Rakonczay Gábor: A Déli-sarkon nem tudsz másra mutogatni

Élete első maratonja az akkor 13 éves Rakonczay Gábort megtanította arra, hogy nincs az a cél, amit kitartással és akarattal ne lehetne elérni. Senki nem gondolta, hogy sikerülhet neki. Még ő maga sem, de mindennél jobban akarta.

Közel három évtizeddel, két Guinness-világrekorddal, a világ legkeményebb sí-expedíciójával és hat óceánátkeléssel később, Rakonczay Gábor célmegvalósítással kapcsolatos előadásait immáron 5 országban, több mint 30 ezer ember hallotta. Célok, kihívások, mélypontok – néha elég egy jó gondolat, ami képes átlendíteni a holtponton. Tarts velünk, láss tovább a helyzeten és hozd ki magadból a maximumot! Az Igényesférfi.hu online magazin bemutatja: Horizont – 10 erős gondolat Rakonczay Gáborral.

1.rész: A Déli-sarkon nem tudsz másra mutogatni

“Sok időt töltöttem nagyon messze a civilizált és biztonságos – vagy annak hitt világunktól. Ott az ember megtanulja, hogy rajta múlnak a dolgok. Minél messzebbre mész, minél inkább vad terepen vagy, annál inkább rajtad múlik minden, nem tudsz másra mutogatni: az összes sikert és az összes kudarcot is magadnak köszönheted. Mondhatod, hogy az időjárás veled van vagy éppen ellened dolgozik, de hozzáállhatsz a kérdéshez úgy is, hogy az időjárás olyan, amilyen és ahogy alkalmazkodsz hozzá, annak lesz valamilyen eredménye.

Ezt a tapasztalatot hazahozva egyre inkább gondolom azt, hogy itt is hasonlóan működnek a dolgok, csak a sok információ, ami körülöttünk van, elteri a figyelmet: könnyű azt gondolni, hogy minden a mi fejlődésünket szolgálja, a világ egyre kényelmesebb, gyorsabb, informatívabb és jó dolog, hogy megyünk a Marsra is, az viszont már kevésbé, hogy ha lemerül a telefon, felborul a nap.

A pandémia miatt nekem is át kellett értelmezni nagyon sok mindent, de talán több volt a kapaszkodóm. Annyi különbséget azért érdemes kiemelni, hogy ha én például elmegyek egy expedícióra, ahol lesznek nehéz helyzetek, azt magamnak választom. Tudom, hogy körülbelül meddig tart, tudom, hogy milyen nehézségek lesznek és tudom, hogy mit fogok az adott kihívással elérni. A világ mostani helyzete ezzel szemben hirtelen ránk szakadt, nem látjuk az értelmét, ezért könnyebb mentálisan az áldozatává válni.

Nagyon érzékeny téma, de a változás alapvetően jó dolog és minél nehezebb valami, annál inkább lehet belőle tanulni – akkor is, ha ezt csak 10 év múlva fogjuk látni. Amikor minden nagyon egyszerű és egy kikövezett úton, halk háttérzenével, valaki kézen fogva vezet előre, abból nem fogsz fejlődni. Ha picit nehezebb az élet, rákényszerülsz a fejlődésre, változásra, tanulásra. Átgondolod a prioritásokat, jelen esetben például az emberi kapcsolatokat, hogy mekkora érték, hogy találkozhatsz a családtagjaiddal, megölelheted őket.

A nehéz helyzeteket onnan szoktam nézni, hogy később biztosan a hasznomra fog válni. Minden nehéz helyzetben ott van ugyanis a lehetőség. Amikor benne vagy, ez egy nagyon sovány vigasz, de érdemes megkeresni ezt a lehetőséget. A helyzet nehézsége ugyanúgy jelen lesz, azon nem feltétlenül tudsz változtatni, de ahhoz, hogy hogyan állsz hozzá, hogy hajlandó vagy-e keresni benne lehetőséget, hogy felülvizsgálod-e magad vagy azt, hogy a környezetedben kinek tudsz segíteni, hogy neki legalább könnyebb legyen, az viszont csak döntés kérdése, amit bármikor meg lehet hozni.

Máshova vezet, ha egy áldozati szerepbe csúszol bele és az is, ha megpróbálod kezelni a kezelhetetlent is.”