Az ország, ahol a munkavállalók rettegnek a felmondástól

Japánban – az ország uralkodó kulturális normáiból fakadóan – különösen nehéz kilépni egy munkahelyről, hiszen az ilyesmit sokan a tiszteletlenség jeleként értékelik, vagyis az alkalmazottakat a társadalmi megbélyegzés veszélye fenyegeti.

Yuki Watanabe egy 24 éves japán nő, aki korábban természetesnek vette, hogy napi 12 órát kell dolgoznia a munkahelyén. „Este 11 óra a legkésőbbi időpont, amikor el szoktam hagyni az irodát” – nyilatkozta a CNN-nek. Watanabe Japán egyik legbefolyásosabb telekommunikációs cégének alkalmazottja, mégis elégedetlen a pozíciójával. Elmondása szerint a növekvő munkaterhek hatására egészségügyi problémái adódtak, s egy idő után már remegő lábakkal, összeszorult gyomorral lépett be a munkahelyére.

A helyi kulturális normákból is következik, hogy Japánban sokszor áthidalhatatlan akadályokba ütközik a munkahelyi kilépés. Az áldatlan helyzetet az úgynevezett felmondási ügynökségek megjelenése enyhítheti.

A felkelő nap országában a dolgozók sokszor hosszú évtizedekig ugyanazon munkáltató irányítása mellett dolgoznak – legalábbis az elmúlt esztendőkig ez volt az uralkodó gyakorlat. Ha egy alkalmazott jelezte kilépési szándékát, az ingerült főnök gyakran összetépte a felmondólevelet, és fennhangon követelte, hogy az illető tegyen le az elképzeléséről.

A koronavírus-járvány utáni időszakban viszont megsokasodtak a karrierváltást fontolgató munkavállalók. Az ő igényeiket elégítik ki a felmondási ügynökségek. A Momuri (a név japánul azt jelenti: „ezt nem tudom tovább csinálni”) nevű cég üzemeltetési vezetője, Shiori Kawamata elárulta, hogy az elmúlt esztendőben 11 ezer megkeresés érkezett hozzájuk. Szolgáltatásuk jelenleg 22 ezer jenbe (nagyjából 50 ezer forintba) kerül. Tevékenységük a felmondólevél megírásán és benyújtásán túl a munkáltatóval való tárgyalásokra is kiterjed. A vállalat 50 százalékos kedvezményt kínál azoknak, akik másodszor szándékoznak kilépni a munkahelyükről.

„Vannak, akik azután fordulnak hozzánk, hogy háromszor tépték szét a felmondólevelüket, és a munkáltatók még akkor sem engedik őket felmondani, ha letérdelnek a földre meghajolni” – elevenített fel néhány szélsőséges esetet Kawamata, aki szerint a munkavállalókat gyakran zaklatás éri a főnökük részéről, ha kilátásba helyezik a felmondásukat. Nem ritka, hogy a munkáltató a lakásukhoz megy és többször becsenget hozzájuk, távozni pedig addig nem hajlandó, amíg nem állnak szóba vele.

Sőt, az üzemeltetési vezető hozzátette: előfordult már, hogy az egyik ügyfelüket a kiotói templomba hurcolta a főnöke. „Azt mondták neki, hogy menjen az Onmyoji templomba, mert „meg van átkozva” – emlékezett vissza Kawamata.

A probléma a japán kormányt is egyre élénkebben foglalkoztatja: néhány évvel ezelőtt közzé is tették az etikátlan munkáltatók listáját. Hiroshi Ono, a Hitotsubashi University professzora üdvözölte, s a „fekete listán lévő cégek” elleni küzdelem fontos állomásaként értékelte a lépést. A lajstromban ma már 370-nél is több vállalat szerepel.

A felmondási ügynökségek térhódítása javarészt a fiatalabb dolgozók újszerű munkakultúrájának következménye. Ők már nem nem követik mindenben az idősebb nemzedékek gondolkodásmódját és mentalitását, s ha úgy érzik, nem becsülik meg őket, bizony bátran meglobogtatják a felmondólevelüket a munkáltató előtt.

A japán egészségügyi minisztérium adatai szerint 2022-ben 54 állampolgár halt meg az aránytalanul nagy munkaterhek és az intenzív munkatempó miatt, méghozzá bizonyos, az agyat és a szívet érintő egészségügyi komplikációk következtében.