Amikor mindenki azon dolgozik, hogy hibrideket gyártson, és igyekezzen megfelelni az uniós normáknak, a Ford fogja magát, upgradeli az egyébként is sikerre ítélt Rangert és az utca emberéből Ken Blockot nevel. Őszintén szólva engem könnyű bűnbe vinni egyébként is ezzel a modellel, mert szeretem a kategóriát és vallom, hogy a Ranger a Ford egyik legmeghatározóbb tagja.
Tökéletes gyermekszállító, bevásárló, és munkába járó eszköz gyakorlatilag “korlátlan” csomagtérrel, emellett pedig kevés racionális érvet hozhatunk majd fel mentségünkre késés esetén, hiszen minden közúti helyzet kikerülhető vele. Közel 30 centis hasmagassága lévén a Ford Ranger Raptor elé nehéz igazi akadályt gördíteni – a praktikus tervezés négy keréken guruló megtestesítője. A számtalan vezetéstámogató rendszerrel a városban való manőverezés is gyerekjáték, emellett pedig potenciális családfőként az egyik legfontosabb érv, amellyel alá tudnám támasztani, hogy miért is van egy ilyen példányra szükség otthon a garázsba, az a biztonság.
Akinek azonban még ez is kevés és szeretné esetleg a szalmabálát vagy a markoló kanálnyi földet még rövidebb úton célba juttatni, az sem fog csalódni a Ford Ranger Raptor teljesítményében. Gyakorlatilag egyre nagyobb teret engedünk autóinknak az életünkben, ez pedig lassan oda vezet, hogy mindent megkapunk akár egyetlen modelltől is. A tengerentúlon szinte minden családban van egy ilyen behemót, amivel szinte minden élethelyzetet meg tudnak oldani.
Persze más a helyzet, amikor egy kicsit menekülnénk a szürke hétköznapokból. Akkor érdemes vele célba venni egy lehetetlennek tűnő küldetést – mondjuk egy közelben lévő homokbányát, ahogy ezt az importőr is tette – és megnézni, hogy mire is képes valójában a Ford Ranger Raptor. Panasz az odaúton sem lehet rá, hiszen a 2 literes biturbó erőforrásnak hála 213 lóerő és 500 nm áll rendelkezésünkre, ez bőven személyautós jellemmel ruházza fel, autópálya tempó felett sem jön zavarba, marad még tartalék.
„Semmi baj, a biztonsági majd úgyis megfog” – mondta csendesen az instruktor.
Az új 10 sebességes váltónak köszönhetően nem is hangos és az étvágyára is vigyáz. Kimondottan jól fest, ahogy a sok szinte „egyenruhás” személyautó között megtöri az autópálya képét a monstrum. Mert lássuk be, ránézésre sem sok köze van a hagyományos Rangerhez, sokkal „rosszfiúsabb” külsőt kapott. Jóval szélesebb karosszéria, speciális BF Goodrich terepgumik – amelyek aszfalton is helytállnak, látványosan megnövelt terepszögek és masszív haspáncél, ami a modellt jellemzi.
Nehezen tudok elképzelni olyan helyzet, ahol zavarba jönne, főleg a Baja módra váltás után, ami speciális körülmények között történő, nagysebességű off-roadozáshoz lett kifejlesztve. Nyugodtan küldhetjük nagy sebességgel az ugratóhoz, vagy közel padlógázon a lehetetlennek tűnő homokos kanyarba, nem fogjuk elveszíteni az uralmunkat felette, minden extrémnek tűnő helyzetből jácci könnyedséggel jön ki. A magabiztosság pedig, amellyel minden helyzetet magáénak tud, még vonzóbbá teszi a Raptort. Végre valami, ami eltér a megszokottól, amivel nem félünk a közútról letérni, mert tudjuk, hogy úgyis ott van igazán elemében.
Tetszik az a fajta hozzáállás a mérnökök részéről, hogy mertek teljesen mást álmodni és megvalósítani, mint mások, és itt a példa, hogy milyen jól tették, hiszen gyakorlatilag sorba kell állni érte a Ford pénztáránál. Sokkal inkább egy emocionális választás, mint racionális, amikor végre újra teret engedhetünk a bennünk lévő gyermeknek és kiélhetjük vágyainkat.
Ford Focus ST – Tipikus hétfő reggel, amikor csupán az autós újságíró ébred mosolyogva, mert sejti, hogy ma jó napja lesz.
Szeptember közepe van, lassan kezdenek visszaszokni az iskolások, szépen helyreáll a világ rendje, mindenki teszi a dolgát, véget érnek a szabadságolások is. Tipikus hétfő reggel, csupán az autós újságíró ébred mosolyogva, mert sejti, hogy ma jó napja lesz. A meghívóban az áll, hogy Ford Focus ST Performance day, helyszín pedig a Hungaroring.
A találka a Ford Solymárnál van, ez az a hely, ahol mostanában a benzinvérűek lába megremeg, a sok csodától. Étvágyból nincs hiány, sem az F-150 Shelbynek, sem a Mustang Super Snakenek, bár a 750 lóerős teljesítményüket valamivel etetni kell, szóval ne sajnáljuk tőlük. A rövid sajtótájékoztatót követően birtokba vehettük a legújabb Focus ST illetve Active modelleket, és célba vettük vele a Hungaroringet. Már a kifelé vezető úton is érződött a sportos hangulat, épphogy bemelegedtek a vasak mindenki próbálgatni kezdte a friss szerzeményeket.
Ha valakinek az első benyomás döntő, akkor abban nincs hiba, ráadásul az új ST könnyedén előhozza belőlünk a kisördögöt. Ahhoz tudnám hasonlítani a helyzetet, mint amikor alig vártuk, hogy a tanár kimenjen az óráról és hirtelen mindenkinek elment az esze. Amikor egy pillanatra felügyelet nélkül maradtunk felsírtak a gumik a „véletlenül” kikapcsolt kipörgésgátlótól és a kicsit nagyobb kanyarsebességtől.
A Focus legendás futóműve méltó régi jó hírére, hiszen elképesztő kanyarsebességet lehet vele a legnagyobb nyugalomban autózni. A hirtelen terhelésváltásokat nagyon jól tűri, ez főleg akkor érződött, amikor átült az ember egy Fiesta ST-be. Megpróbálhatod ugyanazt a kanyart hasonló tempóval bevenni, hát ég és föld a két autó- pedig azt is nagyon szerettem. Kapott egy önzáró differenciálművet, aminek segítségével, mintha madzagon húznák ki a kanyarból, ez jót tett a 0-100-as gyorsulásnak is, hiszen 5,7 mp eredményével sok konkurensét maga mögé utasítja. Azt szokták mondani, hogy gyorsan menni mindenki tud, de megállni a nagy dolog, erre sem lehet panasz, hiszen a 330mm átmérőjű féktárcsák fáradhatatlannak tűntek délutánra is az autón. Több árulkodó részlet is van rajta, amely megkülönbözteti a sima Focustól – nem fukarkodtak a logózással sem kívül sem az utastérben.
A Recaro kifejezetten a Fordnak gyártja ezt a mondhatni tökéletes ülést, amelyből nagy kanyarsebesség esetén sem billenünk ki, hozzájárul az autózás élményéhez. A pulzusszámláló értékét nagyban növelik a hanghatások, a határozott motorhangot olykor komoly durrogások szakítják félbe, engem ezzel a feelinggel meg lehet venni. Továbbá minden visszaváltást egy korrekt gázfröccs kísér – mi ez, ha nem Hungaroring hangulat!
Létezik belőle dízel verzió is, amely több, mint elég, hiszen teljesítménye 190 lóerő, ezzel volt szerencsém a Hungaroringre kiautózni. Ahogy szokták mondani már a „pincéből” húz, és ez tényleg így van, rendkívül alacsony fordulatról olyan elemi erővel indul meg, hogy a kipörgésgátló is bevillan, ha nem figyelünk oda. Ha betartjuk a sebességhatárokat, a fogyasztása akár 6-ossal is kezdődhet, ez kimondottan imponáló ilyen paraméterek mellett. Bár az ST-t kétlem, hogy ezért vásárolná meg bárki is, hiszen arra ott van a sima dízel verzió.
Egy szónak is száz a vége, jól sikerült az új ST kollekció, és az a jó hírem van, hogy jövőre érkezik majd az igazi nagyágyú az RS, amit őszintén szólva nem is tudom, hogy hová lehet majd még tovább fokozni. A számok önmagukban nem jelentenek túl sokat jó futómű, illetve fék és kormányzás nélkül, amiitt mind megvan. Nagy segítség persze, hogy nem egy modellfrissítést követően kellettmindezt megteremteni, sokkal inkább csak apró finomításokat kellett elvégezni az elődön. Úgy vélem, hogy felköthetik a konkurensek a nadrágot, mert ez még csak egy előszele a korábban említett RS-nek, ami azt gondolom, hogy továbbra is etalon lesz a kategóriájában.
