Minél tovább rágódsz valamin, annál nagyobb eséllyel fogod megbánni

Sokan azt hiszik, hogy a hosszú mérlegelés garantálja a jó döntést és a lelki nyugalmat. A pszichológiai kutatások azonban azt mutatják: bizonyos helyzetekben épp az okozza a későbbi megbánást, hogy túl sokáig gondolkodtunk.

„Lassan járj, tovább érsz” – tanuljuk gyerekkorunk óta. Fontos döntések előtt mérlegeljünk, gyűjtsünk információt, ne kapkodjunk. Ez alapvetően jó tanács. Mégis sokan tapasztalják, hogy éppen azok a döntések okozzák a legtöbb későbbi kételyt és megbánást, amelyeken a legtovább őrlődtek.

Új párkapcsolat, lakásvásárlás, karrierváltás – tipikusan olyan élethelyzetek, amelyeknél hetekig, hónapokig pörög a fejünk. Logikusnak tűnik, hogy minél alaposabb az elemzés, annál kisebb az esélye a hibának. A valóság azonban ennél árnyaltabb.

Ezt olvastad már?

Racionálisnak tartod magad? Ezt veszítheted vele, ha túlzásba viszed

Egy mondat, ami többet számít, mint gondolnád

A túlzott mérlegelés csapdája

A pszichológiai kutatások szerint a megbánás nem kizárólag a rossz kimenetelből fakad. Legalább ennyire számít, mennyire élénken tudjuk elképzelni azt az alternatív jövőt, amelyet nem választottunk. Minél tovább mérlegelünk, annál részletesebben szimuláljuk fejben a lehetséges forgatókönyveket. Elképzeljük, milyen lenne az élet az „A” opcióval, a „B” lehetőséggel, vagy egy teljesen más úton. Ezek az elképzelt jövőképek idővel érzelmileg telítődnek, szinte valóságosnak hatnak.

A probléma ott kezdődik, hogy amikor döntünk, csak egy út valósulhat meg. A többi nem tűnik el, mentális alternatívaként tovább él bennünk. Ezeket a pszichológia „kontrafaktuális gondolatoknak” nevezi: „Mi lett volna, ha…?” Minél több időt töltünk ezek felépítésével, annál nehezebb később elengedni őket. A kognitív disszonancia elmélete – amelyet eredetileg Leon Festinger dolgozott ki – szerint minden döntés belső feszültséggel jár. Amikor választunk, automatikusan lemondunk más, számunkra szintén értékes lehetőségekről. Ha azonban hosszasan mérlegeltünk, több alternatívába is érzelmileg „befektettünk”. Ezek a visszautasított opciók később is aktívak maradnak a tudatunkban, és könnyen megbánásként térnek vissza.

A megbánás nem mindig a rossz döntés jele

Sokan úgy értelmezik a megbánást, mint bizonyítékot arra, hogy hibáztak. Pedig gyakran nem a döntés minősége a gond, hanem a lezárás hiánya. A gyorsabban meghozott döntések gyakran erősebb önazonosság-élményt adnak. Úgy érezzük, hogy „én döntöttem”, nem pedig a végtelen belső vita győztese született meg. A túlzott elemzés ezzel szemben széttöredezett elköteleződést eredményezhet: egy részünk az egyik, másik részünk a másik opcióhoz kötődik. A döntés után pedig tovább folytatódik a belső tárgyalás. Kutatások szerint azok elégedettebbek a döntéseikkel, akik mentálisan korlátozzák az alternatívák számát, és a választás után tudatosan elköteleződnek mellette. Nem a teljes bizonyosság csökkenti a megbánást, hanem az elköteleződés.

Mikor érdemes sokáig gondolkodni?

Fontos különbséget tenni. Vannak döntések, ahol az alapos mérlegelés létfontosságú: visszafordíthatatlan, biztonságot érintő vagy objektív szempontokon alapuló helyzetek – például komoly orvosi beavatkozás vagy jelentős pénzügyi befektetés esetén.

A gond inkább a szubjektív, értékalapú döntéseknél jelentkezik: párkapcsolat, költözés, karrierváltás. Ezeknél ritkán létezik egyetlen „helyes” válasz. A hosszabb gondolkodás nem feltétlenül tár fel rejtett igazságot – inkább megsokszorozza az elképzelt alternatívákat. Ilyenkor hasznosabb kérdés lehet: nem az, hogy „Gondolkodtam-e már eleget?”, hanem az, hogy „Készen állok-e elköteleződni a döntésem mellett?”

Hogyan csökkentsük a döntési megbánást?

Néhány tudatos lépés segíthet:

• Szabj határidőt a mérlegelésnek. Előre döntsd el, mennyi időt ér meg a kérdés.
• Szűkítsd le az opciókat kettő-három komoly alternatívára. A túl sok választási lehetőség növeli a belső feszültséget.
• A döntés után állítsd le a további kutatást és összehasonlítást. Az utólagos böngészés aktiválja a „mi lett volna, ha” gondolatokat.
• Válts át értékelésből elköteleződésbe. Mondd ki magadban: ezt választottam, és vállalom.

Ezek nem garantálják a tökéletes kimenetelt. De jelentősen csökkentik azokat a mentális mechanizmusokat, amelyek a megbánást táplálják.

A döntéshozatal célja nem a teljes bizonyosság. Az élet legtöbb nagy kérdésében ez illúzió. A valódi cél a belső összhang: elfogadni, hogy minden választás áldozattal jár, és tudatosan elengedni a be nem járt utakat. A gondolkodás segít dönteni. Az elköteleződés és az elfogadás segít továbblépni. És hosszú távon ez az, ami igazán csökkenti a megbánást.

Forrás: Psychology Today

Borítókép: pvproductions, Freepik