Alfa Romeo Stelvio Quadrifoglio: Az ördög maga

Örkény István elhíresült egyperces novellái új műfajt teremtettek. Úgy vélte, hogy a mű egyik legfontosabb része a cím, amely meghatározza az egész történet kimenetelét. Úgy fogalmazott, hogy az ember mielőtt felszáll a villamosra, mindig megnézi, hogy milyen jelzésű a kocsi.

Szeretem ezt a műfajt, és ez főleg a mai világban igaz, amikor nagyon kevés dologra szakítunk időt és sajnos az olvasásra is egyre kevesebb jut. Ezért, ha már rászánjuk magunkat egy témakörben való tájékozódásra, akkor az fontos, hogy semmiképpen ne legyen unalmas. Ne legyen unalmas, mint egy Alfa, és nem is lesz az, ha az egy Quadrifoglio.

Amikor először megláttam, voltak félelmeim vele szemben, hogy ez a „nagy batár” ugyan mennyire érdemelheti meg a négylevelű jelvényt. Az látszik rajta, hogy kidolgozott részletekkel bír, hiszen minden egyes eleme olyan, mint egy sportoló szálkás izomzata. Az igencsak domináns külső pedig még agresszívabb belsőt takar, gondolok itt a motortérre. A 2,9 literes V6-os bi-turbó motor az olasz Ferrari istálló gyermeke, és továbbra is 510 lóerőt és 600 Nm nyomatékot teljesít. Ezeket a lovakat valahogy máshogy táplálják, mint a németeknél, mert ültem már néhány hasonló autóban, de azok nem voltak ilyen zabolátlanok.

Egy csapásra megszűnik minden sztereotípia vele szemben, miszerint ez egy SUV, magas felépítésű és blablabla, de ha mégis bármilyen további kételyed támadna vele szemben csak taposd le a gázt és figyeld mi fog történni! Sok várakozást nem igényel a következő folyamat, hiszen hamar megjelenik a mosoly az arcodon, ami aztán vélhetően átcsap majd némi félelembe, mert azt hiszed, hogy majd 200 km/h körül elkezd elfogyni, vagy kevésbé vehemensen menni, de előre szólok, hogy ezt felejtsd nyugodtan el! Egészen izgalmas, ahogy a fordulatszámmérő elindul a tiltás irányába, majd meghúzod a váltófület és csattintod is a következő fokozatot, hiszen ilyenkor Bruce Bannernek képzeled magad. Ha elég bevállalós vagy, akkor RACE módba tekered a fokozatválasztót, a QV azonnal jelzi, még durvább fokozatra kapcsol, ilyenkor érdemes figyelni a vezetéstámogató rendszerekre, mert egy része pirosan villan fel, hogy tovább borzolják a kedélyeket. Valószínű ad az élményhez a szlovén gyártó Akrapovic kipufogó rendszere, de ha egyetlen negatívumot kell felhozni az talán ez lenne, nem éreztem sokkal nagyobb hozzáadott értéket, mint amit a gyári produkál. Ne feledjük, ezek olaszok, a hangzásból sem hiányzik a spiritusz!

Normál módban el lehet vele krúzolni a hétköznapokban, de nagyon nehéz kordában tartani. Minden eleme a sportosságra termett, csak úgy tudnám elképzelni a garázsban, hogy áll mellette például egy Prius is, de minimum egy Lexus. Könnyen megbarátkoztam a belső dizájnnal, nincs túlgondolva, itt is a sportosságé a főszerep, hiszen szinte minden alumínium, illetve szénszálas. Őszintén szólva arra emlékszem, hogy a hifi kellemesen szólt, bár kétlem, hogy ebben az autóban hallgatnék Andrea Bocellit vagy Stinget, attól sokkal érdekesebb a kipufogó csattogása. A menüben egy iDrive rendszerhez hasonló tekerővel tudunk lépegetni előre és vissza, nem túl bonyolult a BMW anno megfizette ennek a tanulópénzét, mára könnyen kezelhető bármiben is legyen. Az is tény, hogy nem egy Samsung QLED 8K tévé felbontásával fogad minket nap, mint nap a 8,8 colos kijelző, de engem ez például hidegen hagy. Aki ilyen autóra adja fejét az kompromisszumot köt. Ez pedig egy olyan kompromisszum, amelynek mérlege biztosan a vezetési élmény felé irányába fog elbillenni.

A 3,8 másodperces 100-as tempó elérése szinte már szupersportautós érték, nem egy SUV jut elsőre az eszünkbe a számok hallatán. Két, elektronikusan vezérelt mechanikus kuplung szabályozza a nyomaték elosztását, ezért minden útfelületen magáénak tudja a megfelelő tapadást és irányíthatóságot. Ezekkel a képességekkel a birtokában maximálisan tudja biztosítani sofőrjének a magabiztos vezetési élményt.

Mindig a végére maradnak a kellemetlen anyagiak. Azt senki nem mondta, hogy olcsón mérik az örömöket, de ha valaki ebben a kategóriában gondolkozik tisztában kell, hogy legyen vele, hogy ezt nem a normál Stelvio árában mérik, ahogy az élmény is összehasonlíthatatlan. Az Alfa Romeo Stelvio Quadrifoglio alapára 29 millió forinttól indul, amely azért gazdag felszereltséget tartalmaz, a hozzá rendelhetők extrák inkább a külsőt varázsolják egyedibbé. Azt se felejtsük el, hogy ha hasonló teljesítményt keresünk más gyártóknál, akkor jóval mélyebben kell a zsebünkbe nyúlnunk, és hát… Nem lesz ilyen az élmény! Precízebbek, még az is lehet, hogy megbízhatóbbak, de nem adnak ekkora adrenalint az biztos. Hát ennyit az „egyperces novellámról”, de biztosan érződik, hogy milyen élményeket adott nekem az autó, ami pedig így megérint, azt nem lehet pár szóban összefoglalni, talán majd legközelebb…