Ford Puma: Újra a porondon

Nehéz időket élünk. Mindenkinek megvan a maga baja a jelenlegi helyzetben. Én mégis egy nagyon pozitív embernek tartom magam, és hiszek abban, hogy semmi nem történik ok nélkül. Tudok örülni a jó dolgoknak, és egy ilyen jó dolog volt a múlt héten magam mellé vett négykerekű is – az új Ford Puma.

Friss emlékeim vannak az előddel kapcsolatban – hiszen vidéken, ahol laktam, a nagymamám háza előtt állt egy Puma, amit nemrég cserélt le a gazdája egy másik modellre. Menő kis formája van, szinte örökzöld, és amikor szépen le volt mosva, mindig megálltam mellette egy pillanatra. Őszintén szólva nem emlékeztem a motorizáltságra, de utána néztem, hogy 1,4 literes benzines, 90 lóerős teljesítménnyel bírt.

Ma ezen már csak mosolygunk, de ne felejtsük el, hogy 20 évvel korábbi dátumot írunk, akkor ez kimondottan jónak számított. Ma már az ára is jelképes, 200.000 Ft-tól indul, a legdrágább pedig 850.000 Ft, ami a mai napig nagyon szép állapotnak örvend. Ezek nem azok modellek voltak, amivel a család elindul egy olasz túrának, alig éri el néhány a 200.000 megtett kilométert, és ez talán nem az a kategória, ahol babrálják az órát.

Ennyit a múltról, jó volt kicsit nosztalgiázni… A mai piac teljesen más felállásban működik. Minden a praktikumról, a használhatóságról és az emelt hasmagasasságról szól. Hódítanak a SUV-ok, a crossoverek, pedig szerintem ezek azok a modellek, amik igazán semmire sem jók, de jól néznek ki és egyszerűen azt érzi az ember, hogy KELL. Szerencsére a dizájn fontos tényező maradt, ebben is nagyon erős az új változat. Ugyan ki nem állhatom a tévéreklámokat, de mindig felkapom a fejem az autó kisfilmjére, mert jól van összerakva az egész koncepció. Nem untat sokadjára sem, még – karanténban sem -, és ha az egészet egyetlen szóval kellene jellemeznem azt mondanám: MENŐ.

Kicsit olyan, mintha a régi Puma hált volna egy Porsche Cayenne-el egy garázsban és ez lenne a szerelemgyerek, ami minden oldalról szinte ragyog. Nem érzem erőltetettnek, nem gondolom túlzásnak, végre valamin megakad a szemem. Fiatalos, lendületes, már-már kicsit pimasz, de nem tolakodó, inkább szerethető. Pedig ez még nem is az ST Line kivitel, csupán egy sima ruhába van öltöztetve, a másik pedig még vagányabb.

Nagy kedvenceim az első lámpák, meghatározza az egész autó karakterét. Ellátja kellő komolysággal, gömbölyű hatású formavilága hozza a most elvárt trendet. Nem túl aránytalan a mérete, párok részére, vagy kisebb családnak is tökéletesen megfelel. Jár a pirospont a csomagtartóban lévő megoldásért, miszerint az alja, mintha egy dugóval lenne ellátva, itt gyakorlatilag Morzsi is megtisztítható, mielőtt az utastérbe lép, de számos hasznos felhasználása lehet.

Olyan, mint egy jó csaj – aki nemcsak szép, hanem okos is. Okos alatt azt értem, hogy innovatív és intelligens. Számtalan vezetéstámogató rendszer, összefoglaló néven Ford Co-Pilot360 támogatja a vezetőt, amellyel a gyorsítást, lassítást és kormányzást teszi magabiztosabbá. Rendkívül látványos az üzemmódválasztó felület, amely gombnyomásra kissé elvarázsolja a sofőrt. A többféle mód (normál, sport, ECO, terep, csúszós) verziók mindegyikének életbe lépése előtt elkápráztat minket, engem kicsit emlékeztet a Peugeot megoldásaira, de én ott is bírtam. Ezen kívül a többi rész ismerős a korábbi modellekből is. Alapvetően a Ford nem csicsázza túl a dolgot, ésszerű, könnyen kezelhető felület fogad minket, kellemes tapintású gombok és kapcsolók.

Amikor az eredeti Puma terv megfogalmazódott, nem gondolták volna, hogy a motorpalettán elérhető választék csupán egyetlen lökettérfogattal lesz elérhető, de nincs mit tenni, ez a jövő – sőt. Amikor a Focusban először találkoztam vele, kicsit húzogattam a szám szélét, aztán könnyen barátságot kötöttünk. Az Ecoboost turbómotor járása teljesen vállalható, bizonyos tartományokban, meghazudtol minden sztereotípiát, ez kimondottan tetszett. Az úgynevezett “mild hibrid” rendszer igyekszik rásegíteni a motor teljesítményére, ebből a csúcsverzió 155, a nálam járt pedig 125 lóerős teljesítményt tud.

Mosolyoghatunk, hogy az nem valami sok, de nem is arra készültem, hogy egy Mustang nyers ereje fog az ülésbe vágni, ha így kezeljük kimondottan kellemes. Az erősebb verziót ugyan nem próbáltam, de akinél járt, az csak dicsérte. Kicsit a hibrid szó miatt sokaknak bevillan a gondolat, hogy „hát ez akkor biztos, hogy valami jelképes étvággyal bír”. Biztosan lehet belőle az enyémtől sokkal jobb értékeket kisajtolni, de olyan jól esett nyomni a gázpedált, majd mikor elváltottam, ugyanolyan lendülettel haladni tovább, hogy nem törődtem az étvágyával. Őszintén szólva így is 7-8 liter körül volt, jelen benzinárak mellet, szerintem semmi jelentősége. Ha erősebb motorral lett volna szerelve, valószínűleg még magasabb lett volna a vége, úgy éreztem, hogy muszáj jól éreznem magam benne.

És ez a kis crossover, van olyan csibész, hogy szereti is ezt. Karaktere alapvetően sportos, jól reagál a kormánymozdulatokra, és nagyon magabiztos az úton. A kézi váltó nagyon kellemes partner, rövid úton jár, egyáltalán nem bántam, hogy nem automata váltóval van felszerelve.

Most kicsit úgy látom, hogy a csapból is a Puma folyik, de meg is megérdemli. Jópofa kis autó, kívül belül egyaránt. Szerintem hamarosan sok fog szembe jönni az utakon, mert a kategória nagyon divatos, és azon belül egy nagyon jó választás. Árazását tekintve sem rossz döntés a szegmensen belül, hiszen valamivel 7 millió forint alatt kezdődik, de ha még kicsit kotorászunk a pénztárcánk alján és találunk némi aprót, akkor egészen jól felszerelhetjük még egy kis ráfordítással.