Audi Q7 60 TFSI e Quattro: Innovatív óriás

Pontosan emlékszem, amikor 2006-ban megjelent az Audi első SUV modellje, amely Q7 névre hallgatott. 2005-ben már bemutatkozott a Frankfurti Autószalonon, a gyártás pedig nem sokkal később, Pozsonyban indult meg.

Nagy durranás volt a márka életében, hiszen akkor még közel sem volt biztos, hogy a SUV-ok ekkora térhódításra fognak szert tenni a következő években. Formatervezője Satoshi Wada volt és ez a modell kapta meg elsőként az Audi azóta egyenarcává vált, „Singleframe” elnevezésű hűtőrácsot.

Megjelenését követően elképesztő méreteivel szinte mindenkit lenyűgözött.

A több, mint 5 méteres behemót, amely akár 7 személynek is kényelmes teret biztosított, csak úgy vonzotta a tekinteteket az utakon. Habár méretei ellenére sem volt egyik modellváltáskor sem aránytalan, az Audi tervezői elkezdték karakteresre venni a formatervet, éleket csempésztek a karosszériába, míg végül a 2,4 tonnás test kimondottan kecses megjelenést kapott.

Ma már kevés, ha egy modellnél csak a külső újul meg. Legalább még egy komponens kell ahhoz, hogy kommunikálhatóvá váljon a dolog, az Audi Q7 esetében a másik együttható a hibrid hajtás. Érződik a szorítás az unió részéről, miszerint minden közkedvelt modell esetében kell, hogy legyen alternatíva a környezetbarát autózásra. Lassan odaér az üzenet a fogyasztókhoz is, hiszen egyre több zöld rendszámos autó jön szembe az utakon. Az irány alapvetően jó, de a csodák szerintem továbbra sem itt keresendőek.

Visszatérve a külső jegyekhez bátran állítom, ez az eddigi legszálkásabb Audi Q7.

Annyira becsapnak a formai játékkal, hogy messziről többször is megfordult a fejemben, vajon jó modellhez közelítek-e a kulccsal, mert inkább gondoltam Q5-nek, semmint az 5063 mm hosszú nagytestvérnek. Kimondottan jó választás volt ebben színben, a szürke árnyalat szépen harmonizált a dekorokkal. Nincs az a fajta agresszív arca, amely elől majd menekülnöd kell az autópályán, mert 30 cm-re teper a hátsó lökhárítódtól. Sokkal inkább sugall egy kiegyensúlyozott létet, mintsem az erőt demonstráló rombolót.

A modern hatáshoz nagyban hozzájárulnak a lámpatestek is, amelyeket ha jobban megvizsgálunk, láthatjuk, hogy nagyon sok funkciót magukban foglalnak. Az extrafelszereltségként kínált LED mátrix csúcsösszeállítás HD Matrix-LED fényszórókat tartalmaz, amely konyhanyelven annyit jelent, hogy sötétben a másik elvakítása nélkül biztosít kimagasló megvilágítást. Többször kaptam azon magam, hogy az előttem haladónak gyakorlatilag én biztosítottam nagyobb látóteret, mindezt úgy, hogy őt szinte „körberajzolta” az én fényszóróm.

Az Audi kiegyensúlyozott világa a belső térben nyer igazán értelmet: beülsz és úgy érzed, hogy megérkeztél. Innovatív, de nem bonyolult. Prémium, de nem giccses. Olyan miliőt teremtettek belül, mintha Tony Stark gyerekszobájában lennénk. Az anyaghasználat kifogástalan, jól esik megérinteni benne mindent még akkor is, ha a zongoralakk nagyon kényes, mégis kevés dologgal van nagyobb szimbiózisban, mint az alu dekorral. A hatalmas tér valóban olyan hangulatot áraszt, mint egy luxus ingatlan, a családnak nem kell nélkülöznie semmit az utazás során, ha kimozdul az otthonából.

Az S-line felszereltségnek hála a sportosság és az elegancia nem köt kompromisszumot egymással. Az MMI rendszer érintés és hangvezérléses formában is a rendelkezésünkre áll. Az Audi virtual cockpit minden olyan információt a tudomásunkra hoz, amely a biztonságos és komfortos vezetéshez szükséges lehet. Gyakorlatilag egy pillanatra sem szükséges levenni a szemet az útról, hiszen mindent kivetít a kijelzőre a megtehető hatótávtól kezdve, a navigáción át, egészen a hibrid hajtás részletezéséig.

Azonban ezek a dolgok eddig sem voltak egyedülállóak a modell életében. Sokkal inkább lehet érdekes a benne lévő TFSI e értelmezése, hiszen ez egy olyan megoldást takar, amelyben egy V6-os 3 literes benzines erőforrás és egy elektromos motor dolgozik össze. Alapvetően a benzinmotor 381 lóerő teljesítésére képes, ami önmagában nem mondható szerénynek, de az elektromos rendszerrel összedolgozva az összérték 456 lóerő. Mindemellett a 750 Nm nyomaték sem elhanyagolható, ezen értékek birtokában el lehet hinni, hogy nagyon erős az autó.

Kétlem, hogy bárki elkezdené egy Audi Q7 esetében mérni a 100-as gyorsulását, de a kedélyek megnyugtatása végett, az adat 5,7 másodperc. Az egészben mégsem ez a legszebb. Senki nem ezért fog ilyen autót venni. Az elképesztő benne az a fajta finom működési mechanizmus, ahogy ezt képviseli az autó. Az, hogy szinte észrevétlenül kapcsolja le és vissza a V6-os erőforrást, hogy nem ránt bele a váltásoknál és egyéb folyamatoknál és ezzel nem veszi el a nyugalmat árasztó hibrid érzés ízét.

Mindemellett valóban elképesztően gyors és bivalyerős, szinte bármilyen tempóról akkorát húz, mint egy gőzmozdony, pedig minden egyes rezdülésében érződik, hogy hatalmas tömeg van az ülések alá rejtve. Az Audi Q7 60 TFSI e Quattro három verziót kínál fel a közlekedésre: az EV, amely tisztán elektromos, ezzel közel 40 km hatótávot tudtam megtenni, a Battery Hold, amely segítségével későbbre tartalékolhatjuk az elektromos haladást, hiszen a benzinmotor dolgozik csak, illetve a hibrid, amikor az elektromos motor besegít a benzinesnek.

Összességében az első 100 kilométer megtétele valóban pazar értékeket produkál. Ameddig ügyelünk a töltöttségre és például a munkahelyen is van lehetőség a töltésre, 4 liter alatti értékekkel hálálja meg a figyelmességet. Nem leszek álszent, én nem éltem ezzel a lehetőséggel túl gyakran, és ettől kicsit benzinvérűbb is vagyok, de így sem volt okom panaszra, hiszen 10 liter körül megállt az étvágya.

Az Audi Q7 60 TFSI e Quattro volánjánál elfogott a nyugalom.

Úgy éreztem magam, mint aki bevert legalább két Valeriánát és eszem ágában sem volt úgy autózni vele, mint amit a 456 lóerő lehetővé tesz. Azt éreztem, ez az autó arra szolgál, hogy biztonságban, a családra és a környezetére való tekintettel, magabiztos eleganciával eljuttasson minket A-ból B-be, a lehető legnagyobb komfortban és nyugalomban. Megértem a választást a kombival szemben is, hiszen nem a rakodótér miatt részesítem előnyben, hanem azért, mert jóval inkább érzem magam benne biztonságban, mint egy hagyományos személyautóban. Mivel magasabban ülök, ezért jobban belátom az előttem zajló eseményeket a közlekedésben, és bár a vezetéstámogató rendszerek hada áll rendelkezésemre, én ebben kicsit régimódi vagyok, szeretek az útra figyelni bízva abban, hogy az autóval közösen nagyobb sikerrel járunk, ha bármi úgy adódik.

(Képek: Igényesférfi.hu / Mosoni Péter Photography)