Wikipedia szerint a pick-up egy olyan teherautó vagy terepjáró, amely részben vagy egészben nyitható rakfelülettel rendelkezik. A dolog érdekessége, hogy a Ford volt az a gyártó, aki már a 20. század elején megalkotta ezt a típust és azóta is nagy sikerrel van jelen a szegmensben.
Harmadik alkalommal volt jelen az életemben a Ford Ranger Raptor, már lassan olyan, mint egy visszajáró szerető. Eltöltünk együtt néhány éjszakát, majd továbbáll, én meg sóvárgok utána. Alapvetően nagyon szeretem ezt a kategóriát, de ha választanom kellene belőle egyetlen szereplőt, nem is lenne kérdés.
Eszem ágában sincs újra bemutatni a modellt, nekiállni millimétereket vagy hasmagasság centimétereket emlegetni, ezek engem egyébként sem érdekeltek soha. Elég, ha ránézünk, árad belőle a vágy, hogy vigyél terepre, mert nem a közút az én otthonom. A Ford koncepciója az volt, hogy fogták a Rangert, pakoltak alá egy komoly FOX futóművet, itt-ott emeltek és szélesítettek rajta kicsit és kész. Ettől lett egy olyan kiállása, mint egy portásfiúnak a hajdani Gozsdu udvarban: nem szívesen húznál ujjat vele. Gyakorlatilag olyan a magassága, hogy egy szinten vagy a volánbuszok sofőrjével, szóval finoman szólva is időben észlelheted, ha bármi történik előtted. A hatalmas kerekek és a futómű nem tud olyan akadályba botlani a városban, ami problémát okozna, gyakorlatilag ott találunk utat, ahol szeretnénk és nem ott, ahol fel van festve.
A beltér esetén sem lehet okunk panaszra. Messze a legszemélyautósabb pickup, minőségi anyaghasználat mindenhol, amely ebben a kategóriában nem annyira természetes, annyi a különbség a személyautókhoz képest, hogy itt minden nagyobb és szélesebb. Egyszerűen kiismerhetők a funkciói, nem árul zsákbamacskát, a kormánykerék közepén lévő jelölés pedig kimondottan sportos hangulatot biztosít. Az ülésekbe hímzett Raptor felirat teszi mindenki számára egyértelművé, hogy ez nem egy sima terepjáró, ez egy ragadozó.
Régóta furdalt a kíváncsiság, hogy mit tudhat speciális körülmények között, ezért kértem némi segítséget és útvonalterv javaslatot egy hozzáértőtől. Az egyik ismerősöm Toyota terepjárókat alakít át, mezőgazdasági szervizzel foglalkozó cégeknek, de készítettek átépítést békefenntartó hadtestnek is, szóval van némi tapasztalata ezen a fronton. Körbejárta a lehetőségeket és Budapesttől nem messze találtunk egy olyan útvonalat, amely minden izgalmat magában rejtett. Volt itt minden, ami kell: sár, patak, mező, part és lejtő is.
Nem volt egy könnyű útvonal, de a Raptor állta a „sarat”, amiből rendesen kijutott neki. Mindössze két alkalommal akadt el a sárban, hiába volt bekapcsolva minden létező hajtássegítő. Kapott egy kis lendületet, amivel megoldotta, azt mondják az off-roadban az mindenre jó. Egyetlen hátránya az 5,4 méteres hossz, mivel alapvetően a pickupokat nem erre a célra tervezték, de ez másról szól, ez nem csak egy pickup, éppen ez tetszik benne. A Ford 19-re lapot húzott és bevállalta, hogy készít egy olyan „teherautót”, amely mellé nehéz ész érveket állítani, de nem is kell, mert emocionális vásárlás lesz, ha lesz. És ez erről is kell, hogy szóljon, hiszen rosszabb vállalással bír a hagyományos Rangerhez képest, szóval még teherautónak sem az igazi. De kit érdekel, ha őrületes dolgokat lehet vele művelni, és miután délelőtt kitomboltuk magunkat, délután bemehetünk vele akár a belvárosi irodába.
Egyetlen szépséghibája a 2 literes dízel motor, amely egyébként nem mozgatja rosszul a karosszériát, de talán a leggyengébb érv az autó mellett. A 213 lóerő és 500Nm nyomaték nem hangzik rosszul, de ilyen kiállás és terepjáró képességek mellett megérdemelne egy tekintélyesebb motort. Aki elég bátor hozzá és nem retten meg a még nagyobb mérettől azoknak tökéletes alternatíva a Ford Solymár kínálatában lévő F-150 Raptor verzió, abban már van bőven henger, és teljesítmény.
Azért meg tudnék barátkozni ezzel a verzióval is, mellette szól, hogy az autópályán kimondottan komfortosan tűri a nagyobb tempóval való haladást is, hiszen a 10 sebességes automata váltónak van hová szórni a fordulatszámot. És nem is rendelkezik vészes étvággyal, az egyhetes teszt időszakban nem érte el a 11 litert az átlagom. Kétlem, hogy valaki majd pont ezzel fog foglalkozni, ha ilyenben gondolkodik, de mint érdekesség megemlítem. Ahogy a címben is fogalmaztam, ez valóban nem csupán egy pickup, ez sokkal inkább feeling. Nem komfortos a városban, mert hatalmas, eléggé ráz, mellette nem eszik túl keveset, de megvan a varázsa, amivel ma már nagyon kevesen bírnak. Egy olyan birtoklási vágy ébred az emberben, amit ma csak sokkal drágább kategóriában szoktam érezni és nem az ára miatt, hanem, mert van benne valami nagyon-nagyon szerethető. Bennem egy gondolat fogalmazódott meg, ha pickup, akkor nekem Ford Ranger Raptor.
Képek: Igényesférfi.hu / Mosoni Péter Photography
