3 dolog, amire a rendszeres adakozás tanított meg

Egy-egy döntés súlya és a felelősségvállalás leglátványosabb területe talán a pénzügyek. Egy-egy jó vagy éppen rossz döntés eredménye szinte azonnal kézzelfogható és bármelyik döntést is hozod meg, te vagy érte a felelős. Akár a megtakarításaid gyarapodnak, akár a tartozásaid, a szerződések alján minden esetben a te kézjegyed szerepel. Andrejcsik Gábor írása:

A gondolatmenet, miszerint te vagy a felelős a saját tetteidért és ha változást akarsz elérni az életedben, akkor az első lépés amit meg kell tenned, hogy vállalod a felelősséget mindazért amit teszel, mondasz, gondolsz, nem újkeletű, most viszont egy kicsit más perspektívába szeretném helyezni. Kicsit tyúk és tojás probléma. A gondolatot Jézus egyik tanítása adta, amit Máté Evangéliumában a 22. fejezet 21. versében lehet olvasni: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.”

A pénzügyi körforgás fontos része nem csak a kiadás, de a rendszeres adakozás is. Az adakozás formája – pénz, idő, önkéntes munka – sokszínű lehet és a mértéke is változó. Ami neked talán értéktelennek, jelentéktelennek tűnik, az másnak akár elérhetetlennek tűnő vágyálom. A rendszeres adakozás egyúttal kőkekemény lecke is, amelyből sokat profitálhatsz. Íme, három dolog, amire a rendszeres adakozás tanított meg:

Attól mert elfordítod a fejed, a probléma még nem oldódik meg

Fontos kiemelni, hogy adakozni nem csak anyagi formában lehet, hanem például az időddel. Az adakozás mértéke ebből kiindulva, nem a pénztárcád vastagságától függ, hanem a döntéseidtől. Hiszen ha egy egész napot, vagy akár csak egy órát arra szánsz, hogy ételt osztasz, bevásárolsz valakinek, vagy egyszerűen csak a társaságod adod, sokkal többet jelenthet, mintha átutalnál néhány tízezer, százezer vagy millió forintot.

Természetesen a pénz is fontos, mert abból lehet ételt, ruhát, lakást, és minden mást is megvenni, de nagy hiba azt gondolni, hogy pusztán a pénztől boldogságot lehet várni.

Én sem szeretek olyan célra áldozni, ami hamvában holt, viszont az a nagy kérdés, hogy ilyen esetben beéred-e pusztán annyival, hogy elfordítod a fejed? Esetleg nekilátsz keresni olyan lehetőséget, ahol ténylegesen segíthetsz. Bármilyen ügyet is tartasz fontosnak, azt biztosan tudod támogatni. Ha valamiért nem bízol meg az alapítványokban, vagy jótékonysági szervezetekben, akkor megteheted, hogy megveszed a boltban az adott élelmiszert, vagy használati tárgyat és elviszed oda, ahová szánod. Így biztosan az kapja meg, akit te méltónak tartasz rá.

A 10 százalék súlya

Azt mondják, hogy egy adomány akkor igazán nagy a számodra, ha megérzed a kiadott pénzösszeg nagyságát. Hiszen ha te havi 100 000 Ft-ból élsz, akkor 10 000 Ft valószínűleg nagy kiadás a számodra. Viszont ha 1 000 000 Ft felett kapsz havonta, akkor kis túlzással észre sem veszed ugyanazt a 10 000 Ft-ot. Az én véleményem, hogy ha a bevételeid 10 százalékát adakozásra fordítod, akkor azzal egy nagyon szűk rétegbe kerülhetsz, mint ahogyan akkor is, ha a bevételeid 10 százaléka a megtakarításaidat gyarapítja. Még én is dolgozom mindkettőn.

Alázat

Ha az időddel adakozol, akkor az alázat a legfontosabb. Jusson eszedbe, hogy amikor a tudásod adod és tanulni segítesz például egy hátrányos helyzetű gyereknek, akkor az olyan tudás, amit az adott illető valamiért nem tud megtenni. A takarítás például két diplomával alantas munkának tűnhet, de szerinted mennyit számít annak, akinek már egy vödör víz a felmosáshoz is mozdíthatatlan súlynak tűnik?

Kellenek a példaképek. A “Nekem sem segített soha senki, én miért tegyem?” Gondolat még egy társadalmat sem vitt előrébb. Éppen azért kell nekem változtatnom, mert ha mindenki csak azt adja, amit ő kapott, akkor soha semmi nem fog változni. Ne azért ne fizess adót, vagy ne adakozz, mert más is ezt teszi, hanem éppen azért válj te példává, mert csak ezen az úton lehet pozitív változást elérni.