A norvég autópiacot már jó ideje az elektromos autók uralják. Ha e több évtizedes sikertörténet gyökereit kutatjuk, egészen a nyolcvanas évekig kell visszapörgetnünk az idő kerekét.
1983-ban Norvégia korábbi (és leendő) miniszterelnöke, Gro Harlem Brundtland állt az ENSZ Környezetvédelmi és Fejlődési Világbizottságának (röviden: Brundtland-bizottság) élére. A szervezet célja az volt, hogy kialakítson egy részletes politikai tervet a fenntartható fejlődéssel kapcsolatosan. Brundtland – aki Norvégia első női kormányfőjeként vonult be a történelembe – hosszú ideig tevékenykedett a bizottságban, mely végül 1987-ben hozta nyilvánosságra zárójelentését “Közös jövőnk” címmel. A politikus ezekben az években rengeteget utazott, és országszerte olyan jelszavakat hangoztatott, mint a “környezettudatosság” vagy épp a “fenntartható fejlődés”.
Harald Nils Røstvik építész – a Stavanger Egyetem jelenlegi professor emeritusa – ebben a szabad szellemű politikai érában tökélte el, hogy meghonosítja az elektromos járműveket Norvégiában – idézi fel a The Guardian cikke.
1989-ben a mélyen környezettudatos Røstvik és három hasonló gondolkodású barátja behoztak egy elektromos autót az országba. (Valószínűleg ez volt az első EV Norvégia területén.) Az átalakított Fiat Panda hátsó üléseit eltávolították, az így felszabadult helyet pedig hatalmas akkumulátorok foglalták el. Napokba telt, míg az autót teljesen feltöltötték, de a hatótávja így is csak 20-25 mérföld (23-40 kilométer) volt. Røstvik cimborái környezetvédelmi aktivistaként is tevékenykedtek, a nagyközönség azonban zenei tehetségük okán ismerheti őket. Morten Harketről és Magne “Mags” Furuholmenről, az A-ha nevű szintipop-rock banda tagjairól van szó, akik Take on Me című slágerükkel tettek szert igazi világhírnévre. Az építész korábbról is ismerte Harketet, hiszen több környezetvédelmi projekten dolgoztak már együtt.
A vakmerő csapat polgári engedetlenségi kampányba kezdett
Oslo környékének fizetős autóútjait kezdték róni a Fiat Pandával anélkül, hogy akár egyszer is a pénztárcájukba nyúltak volna. Røstvikék érvelése egyszerű volt: mivel a jármű nem szennyezi a környezetet, ezért a használóinak nincs is miért fizetniük. Szerették volna elérni, hogy a jövő elektromos autóival ingyenesen lehessen közlekedni a hasonló utakon, behozatalukat az állam ne nehezítse meg importadóval, emellett pedig az ingyenes parkolás bevezetését, a buszsávokhoz való hozzáférést és a nyilvános töltőállomások létrehozását sürgetették. Miután többszörösen megtagadták a fizetést, a Pandát végül elvontatták, majd el is adták egy árverésen – igaz, Røstvikék támogatói később visszavásárolták, így aztán az építész és barátai újra és újra megismételhették a kampányukat. A professzor visszaemlékezései szerint erre összesen tizennégyszer került sor.
Ma a norvég autók közel 25 százaléka elektromos.
Az ország korábban híres volt arról, hogy kemény adókat vetett ki az új autókra, ám a kilencvenes évektől kezdve (a környezetvédők irányából érkező nyomás miatt) a jogalkotók enyhítettek ezeken a szigorú szabályokon, így biztosítva az EV-k nagyobb versenyképességét. Igaz, ekkor a helyi piacon még ritkaságnak számítottak az elektromos autók. Később, amikor az első népszerű modellek (Tesla, Nissan Leaf, Think City) elérhetővé váltak, a fogyasztók azért csaptak le rájuk, mert az ilyen típusú járművek után fizetett adó mértéke a károsanyag-kibocsátás mértékétől függött. A világ többi országában az elektromos autók – a magas előállítási költségeik miatt – továbbra is rendkívül drágák maradtak.
Norvégia kis ország, ahol a civil társadalom gyakorta együttműködik a törvényhozókkal bizonyos közérdekű ügyek kérdésében. Ennek is köszönhető, hogy a kibocsátással kapcsolatos szabályozást sosem sajátította ki magának a politika (szemben más országokkal). Abban is nagy az egyetértés, hogy 2025-re el kell érni a zéró kibocsátást az új autók vonatkozásában.
A helyi EV-tulajdonosok egyébként jelentős kedvezményeket élvezhetnek. Egy jellemző példa: ha valaki a belsőégésű motorral szerelt autóját elektromos járműre szeretné cserélni, komoly támogatást kaphat az államtól.
