Uraim! Valljuk be nyugodtan – hiszen itt egymást között vagyunk -, hogy időnként előfordul: párhuzamot vonunk a nők és az autók kapcsán. Életünk állandó és meghatározó részei. Nem tudunk nélkülük élni. Egyszerre jelentenek örömöt és bosszúságot újra meg újra, és sokszor még karakterükben is hasonlítanak.
2005 tájékán lehetett, amikor Ádám barátommal egy nyári estén ültünk a Fordjaink romjai között, szokás szerint épp az élet e két szenvedélyes területéről elmélkedtünk, és valahogy a megszemélyesítésekig jutottunk.
Volt körülöttünk akkoriban egy lány, legyen most a diszkréció kedvéért E. Ha ő feltűnt egy társaságban, azonnal vonzotta a pasik tekintetét, mindenki odafigyelt rá. Nem az a tipikus modell-cicababa alkat, de a stílusa, megjelenése, öltözködése mégis azonnal a középpontba helyezte. Vörös posztóként feszült rajta a piros top, a csípője vonalát kiemelte a farmer szabása, a hosszú barna haja meglebbent a válla felett, ahogy az elmaradhatatlan cinkos mosollyal a szemében odafordult valakihez, és rámosolygott. Érezni lehetett a vibrálást körülötte. Tudtuk jól, hogy aki a közelébe kerül, annak viharos élete lesz. Ha jó, akkor viharosan jó, izgalmas, élvezetes, emlékezetes. Ha nem, akkor viharosan harcos, a belefásult és a lelkes között hullámzó, néha a béke érdekében anyagi áldozatokat igénylő és biztosan kiszámíthatatlan. Viszonylag hamar – és teljes egyetértésben – mondtuk ki: ő a Ford Escort Cosworth megtestesítője.
Aztán ott volt M. Kevésbé feltűnő, első ránézésre szolidabb, nem volt mindig a középpontban. Addig nem is igazán keltette fel a figyelmet, amíg nem kezdtél beszélgetni vele. Azon a ponton viszont hamar megfogott, áradt belőle a kedvesség, a jó szándék és az érett gondolkodása mellől a szórakoztató humor sem hiányzott. Azonnal érezni lehetett rajta a stabilitást, megbízhatóságot és miután jobban megismerte az ember, időnként diszkréten előbújt a vadabb, izgalmasabb énje is. Az akkori, viszonylag beszűkült és Ford-centrikus világnézetünkben a Mondeo ST220 lett a megfelelője.
Eltelt azóta tizenkét év, és időnként megpróbáljuk elhitetni magunkkal és a környezetünkkel, hogy felnőttünk, megkomolyodtunk. Valójában pedig dehogy: sosem növünk fel! Ezt a meggyőződésemet hamarosan egy önálló írásban kifejtem majd, de most lássuk, hogyan idézte fel a Seat Ateca FR ezeket az ifjonti gondolatkísérleteket.
A Volkswagen csoport viszonylag sokáig kivárt, mielőtt a Seat (és a Skoda) modellpalettáján is megjelent volna a kis SUV, hiszen eddig nem volt versenyzőjük ebben a kategóriában. A vásárlók várakoztatása alatt a háttérben kemény munka folyhatott, mert az eredmény egy olyan autó lett, amibe nem nagyon lehet belekötni.
A konszern közös MQB platformjára épülő Ateca a Volkswagen Tiguannal és a Skoda Karoq-kal osztozik a technikai alapokon. A külső a Seat aktuális formavilágát követi, sok éles vonallal, markáns lámpákkal. Az FR felszereltségi szinthez rendelhető szamoai narancs metál szín és a hozzá járó ezüst kiegészítők igen jól állnak neki, stílusosan emelkedik ki a parkoló autók sorából.
A beltérben a Volkswagen – Seat univerzumában megszokott kapcsolók és kezelőszervek veszik körül a vezetőt. Minden magától értetődő, kézre áll, gyorsan megszokható és teljesen otthonos, tágas környezetet teremt. Az egyhangúságot a piros varrások, az FR logós kormánykerék, valamint az ülések törik meg, amelyek kifejezetten kényelmesek és jól tartanak. Az üléspozíció széles tartományokban állítható, van állítható könyöklő, tárolóhely a telefonnak és minden apróságnak. A teljes panorámatető amellett hogy látványos, rengeteg fényt enged be, ezáltal a térérzetet is pazarul növeli. Az anyaghasználat minőségi, az egész egy nagyon jól összerakott autó érzetét kelti.
A központi kijelző hasonló az Ibizában nemrég már bemutatott változathoz, ezúttal azonban támogatta a MirrorLink, az Apple CarPlay és a Google Android Auto rendszereket is, azaz az erre felkészített alkalmazásokat (pl. térképek, podcastok, Spotfiy) a középső kijelzőn láthatjuk. A beérkező üzeneteinket felolvassa, azokra akár diktálással is válaszolhatunk. A legjobban továbbra is az fáj, hogy a Waze még nem működik ilyen formában, az Apple Maps viszont hatékonyan helyettesítette (a trafipax előrejelzések kivételével). A középkonzol aljában elhelyezett USB csatlakozók mellett praktikus, gumírozott helyre tehetjük a telefont, ami az erre alkalmas készülékeket vezeték nélkül tölteni is tudja.
Az ajtók elöl és hátul egyaránt nagy szögben nyílnak, a hátsó sor helykínálata több mint bőséges a lábtérben és fejmagasságban is. Mivel a célcsoportot inkább a családos apukák alkotják, így az Atecát rögtönzött gyerekbarát-tesztnek vetettük alá Beni és Tomó segítségével. A tesztkör után Tomó így foglalta össze a benyomásait:
[box] Ha szigorúan a családi és apasági szempontokat vesszük alapul, az autó nálam 9 pontot kap a 10-ből.
A legelső teszt az Isofix próba volt, amiért nagyon nagy taps jár a tervezőknek. Apaként eltöltött majd 2 évem alatt meglepően sokszor kellett a gyerekülésünket különböző autókba beszerelnem, de 1 perc alatt soha nem sikerült. Ennél az autónál kb. 10 másodperc volt a szintidő. A műanyag házzal körülölelt Isofix pontokat olyan könnyű volt az üléssel összekapcsolni, mintha egy erős mágnes húzta volna magára. A hátsó ajtó közel 90 fokban nyílik, így a gyerek ülésbe helyezése is könnyű, nem igényel sok gimnasztikát. És ha már a hátsó traktusnál tartunk. Akkora a tér, hogy ha nem vigyázunk, a következő olimpiarendezési kísérletnél megjelölik, mint potenciális versenyhelyszínt, bármilyen sportág számára. SUV-ok közt nem a felső kategóriába van pozicionálva, sem méretben, sem árban, de térérzetben ott érezzük. Ha egy kb. 180 cm magas, átlagos alkatú férfi mögé ülünk be, a fej- és térd résznél még mindig marad egy jó arasznyi rész a támlákig, ahol kedvünkre terpeszkedhetünk. A 2 éves fiam az ülésben ülve épp hogy lábujjheggyel éri el az előtte lévő ülést. A maximális elégedettségem mellett azért megjegyzem, hogy ha valóban célcsoportként voltak megjelölve a családok, elrejthettek volna minimum egy, de akár több USB aljzatot is a hátul ülők számára.
Amiért nem 10 pontos, az a csomagtartó mérete. A csomagtartó átlagosnak mondható a kategóriájában, de nem nyeli el a babakocsit, a nyuszis motort és az összes hóbelevancot. Aki egy kisebb, kompakt kategóriás autóból váltana erre, annak azért pozitívan hat a csomagtartó mérete és felcsillan rá a szeme, hogy a gumikrokodil felfújva is beférhet, ellenben, aki kombiból ülne át a SUV trend miatt, annak azért nem lesz akkora megváltás. [/box]
A hátsó üléssor ebben az autóban nem csúsztatható előre-hátra, de praktikus megoldás, hogy a támlái a beltérből és a csomagtér felől is ledönthetőek. A elsőkerék-hajtású változatoknál 510 liter, az összkerekesnél valamivel kisebb, 485 literes a csomagtér. Összehasonlításként: a nemrég bemutatott Nissan Qashqai 430 literes (teljes értékű pótkerék esetén 401 literes) rakodóteret kínál, a Skoda Karoq Varioflex üléssorával a kapacitás 479 és 588 liter között változtatható. Az elsőkerekes Atecába felárért rendelhető dupla csomagtérpadló, amelynek köszönhetően sík felületet kaphatunk, a támlák elfektetése esetén, egyéb esetben egy kisebb szintkülönbséggel kell együtt élnünk.
A Seat kis SUV-jában kényelmes ülni, és egyszerűen jó vezetni. A futóműve kissé feszes, sokkal kevésbé himbálózik, mint a nagyobb konkurensei. A kanyarokhoz kicsit tempósabban érkezve a magasabb felépítése ellenére sem dől meg. A DSG váltó szépen teszi a dolgát, bár a kormány mögé rejtett váltófüleket továbbra is feleslegesnek érzem. A tesztautóban próbált 2.0 TSI a 190 lóerős teljesítménye bőven elég mindenre, amire szükségünk lehet, sőt annál még kicsit többre is. Lepadlózva a váltó kis késlekedése után meglódul, szépen leforog 6000 környékéig, lendületesen húz, az ereje egyáltalán nem érződik kevésnek. Akár városi forgalomban haladva, vidéki utakon kanyarogva, a család sífelszerelésével megpakoltan havas hegyek között járva is elég lesz mindenre, amire szükségünk lehet.
A teszt alatt nálam vegyes használatban kereken 10 litert fogyasztott az FR változat. A belépő szint 1.0 TSI motorját ehhez a modellhez nem tudnám jó szívvel ajánlani, viszont aki a 2 literesnél kisebb (és olcsóbb) változatot szeretne, annak jó választás lehet a a 150 lóerős TSI ECO, amely hengerlekapcsolásos üzemmódjával további üzemanyagmegtakarítást is ígér.
Kifejezetten élveztem az együtt töltött hetet, jó volt ránézni a szürke autók között megcsillanó narancs árnyalatra a parkolóban, jó volt beleülni, a városban jönni-menni, és néha a dugóból kicsit kijutva odalépni és lendületesebben megkergetni is. Elég hamar kialakult róla a végső benyomásom: kellene. Ha nagyon kritikus akarok lenni, akkor talán a nem síkba döntött hátsó üléssorba és a fogyasztásába tudnék belekötni, de az összhatásért még ezeket is meg tudom bocsátani neki.
Az alap változat az 1.0 benzinmotorral, kézi váltóval, elsőkerék-hajtással 5 650 780 Ft-tól indul a katalógus szerint. A kívánatosabb 150 lóerős Style felszereltség 6 fokozatú manuális váltóval 7 260 500 Ft, DSG váltóval 7 764 690 Ft-ba kerül. Látva azt, hogy a Skoda Karoq indulóára 6,2 miiló, a Peugeot 3008 6,5 milliótól, a Volkswagen Tiguan és az Audi Q3 egyaránt 8,4 millió forinttól érhető el, az Ateca erős árelőnnyel indul ebben a szegmensben. Technikailag, tudásában nagyrészt ugyanazt hozza, mint a konszernen belüli társai, csak a jelvényei mások. Akit ez nem zavar, néhány millióval könnyedén jobban járhat egy Seat kereskedésben.
Ha ma lennék abban a helyzetben, hogy csaladi autót kellene választanom és a zsememben lapulna az összeg, ami ezt lehetővé teszi, a kompakt SUV kategória irányába indulnék. A becsület kedvéért végignézném a kínálatot, hogy racionális érveket keressek az emocionálisan már rég meghozott döntésre és valószínűleg meg is találnám őket, valahol az árcédulák környékén.
Itt ez az autó, ami jól néz ki. Jó családból származik. Gondoskodik róla, hogy mindenem meglegyen a hétköznapokban, amire szükségem lehet. Egy romantikus estén a panorámatetőn keresztül együtt nézhetjük a csillaghullást, de ha épp olyan a kedvünk, megvan benne az, amivel egy kis színt is visz a hétköznapokba. Elmegy hóban és sárban, télen-nyáron, velem van jóban-rosszban. Gondoskodik róla, hogy a gyerkőcök kényelemben és biztonságban nőjenek fel. Elég jó esély van rá, hogy megbízható társ lesz, sőt még 4 év garanciát is vállalnak rá (ilyen a nőknél lássuk be, sehol nincs). A Seat Ateca teljes joggal lehet a korábbi gondolatkísérletünk alapján a menyasszonyunk megfelelője.
A rövid, egy hetes ismerkedési időszak után azt mondtam, örömmel a nevemre venném, és boldog társa lennék a következő években. A családalapítás környékén levő apukákat nyugodt szívvel bátorítom, tegyék fel neki a kérdést: “Hozzám jössz?”
Ez is érdekelhet: További tesztjeink
