Ferrari F40 – 15 izgalmas tény az ikonikus maranellói paripáról

Az 1987-ben bemutatott szupersztár rengeteg benzinrajongó szívét dobogtatta meg az elmúlt évtizedekben.

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

hirdetés

Ferrari F40

Azzal a céllal fejlesztették, hogy legyőzze a Porsche 959-et, de az 1987-ben bemutatott szupersztár rengeteg benzinrajongó szívét dobogtatta meg az elmúlt évtizedekben.

A középmotoros sportkupé a 288 GTO utódjaként született meg a Ferrari 40. születésnapjára, ez volt az utolsó olyan modell, amit személyesen az il Commendatore, azaz Enzo Ferrari mutatott be. Nyers, erős, mégis kifinomult – íme, 15 izgalmas tény a maranellói paripáról.

hirdetés
hirdetés

A Ferrari valami olyat akart építeni, amely képes lekörözni a Porsche 959-et

1984-ben a Ferrari mérnökeinek tekintete észak felé fókuszált, egészen pontosan az FIA B-csoportos rally bajnokságában a Porsche 959-re. A német gyártó alkotta meg ugyanis a világ leggyorsabb közúti forgalomban is legálisan használható sportkocsiját – végsebessége 197 mérföld/óra, azaz 317 km/óra volt -, ez pedig a Ferrarinak is feltűnt. Amikor azonban a FIA 1986-ban beszüntette a B-csoportot, Enzónak volt öt 288 GTO Evoluzione példánya, amelyeket sehol sem tudott rajhoz állítani. Ekkor úgy döntött, elengedi ezeket a változatokat, és közúti járművekkel rukkol elő helyettük.

Enzo Ferrari nagyon konkrét utasítással látta el az F40-en dolgozó csapatot

Amikor Enzo bemutatta a közönségnek az F40-et, beszédében a következőt mondta az összegyűlt tömegnek, köztük újságíróknak: „Elmondtam a kívánságomat a mérnököknek, hogy a világ legjobb autóját építsék meg. És most itt van.”

Több F40-es példánynak kissé eltér a nyomatékgörbéje

És a teljesítménye is. Adódott ugyanis néhány gubanc a gyártás során, így az egyes F40 példányok teljesítménye során némi – de persze nem drámai – különbség is megmutatkozott.

hirdetés

Eredetileg mindössze 400 darabot terveztek belőle gyártani

Amikor megjelent, a Ferrari 400 példányban limitálta az F40 modellek számát. Mennyibe kerültek ezek a guruló műalkotások? 400 ezer dollár volt darabja, ami azt jelentette, hogy ötször annyiba került, mint az elődje, a 288 GTO.

A kereslet azonban túl nagy volt rá, ezért végül többet gyártottak belőle

Érthető módon 400-nál több tehetős ember akadt a bolygón, aki hajlandó lett volna egy jókora összegtől megszabadítani magát, csak hogy a garázsában tudhasson egy F40-et. Így miután a cég által meghatározott gyártási plafont elérték, ugyanúgy folytatták gyártást. Végül 1315 darab F40 született, ebből 213 darab került az Egyesült Államokba.

Egy F40 szomorú véget ért: porig égett Európában

2020. február végén számos kamera rögzítette, ahogy egy F40 porig égett Monacóban. Bár kerti slagokkal hősies módon próbálták megmenteni a legendás járművet, az minden erőfeszítés ellenére a lángok martalékává vált.

Mennyit ér ma egy Ferrari F40?

Nagyjából 1,5 millió dollárt ér ma az autó, bár az ár hullámzik. 1990-ben a Forma 1 bajnok Nigel Mansell rekordösszegért, 1 millió fontért (1,7 millió dollárért) vásárolt meg egy F40-et. Érdekes módon 2014-ben mindössze 690 ezer euróért árverezték el ugyanezt az autót. A közelmúlt aukciói alapján az ár most 1,4 és 1,7 millió dollár között mozog.

Akár még ma is lehet vásárolni Ferrari F40-et

Erre specializálódott weboldalak és kisebb, egzotikus autókat forgalmazó kereskedések rendszeresen tesznek közzé F40 hirdetéseket. Az olyan aukciósházak, mint az RM Sotheby’s, a Mecum és a Barrett-Jackson is adott el jó néhány F40-et az évek során.

A legritkább (és legdrágább) F40-eket nagyon vékony festékréteg fedi

Ennek egyszerű magyarázata van. Az F40-re gyárilag kevesebb mint két liter festéket fújtak. Hogy miért? Hogy kevesebb legyen az autó súlya. A festékréteg így annyira vékony lett, hogy helyenként áttűnt rajta a karosszéria egyes elemeihez használt kevlár szövet mintázata. Amikor kiszállították az autókat, több tulajdonosnak nem tetszett ez a megoldás, ezért az autókat újrafestették, immár vastagabb festékréteggel. Ami egykor hibának számított, mára a gyűjtői körökben keresett érték lett, ami az eredeti állapotban megőrzött autók árán is meglátszik.

Teljesen lecsupaszították az F40-et

Amellett, hogy a festéket spórolósan vitték fel, hogy kevesebb legyen az autó súlya, ugyanettől a gondolattól vezérelve szinte az összes kényelmi funkciót és vezetést segítő megoldást eltávolították az autóból. Ez azt jelenti, hogy nincs benne ABS, nincs fékszervó, nincs kormányszervó a fogasléces kormányműben, nincs légkondicionáló, szőnyeg, ajtókárpit és -fogantyú. Még rádiót sem lehetett rendelni hozzá. Később az amerikai piacra szánt példányokba szereltek légkondicionálót, mert az utastér annyira átmelegedett a motor hőleadásától.

Az egyszerűsítések teszik csúcsminőségűvé az F40-et

A csővázas karosszéria, és a kevlár karosszériaelemek, az összes többi nélkülözhető egység eltávolítása azt eredményezte, hogy az F40 tömege mindössze kb. 1100 kg. Ezzel köröket vert versenytársára, a Porsche 959-re, amely közel 1500 kg súllyal érkezett.

Nem mindenki szerette vezetni az autót ezek miatt a megoldások miatt

Gordon Murray, a legendás McLaren F1 atyja 1990-ben tesztelte a járművet, és azt írta a Motor Trendben, hogy a könnyű súlyon túl nem sok varázslatot érzett az autóban. „A Ferrari 2 és 3 collos acél csövekre építette fel az egészet, érezhető, ahogy a karosszéria megfeszül a pályán és rázkódik az úton. Tényleg remeg. És ha igazán meghajtod, az ajtópanelek zörögni és nyikorogni kezdenek.”

A Ferrarit nem érdekelte a kritika

Egy marketinges a Ferrarinál a következőt mondta a kritikákról: „A vásárlók azt mondták, hogy az autóink kezdenek túl puhák lenni, túl kényelmesek. Az F40 a legelkötelezettebb vásárlóink számára készült, akiket nem érdekel más, csak a teljesítmény.”

10 példány készült a hardcore F40 Competizione-ból

Az F40 még így sem volt elég vad néhány keményvonalas Ferrari tulajdonosnak, ezért a gyártó néhány F40 Competizione változatot is készített a számukra. Az első kettő a F40 LMs (Le Mans) nevet kapta, de később a Ferrari úgy döntött, hogy túlságosan korlátozó lenne a 24 órás versenyhez kötni a járművet, ezért átnevezték Competizione-ra. A módosításoknak köszönhetően az autó 691 lóerős lett (az alap változat 471 lóerőt tudott), csúcssebessége pedig 228 mérföld/óra, vagyis 367 km/óra volt.

Bárki megépíthette a saját F40-ét

Egy időben nem volt probléma, ha valakinek nem volt elfekvőben pár millió dollárja, ugyanis a LEGO-nak köszönhetően bárki megépíthette a saját F40-ét, mindössze időre és türelemre volt hozzá szükség. A 299 dolláros mini F40 1158 darabból állt, a végeredmény pedig egy 30 cm hosszú modell lett – de ahogy a nagy testvért, úgy a LEGO F40-et sem gyártják már.

hirdetés
hirdetés

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Előző cikk Benkő Vilmos: Nem ötletet találni nehéz, hanem a következő lépés, ami utána jön
Következő cikk Svéd kutatók közel 20 éven át vizsgálták a kávé egészségre gyakorolt hatását