Az ember csak az első helyen lehet
A napokban olvastam egy cikket, melynek egyik állítása az volt, hogy az emberi erőforrás hamarosan a legfontosabbá válik minden szektorban.
Az írás üzenete nagyon fontos, ugyanakkor mélyen el is gondolkodtatott, hogy ez mit is jelent pontosan: azt, hogy ez eddig nem így volt. Felmerült bennem a kérdés, hogy vajon mikor szorult háttérbe az ember jelentősége a szervezetek életében?
Vajon mikor vált fontosabbá a termék, a szolgáltatás, a profit, a költség, a minőség, a mennyiség, a hírnév, a növekedés vagy bármi ehhez hasonló? Vajon mikor kezdtek el a felsoroltakra különálló tényezőként tekinteni és nem olyasvalamikre, amelyek mind emberekből indulnak ki? Vajon mi emberek tényleg elfeledkeztünk arról, hogy minden általunk létrehozott dolog sorsa rajtunk múlik, így egy szervezeté is?
Szeretem a szervezet szót, mert emlékeztet a szó igazi jelentésére.
Ahogy egy emberi testre is ezt a kifejezést használjuk, ahol a szervek egymással összefüggésben teszik a dolgukat, termelnek, kiválasztanak, feldolgoznak információt, anyagokat és folyamatokat, úgy egy intézményben is hasonló zajlik, ám ott a szervek helyett az emberek teszik mindezt. Mi vagyunk az alkotóelemek, akiken nem több múlik, minthogy egy cég növekszik vagy stagnál, hogy a bevételek nőnek, vagy (csak) a költségek, hogy értéket is termelünk -e vagy puszta terméket. Hogy a vállalat végül felemelkedik vagy eltűnik a süllyesztőben. Mindenről mi döntünk. Minden belőlünk ered.
Az emberi tényező egy szervezet életében valójában sosem lehet máshol, mint az első helyen.
Egyedül a vezetőség fejében lehet ez másképp, akik szintén emberek, és az ő gondolkodásuk fogja megszabni, hogy a vállalat számára mi jelent értéket és milyen mértékben. És bármikor, amikor egy menedzsment úgy dönt, hogy számokat, terméket, hatalmat és ennek társait helyezik előtérbe, elfelejtik azt, hogy az ember tulajdonképpen csak gazdasági értelemben számít erőforrásnak.
A valóságban a szervezet legmagasabb rendű értéke. És egy igazi vezetőnek ezt tudnia kell. Ahogy azt is, hogy minden, ami a szervezet életében történik rajta és a csapatán fog múlni. Épp ezért számít, hogy ő hogyan tekint az emberekre, hogyan bánik velük és belőlük végül bábukat vagy igazi hősöket akar faragni.