Egy párkapcsolat felbomlása szinte mindig hatalmas érzelmi megrázkódtatással jár együtt – még akkor is, ha a románc végfázisában már nyomát sem lelted a tomboló szerelemnek. Ha hiszed, ha nem, a szakítás különös agyi folyamatokat is előidéz, melyekről részletesen beszélt egy amerikai neuropszichológus.
“Ahogy a szakításon frissen átesett emberek megtapasztalják a gyászfolyamat különböző szakaszait (a kezdeti sokktól az intenzív érzelmeken és az elfogadáson át egészen a végső továbblépésig), az agyműködésükben is érdekes változások állnak be” – véli Dr. Aldrich Chan.
Chan felvázolta a traumafeldolgozás idővonalát is: azt a periódust, mely a szakítás utáni első naptól (a mélyponttól) egészen az újrakezdésig (a hatodik hónapig) tart.
A szakértő elárulta: a szakítás utáni első hét a totális sokk időszaka, amikor az érzelmi reakciók feldolgozásában és raktározásában kulcsszerepet játszó amigdala jelentős mennyiségű stresszhormont (kortizol, adrenalin) szabadít fel. Ebben a néhány napban a frissen egyedül maradt szerelmes még el sem jut addig, hogy szembenézzen a traumájával, a kezdeti megrázkódtatás ugyanis sűrű árnyékba borítja körülötte az egész világot.
A másodiktól a negyedik hétig tartó időszakban már megjelennek az intenzív érzelmek, s elmélyül a gyász. Mindez részben annak köszönhető, hogy a prefrontalis kéreg területén csökken az aktivitás, sőt a neurotranszmitterek (dopamin, szerotonin) szintjében is radikális változás áll be. A racionális gondolkodás szinte ellehetetlenül, a búslakodó szingli pedig azon kapja magát, hogy képtelen megfékezni túlcsorduló érzelmeit.
A heves érzelmek ezt követően alábbhagynak, s az ötödik héten megkezdődik a tényleges traumafeldolgozás. Ilyenkor az emberek többsége kezdi elfogadni és megérteni a tényt, hogy vége a párkapcsolatnak, s többé nincs visszaút. A stresszhormonok és a neurotranszmitterek szintje lassacskán normalizálódik, megnyílnak a logikus gondolkodás zsilipjei, az amigdala fokozott veszélyérzékelése pedig megszűnik.
A második-harmadik hónapban kikristályosodik, hogy az elfogadás magában hordozza az önreflexió lehetőségét.
Ilyenkor az ember már ténylegesen egyedülállóként határozza meg magát, az identitás részévé válik. A személyiség újjáépülése az általános jó közérzet visszatérését vonja maga után.
A negyedik-hatodik hónap a felépülés időszaka: ilyenkor az emberek többsége ismét az élvezetes és szórakoztató tevékenységek felé kezd fordulni, a mindennapokat pedig újra átjárja a pozitív gondolatok teremtő ereje. Mindezek után pedig már nem is olyan nehéz elképzelni, hogy a boldogság (bizonyos formája) nem csupán párkapcsolatban, hanem egyénileg is átélhető.
A hatodik hónap letelte után jön az utolsó állomás, a továbblépés. Ekkorra az agy már feldolgozta a keserű élményeket, és a jövőre nézve is értékes élettapasztalatokká konvertálta azokat. A korábbi párkapcsolat emlékei persze nem foszlanak szét varázsütésre, de már nem is váltanak ki olyan heves érzelmi reakciókat, mint azelőtt.
Hozzá kell azonban tennünk, hogy a szakértő által felvázolt idővonal inkább csak afféle elvont modell. A gyászfolyamat ugyanis egyénenként különböző időtartamú és intenzitású szakaszokból tevődhet össze, és az is elképzelhető, hogy egy ígéretesnek tűnő előrelépést követően visszazuhansz egy korábbi stádiumba.
