségekből áll, mint az intellektuális alázat, más nézőpontok figyelembevétele vagy a kompromisszum keresése. Érdekes módon az emberek ezekben sokkal jobban teljesítenek, amikor mások problémáiról gondolkodnak, mint amikor a sajátjukról.
Ennek oka, hogy személyes helyzetekben könnyen elragadnak minket az érzelmeink: a sértettség, a szégyen vagy a védekezés torzíthatja az ítélőképességet.
Egy egyszerű mentális távolság
Az illeizmus éppen ezt a problémát hidalja át. Amikor valaki például nem azt mondja magának, hogy „Mit tegyek?”, hanem azt kérdezi: „Mit kellene tennie Dávidnak ebben a helyzetben?”, a helyzet hirtelen külső nézőpontból jelenik meg.
Ethan Kross, a University of Michigan kutatója Grossmannal közösen végzett vizsgálata szerint az így gondolkodó emberek nagyobb intellektuális alázatot, több empátiát és nagyobb kompromisszumkészséget mutattak. Összességében tehát bölcsebb döntéseket hoztak.
Egy másik kutatásban a résztvevők egy hónapon át naplót vezettek. Azok, akik harmadik személyben írtak magukról, jelentős javulást mutattak a bölcs gondolkodás mérőszámaiban, és a stresszes helyzetek után kiegyensúlyozottabb érzelmi reakciókat éltek meg.
Az illeizmus tehát nem csupán retorikai furcsaság: egy egyszerű mentális eszköz, amely segíthet kilépni a saját érzelmi buborékunkból. Ha időnként kívülállóként tekintünk magunkra, könnyebb lehet átlátni a problémákat, és olyan döntéseket hozni, amelyeket később is vállalni tudunk.
