Milyen az élet szuperérzékeny férfiként?

A szuperérzékeny férfiak közöttünk járnak – vajon csak sírnak reggeltől estig?

Az emberiség közel egynegyedét érintő szuperérzékenységet illetően nem az a kérdés, hogy vajon a férfiak is érintettek-e, hanem hogy tisztában vannak-e ennek a személyiségvonásnak a legfontosabb jellemzőivel és az életükre gyakorolt erős hatásaival.

A szuperérzékenység egy kétgyerekes apa – a szerző – személyes példáján keresztül.

Még a pandémia előtt kezdtem el arra felfigyelni, hogy érzékenyebb vagyok a zajokra és egyre gyorsabban telítenek el a külső ingerek, miközben a különböző interakciók is mintha fárasztóbbá váltak volna. Meg akartam érteni, hogy mi lehet ennek a hátterében és hogyan tudnék változtatni a helyzeten. Első lépésben megkerestem az egyik pszichológus ismerősömet és beszámoltam neki a tapasztalataimról, amire ő szinte azonnal rávágta, hogy talán a szuperérzékenység áll a dolog mögött. Mivel olykor úgy éreztem, mintha reggeltől estig egy levehetetlen fülesből dübörögve hatolna az agyamba valamilyen rettenetes techno zene és közben beütött a pandémia is, nem is kellett arra biztatnia, hogy elkezdjek komolyan foglalkozni a dologgal. Aztán eléggé gyorsan ki is derült, hogy szuperérzékeny vagyok (Highly Sensitive Person – HSP).

Alapos kutatásba kezdtem s így találkoztam Elaine Aron pszichológus nevével és az általa írt Szuperérzékeny vagyok? című könyvvel. Nem meglepő módon maga a szerző is szuperérzékeny s döntő részben a saját tapasztalatai fordították érdeklődését a téma irányába még a kilencvenes években. A kifejezés persze félreérthető; olyan emberek képét vetítheti lelki szemeink elé, akik azonnal elsírják magukat, ha csúnyán néznek rájuk vagy szemtanúi lesznek egy szúnyog halálának. De természetesen nem erről van szó.

Mit is nevezünk szuperérzékenységnek?

Az emberiség közel húsz százalékát érintő szuperérzékenység egyfajta idegrendszeri- és alkati sajátosságot jelent. A több évtizedes pszichológiai kutatások meggyőzően igazolták, hogy ez a személyiségvonás amellett, hogy teljesen normális dolog, olyan környezeti érzékenységet takar, ami nagyon leegyszerűsítve annyit jelent, hogy a HSP-k az átlagosnál nagyságrendileg fogékonyabbak a környezeti ingerekre. Egy szuperérzékeny ember olyan, mint egy rendkívül érzékeny radar, aki szándéka ellenére szinte minden környezeti ingert észlel, befogad és mélyen fel is dolgoz.

Felismered, ha szuperérzékeny vagy?

A Dr. Google és az öndiagnosztika világában érdemes nagyon óvatosan bánnunk a különböző „jelekkel”, ám általánosságban be lehet azonosítani olyan jellegzetességeket, amelyek szuperérzékenységre utalhatnak. Fontos azonban tisztában lennünk azzal is, hogy ezek a jelek egyénenként változhatnak. Ezen a szakmailag hitelesített teszten érdemes elindulni, ami több (férfi) barátom számára is óriási felismeréseket hozott.

Vele született szupererő

Aron szerint e tulajdonságok különlegessé teszik a szuperérzékeny embereket, akik a könyvében ismertetett saját- és kutatásai alapján

• rendkívül lelkiismeretesek, képesek az erős koncentrációra, az átlagon felül teljesítenek a nagy elővigyázatosságot, pontosságot és gyorsaságot igénylő feladatok terén.
• „Szemantikus memórájuknak” köszönhetően mélyebb szinten dolgozzák fel a dolgokat, jobban észreveszik a hibákat és igyekeznek is azokat elkerülni.
• Ezek mellett gyakran eltöprengenek a saját gondolataikon s magas empátiájuknak köszönhetően erősen reagálnak mások érzelmeire és hangulati állapotaira, mélyebb emberi kapcsolatokat alakítanak ki és a világészlelésük is részletgazdagabb.
• Jelentős részük élénk fantáziával bír és erős kreatív képességgel rendelkezik, így az átlagnál nagyobb eséllyel fedeznek fel új perspektívákat és gyakran fejezik ki magukat valamilyen művészeti ágban is.
• Mivel nagyobb figyelmet fordítanak az értéseikre és a részletekre, mindez segíti őket az impulzivitás elkerülésében és a jobb döntések meghozatalában.
• Hajlamosabbak a nagyobb önreflexióra és mélyebb önismeretre, illetve az átlagosnál mélyebb kapcsolatok kialakítására önmagukkal és a világgal.
• Valószínűleg éppen az érzékenységgel együtt járó kihívások okozta nehézségek elkerülése miatt nagyfokú rugalmasság és alkalmazkodóképesség jellemzi őket. Mindezek a tulajdonságok jelentős „haszonnal” járhatnak a magánéletben és a munka világában is.

„Összességében úgy tűnik, idegrendszerünk reakcióit finom érzékelésre hangolták, ami ugyanakkor azt jelenti, hogy ha intenzív ingerekre kell reagálni, lassabban térünk magunkhoz. Persze a szuperérzékeny emberek sincsenek állandóan fokozottabb izgalmi állapotban, mint mások. A hétköznapi életben vagy alvás közben nem vagyunk »krónikusan izgatottak«. Csupán az új vagy hosszan tartó ingerek izgatnak fel minket jobban. Ne keverjük össze a szuperérzékeny és a »neurotikus« embereket, akik minden látható ok nélkül is folyamatosan szorongó állapotban vannak” – fogalmaz a könyvében egyértelműen Aron.

És akkor az apró betűs rész a hátrányokról

Az állatvilágban is megfigyelt szuperérzékenység evolúciós szempontból rendkívül hasznos, hiszen lehetővé tette és teszi a környezeti változások – például egy veszélyhelyzet – időben való észlelését. Ugyanakkor a mai, a rendkívül zajos, ingergazdag, az extroverziót támogató és jutalmazó világunkban az előnyei mellett kellő tudatosság hiányában hátrányokat is jelenthet a szinte folyamatos stimuláció miatt, aminek kezelése a nem szuperérzékeny emberek számára is napi kihívást jelent. A szinte folyamatos ingeráradt komoly terhelést jelenthet az élet valamennyi területén s innen nézve pedig teljesen mindegy, hogy az ingerek forrását egy plázában való többórás portya, a nappaliban egész nap zsiványkodó gyerekek, egy hosszú és energiaigényes meeting vagy egy open office-ban töltött zajos munkanap jelenti a koncentráció, az elcsendesedés és a regeneráció lehetőségei nélkül.

A végeredmény minden esetben ugyanaz; mentális- és idegrendszeri kifáradás, illetve már középtávon is romló életminőség.
A kutatások alapján úgy tűnik, hogy a szuperérzékenység jelentős mértékben genetikailag meghatározott személyiségvonás; vagyis nem lehet tőle megszabadulni, de meg lehet tanulni vele együtt élni.

Szuperérzékenység: óriási feladat előtt álltam

Fontos kérdés, hogy vajon a környezeti érzékenység áldás-e vagy átok s erre nekem is meg kellett találnom a saját válaszaimat. Egy pszichológus támogatásával arra jutottam, hogy inkább az előnyeire helyezem a hangsúlyt, a nehézégeivel pedig megfelelő módon foglalkozom majd. Általánosságban is igaz: csak akkor tudunk jó életet élni, ha tisztában vagyunk a szükségleteinkkel, képesek vagyunk határokat húzni, nemet mondani a káros, igent a támogató dolgokra. Ehhez pedig egy olyan stratégiát kell kialakítanunk, ami támogatja ezeket a törekvéseinket. Személy szerint óriási feladat előtt álltam: az egész, addig is a tudatosságra alapozott és alapvetően jól működő, persze egyáltalán nem tökéletes életmódomat kellett újra definiálnom az akkor tudatosított szuperérzékenységemre szabva, ami két kisgyerek édesapjaként komoly kihívást jelentett.

Íme az új egyensúly megteremtésének legfontosabb lépései, nem csak szuperérzékenyeknek:

Önismeret

Fejleszd az önismereted, hogy még jobban megismerd az érzéseidet, a gondolataidat, valós szükségleteidet és felmérd a határaidat. Az önismereted segít abban, hogy jobban megértsd, számodra mi okoz stresszt vagy túlterhelést, s hogyan kerülhetsz egyensúlyba.

Stresszkezelés

Alakíts ki hatékony stresszmenedzsmentet, tanuld meg azokat a stresszkezelési technikákat, amelyek segíthetnek csökkenteni az érzékenységed által okozott frusztrációt és feszültséget. Például a meditáció, a különböző légzőgyakorlatok, jóga vagy relaxációs technikák alkalmazása csodákra képes. Ultrafutóként nem hagyhatom ki a futást.

Határhúzás

Húzd meg a határaidat önmagaddal és másokkal szemben és ezeket a határsértések elkerülése érdekében kommunikáld tisztán és egyértelműen. A számodra megterhelő és rossz érzésekkel járó helyzetekre bátran mondj nemet, így tudod visszaszerezni vagy megőrizni az egyensúlyt a saját igényeid és mások elvárásai között.

Tervezés

Tervezd meg a napjaid és alakíts ki egy személyre szabott időmenedzsmentet, mert a tervezettség biztonságot is kiszámíthatóságot ad számodra. Tervezz úgy, hogy legyen időd pihenni és feltöltődni, akár napi szinten is.

Egészséges életmód

Figyelj oda az egészséges életmód szentháromságára, vagyis egyél egészségesen, mozogj rendszeresen és aludj a valós szükségleteidnek megfelelően. Mindez erősíti az immunrendszered, segít a stressz csökkentésében és támogatja a regenerációt.

Egyértelmű kommunikáció

A nehéz helyzetek és félreértések elkerülése érdekében tisztán és egyértelműen jelezd a környezeted, például a családod, a munkatársaid számára, hogy neked HSP-ként milyen szükségleteid vannak, mi okoz nehézséget s mire van szükséged a jóllétedet illetően.

Támogató környezet

Mivel a szuperérzékenység sokak számára még mindig egy minimum furcsa jelenség, vedd körbe magad olyan emberekkel, akik megértik és elfogadják, hogy Te HSP-ként az átlagostól eltérően működsz. A meg nem értés a stressz melegágya, a támogatás viszont a harmonikus élet egyik legfontosabb feltétele.

Gondolkodásmódváltás

Nézz rá másképpen, vagyis tekintsd az érzékenységedet egy erősségnek és ajándéknak, ami által mélyebb emberi kapcsolatokra, a világ mélyebb megismerésére törekedhetsz és olyat alkothatsz, hozhatsz létre, amire csak te vagy képes.

Kérj támogatás

Ha egyedül nem boldogulsz, ne habozz segítséget kérni például pszichológustól vagy tanácsadótól, akik segíthetnek neked alaposan megérteni az érzékenységedet és hatékonyabb stratégiákat kialakítani a harmonikus életmód érdekében.
Persze nem vagyunk egyformák, számos egyéni szükséglet és stratégia létezhet az aktuális élethelyzettől függően; egészen más helyzetben van egy egyedülálló ember, mint egy háromgyerekes szülő.

A probléma beazonosítása után jöhet a megoldás

Ahogy említettem, én magam is sokat dolgoztam egy új stratégia megalkotásán. Pontosan meg kellett értenem az érzékenységem természetét és még inkább tudatosítani a zavaró dolgokat, amiket esetemben elsősorban a zaj és a „tömeg” jelentettek. Új stratégiát alkottam annak érdekében, hogy akár napi szinten meg tudjam magam számára teremteni a „pihenés” vagy a „gyorstöltés” lehetőségét és nagyon preventív módon gondolkodom. Ennek része többek között az is, hogy az utóbbi években nagyságrendileg kevesebbet járok a zajos játszóterekre, nem veszek részt „ötezer fős” május elsejei rendezvényeken, nemet mondok a szintén családos barátaim több hetes közös külföldi nyaralásra invitáló meghívásaira. Emellett viszont odafigyelek az alvásromra, ha szükségét érzem, napközben is pihenek 30 percet és simán eltűnök a Pilisben egy teljes napra. Ha már nagyon hangos a versenyautó a nappaliban, akkor megkérem a fiamat, hogy kapcsolja ki és nem, nem érzem magam emiatt rossz apának, sőt.

Mindent átbeszéltem a családommal, a barátaimmal és a munkámat érintő szereplőkkel is. Nagy munka volt idáig eljutni, de évek óta jól működik a rendszer.

Lippai Roland
Life és karrier coach, ultrafutó