Az informatikus, akinek mindene a dió
Amerre a szem ellát, mindenütt dió. Hatalmas faládákban, a világ legkorszerűbb speciális gépeinek karmai között, futószalagokon válogatva, feldolgozásra, tisztításra várva, mosva, megtörve, dobozolva, zacskózva, negyedelve, hűtve, darálva, szállításra várva.
Négyszáz tonnányi száraz dió várja itt, hogy bekerüljön a szupermarketekbe, a háztartásokba – vagy éppen a cukrászdákba, finom édes sütemények alapanyagaként. Csak a piacvezető Kemenes Cukrászat évi 12 tonnát rendel az Engelhardt Dióbirtoktól.
Nyolcezer fa szolgáltatja a Zserbó alapanyagát
Hajdanán létezett egy olyan mondás, hogy a bölcs ember az unokájának ültet diófát. Egy diófa ugyanis nyolc éves korától fordul igazán termőre, 10-12 évesen éri el a csúcsot, de a családi kertekben harminc-negyven évig is képes beárnyékolni lombkoronájával az udvart. Ma már régiónként, országonként, fajtánként, no meg a klímaváltozástól függően, mindenütt máskor kezdődik a szüret.
Amikor Lovasberény határában jártunk, már egy szem sem volt a fákon, amelyek katonás rendben, egymástól öt, illetve nyolc méterre magasodnak. Annak idején pár hektár vegyes gyümölcsössel kezdték, mára ötven hektáron több mint nyolcezer diófa szolgáltatja itt a bejgli vagy a zserbó szelet alapanyagát, de ennél több termést dolgoznak fel, bérmunkában. A hatalmas üzemben a legkorszerűbb gépekkel dolgoznak, permetezéstől a szedésig, mosástól a törésig. Mindössze öt-hat ember működteti az egész komplexumot.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A lézertechnológia belelát a csonthéjas belsejébe is
Engelhardt Ádám, a birtok fiatal tulajdonosa és menedzsere vezet végig a munkafolyamatokon és az ültetvényen, Kemenes Edith, az egyik legjelentősebb felvásárló társaságában, aki felhívta a figyelmünket erre a korszerű gazdaságra. Az üzemcsarnokban megismerkedhetünk azokkal az eszközökkel, amelyek a lézertechnológia segítségével egy szempillantás alatt azt is képesek felmérni, hogy a csonthéjon belül károsodott-e a bél, összeaszott-e, megbarnult-e a dió. A világos, egészséges, a törés után szinte egészben vagy félben hagyott dióbél az, ami a piacon a legkelendőbb, legértékesebb. Persze darálva, süteményben ugyanolyan finom az is, amely a feldolgozás folyamatában kisebb darabokra tört.
Amikor bekerül a sok tonnányi termés az üzembe, kő- és ágleválasztók, buroktalanítók, mosók biztosítják, hogy a legapróbb ág vagy falevélmaradvány sem kerülhet a végtermék közé, ezeket kiszűrik, kirostálják a sallangot. De nem dobják a szemétbe: fűtenek vele. A dióhéjat pedig eladják, arra is akad vevő. Az egyik legértékesebb és legnépszerűbb héjasunk, évszázadok óta terem Magyarországon. Olaj formájában is nagyon népszerű, salátákhoz a fine dining szintű konyhát képviselő séfek kedvence.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Informatikusból lett a birtok gazdája
Engelhardt Ádám édesapja példáját követte, aki szintén informatikus, és szintén szereti a földet. Az informatikai tudás persze jól is jön egy szerteágazó és virágzó nagyvállalkozás irányításánál. Ádám tehát a harmadik generáció tagja, amely e munkába annak idején beleszerelmesedett. Ez a szerelem ma sem múlt el: ahogy sétál az óriási dióhegyek között, kivesz egy-egy szemet, kicsit megcsörgeti. Már a hangjáról megítéli, mit takar a belseje, majd egy kézmozdulattal gyakorlottan összeroppantja, és az eredményt megelégedéssel nézi.
Amikor rákérdezünk, miért éppen a dió mellett döntöttek, megjegyzi, hogy ezzel viszonylag könnyű dolgozni, hiszen minden munkafolyamat gépiesíthető, a termés nem megy tönkre egy esőtől, nem kell hűteni, nem puhul meg idő előtt vagy érik túl, mire a vevőhöz kerül, a szállítása sem olyan kényes. Persze a diónak is megvan a maga ellensége, a nyugati dióburok fúrólégy, de ez ellen a nagyobb gazdaságok már hatékonyan tudnak védekezni, a kisebb magánkertek kevésbé.
Százhúsz cukrászatnak szállítanak
A dió iránt, bár ma nem tartozik az olcsó sütemény alapanyagok közé, Magyarországon élénk a kereslet, különösen ünnepek előtt. Alig tudják teljesíteni a szupermarketek megrendeléseit, a nagy diszkontláncok mellett mintegy 120 cukrászatnak is szállítanak. Ádámnak is a zserbó a kedvenc diós süteménye. A friss termésből – aminek egyébként nehéz ellenállni – ő már ritkábban csemegézik, hiszen nap mint nap, évek óta, erről szól az élete.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Ádám a közeli Nadapon lakik a családjával, de naponta akár ötször is kijár az üzembe. A háromgyermekes családapa annyit még elárul, hogy szabadidejében, ha éppen nem a dióültetvényeket szemléli, vadászni szeret – legutóbb épp az egyik ültetvényen csípett fülön egy diótolvaj vaddisznót.
(Kiemelt kép: Engelhardt Dióbirtok)
Tetszett? Oszd meg másokkal is!
A szerzőről
