Clinton Eastwood Jr. 1930. május 31-én született a San Franciscó-i Saint Francis Memorial Kórházban, ahol csak Sámson néven emlegették, ugyanis 5,15 kilogrammal látta meg a napvilágot.
Szép szál legény cseperedett az óriásbébiből, Eastwood ugyanis közel két méter magas, de nem csak emiatt emelkedik ki. Pályafutása nagy áttörése 28 éves korában következett be, majd Sergio Leone spagetti westernjei hozták meg neki a világhírnevet, végül A Dollár-trilógia volt az, amely lehetővé tette, hogy hódolhasson az autók iránti szenvedélyének. Clint Eastwood 90. születésnapja alkalmából számos filmes oldalon elemezték a színész-rendező-producer munkásságát, mi most stílszerűen az évek során birtokolt autóiról írunk.
Ford Roadster (1932)
Annak ellenére, hogy egy jómódú kaliforniai családban nőtt fel, Clint nem volt egy mintadiák, szívesebben lógott a barátaival lógott és járt jazz klubokba, semmint a könyvek fölött görnyedt volna. Kisebb munkái voltak csupán fiatalon, életmentőként dolgozott, valamint egy golfklubban volt táskahordó segéd. Így sosem futotta álmai autójára, egy Ford Roadster hot rodra. Felnőttként már sokkal keményebben dolgozott, és ennek eredményeként a kollekciójában tudhatta a kiszemelt darabot.
Lincoln K-Series convertible (1937)
Az 1982-es Lebujzenészben Eastwood egy country és western énekest alakít a nagy gazdasági világválság idején, aki tuberkulózisban szenved, és az utolsó országos turnéjára indul az unokaöccsével. A filmben egy 1937-es Lincoln Model-K kabriót használtak – egy káprázatos roadster 6,8 literes V12 motorral, amit 1931-ben mutattak be -, ami a gyártó megfogalmazása szerint egy meghatározó darab volt a korszakban. “Könnyen és fürgén gyorsul a gázpedál egyetlen érintésével” – ígérte a korabeli hirdetés. „A váltás simább. A rugók rugalmasabbak… a modern szépséget a Lincolnban hagyományosan megszokott méltóság feláldozása nélkül értük el.” Bár Clint karaktere a film vége felé belehal a tuberkulózisba, a színész annyira szerette vezetni az autót, hogy „kiköhögte” a vételárat a forgatás után.
Austin Healey 100M (1955)
1952-ben debütált, majd egy évvel később már a Le Mans 24 órás versenyén vett részt az Austin Healey új versenyautója, ami igazi kult státuszt tudhat magáénak. Donald Healey a 100-at azért tette bele az autó nevébe, mert ez a maximális sebessége, de ez nem állította meg a céget, hogy 1955-ben egy nagyobb teljesítményű változatot is bemutasson. A 100M-nek merevebb felfüggesztése volt és 100 féklóerőt produkált, Clint pedig imádta (és még a két- és négykerekű fanatikus Steve McQueennek is volt egy belőle). Ez a kép 1958-ból van, ugyanabból az évből, amikor Eastwood a pályafutásában áttörést jelentő Rawhide sorozatban Rowdy Yates-t alakította. Nem kell sokat gondolkozni, mire költhette a fizetését.
Cadillac Eldorado Series 62 convertible (1955)
1953 tavaszán Clinton vakrandira ment Maggie Johnson titkárnővel, és a dolgok elég jól alakultak, hiszen októberben már eljegyezték egymást, decemberben pedig összeházasodtak. Két évvel később megérkezett az életükbe a Cadillac Eldorado, és Eastwood nem is lehetett volna boldogabb. A 270 lóerős motorral, elegáns uszonyokkal, és 6,286 dolláros árcédulával egy igazi szépség volt. Csaknem 34 évvel később Eastwood szerepelt a Rózsaszín Cadillac-ban, ami egy akciófilm volt egy fejvadásszal és egy csapat neonácival, akik egy ártatlan nőt keresnek. A film nem volt túl jó, a fénypontja nem túlzás, az 1959-es rózsaszín Cadillac DeVille volt.
Jaguar XK150 roadster (1960)
Az Austin Healey után egy másik klasszikus brit roadsterre váltott, mégpedig a Jaguar XK150-re. A modellt 1957 és 1961 között gyártották, és Eastwood imádta. Neki egy 3,8 literes 220 lóerős változata volt, amiből 9385 darab készült, és ez volt a Jaguar utolsó XK változata. Eastwood annyira kötődött az autóhoz, hogy első rendezésében, a Játszd le nekem a Mistyt! című filmben is szerepeltette 1971-ben.
Morris Mini Countryman ‘Cooper S’ (1966)
1966-ban John Cooper ugyanazt a motorsport varázslatot és mágiát alkalmazta a Mini Traveler-re, amely a Mini Cooper S-t rally-győztes szuperautóvá tette. Ez a kisméretű kétajtós a hátsó “pajtaajtajával” egy kis kultikus klasszikus volt, amiből mindössze hat darab készült, ezek közül a pletykák szerint egy Steve McQueennél kötött ki, egy másikat pedig Clint Eastwood csaklizott el. És ez nem kitaláció. „Van egy Morris Mini Countrymanem” – vallotta be boldogan a színész. „Ez egy elég érdekes kisautó. Angliából jött, és megvan benne minden Mini Cooper S versenyfelszerelés, de egy mini kombiban. Vagány autó, mert nincs sok belőle.” Eredetileg a Cooper S Travellers-ek mind az Old English White nevű színben voltak kaphatóak, de a vevőknek felajánlották az átfestést az általuk választott színben. Clint a British Racing Greent választotta.
Ferrari 275 GTB (1966)
1966-ban Sergio Leone Egy maréknyi dollár és a Pár dollárral többért filmjei után könyörögni kellett Eastwoodnak, hogy szerepeljen a trilógia utolsó felvonásában, A Jó, a Rossz és a Csúfban, de a színész nem volt biztos a dologban. Az olasz produkciós cég azonban mindent megtett, hogy változtassanak ezen. Első körben magasabb fizetést ajánlottak neki. Semmi. Ezután adtak volna neki részesedést a film bevételeiből. Semmi válasz. Végül egy olyan ajánlattal álltak elő, amit nem tudott visszautasítani: egy vadiúj Ferrari 275 GTB. Legalábbis így szól a legenda. A valóságban Dino De Laurentiis olasz producer vette a Ferrarit a színésznek ajándékba, amiért szerepelt A boszorkányok című filmben. Akárhogy is, Eastwood elégedett volt. Eredetileg acélszürke volt az autó, de a színész elvitte George Barris-hez, az átalakítások királyához kezelésre. Barris így emlékszik vissza a történetre: „A Ferrari 10 éves volt, így már látszott rajta az idő nyoma, mert Clint szerette vezetni. Egy gazdag, könnyed metálzöld színre festettük át. Akkoriban igazi élvonalbeli autó volt a Pininfarina által tervezett karosszériával és 300 lóerővel.” Clint végül nem tartotta meg az autót, aminek az ára ma a hétszámjegyű tartományban mozog.
Gran Torino Sport (1972)
Karrierje egyik csúcspontja volt a sok közül, amikor 78 évesen ő maga rendezte és vitte a főszerepet a Gran Torino című filmben. Eastwood rasszista karakterének szíve csücske volt az autó, amely egy igazi amerikai klasszikus. Mielőtt elkezdődött volna a forgatás, Eastwood produkciós cége egy oldtimer kereskedőn keresztül szerezte az autót az Ebay-en, és a Warner Bros vette meg a szerepre. Amikor a forgatásnak vége lett, a színész-rendező megvásárolta az autót a kollekciója számára.
Ferrari 365 GT4 Berlinetta Boxer (1974)
Eastwood szíve egyértelműen a Ferrarihoz húz, és ki hibáztathatná ezért. A gyűjteményében egy Ferrari Daytona Group 4 versenyautó is szerepelt, amit barátja, Paul Newman versenyeztetett is. Saját magának Eastwood egy 365 GT4 Berlinetta Boxert vett. Az első 12 cilinderes Ferrari középmotorral, Pininfarina dizájnjával, ami az eredeti Dinón alapult, egy új korszak kezdetét jelezte az olaszoknál. Eastwood imádta. Vagyis majdnem. Nem szerette a tetőt, ezért 1978-ban leszedette, és az autóval együtt megtartotta egészen 1985-ig.
Pontiac Special Edition Trans-Am (1977)
1974-ben Eastwood Jeff Bridges-szel szerepelt a Villám és Fürgeláb című filmben. A két tolvaj története most azért érdekes, mert a filmben látott fehér 1973 Pontiac Trans-Am 455 Eastwoodé volt, és a pletykák szerint még mindig megvan. Ami azonban kevésbé közismert, hogy a színész vett egy másik Trans-Amet is, a Smokey és a banditában – amiben a főszereplő Burt Reynolds volt – feltűnt hatalmas 6,6 literes 300 féklóerős változatot.
Ferrari 308 GTB (1978)
Egy újabb Ferrari és egy újabb autó, aminek köze van egy bizonyos bajszos színészhez. A Trans-Am után Clint megvett egy Ferrari 308GTB-t, amit nem szabad összekeverni Tom Selleck 308 GTS-ével a Magnumból. A Párizsi Autókiállításon mutatták be 1975-ben, szintén Pininfarina tervezte, és egy V8-as motor volt benne.
GMC Typhoon (1992)
Néhány évvel ezelőtt Jimmy Fallon a The Tonight Show-ban megkérdezte Eastwoodot, hogy milyen autót vezet. „Egy GMC Typoont vezetek. Már nem gyártják” – és ezzel nem viccelt a színész. Az 1992-ben bemutatott nagy teljesítményű SUV 4,3 literes V6 motorral van felszerelve, ami 5,3 másodperc alatt gyorsul 100-ra. Összesen 4697 darabot gyártottak belőle.
Fiat 500e (2014)
Az életkor nem számít, Eastwood tartja a lépést a korral. Nem mással furikázik ugyanis Los Angeles utcáin, mint egy elektromos Fiat 500-zal. Furcsa Piszkos Harry-t egy ilyen kis járgányba becsomagolva elképzelni, úgyhogy csak említés szintjén foglalkozunk ezzel a darabbal.
