Egy mentális trükk, ami hegyeket mozgat meg – szó szerint

Egy apró, mindennapi szokás segített egy teljesen átlagos férfinak abban, hogy legyőzze Afrika legmagasabb hegyét és közben a saját határait is.

Az első nap a Kilimandzsárón sűrű esőerdőn vezetett keresztül, így Rob Levin sokáig nem is látta azt a hegyet, amit meg akart mászni. A második napon azonban kitisztult a táj, és ott magasodott előtte a távolban a hófödte, monumentális csúcs. „Leesett az állam, mint egy rajzfilmfigurának” – emlékszik vissza az 54 éves Levin. Abban a pillanatban elképzelhetetlennek tűnt számára, hogy valaha is felérhet oda.

Nem egy megszállott hegymászó állt a hegy lábánál. Levin korábban sosem volt hosszabb ideig a természetben, az egyetlen „túrázós” élménye a kaliforniai Muir Woods aszfaltozott sétaútjához kötődött. A Kilimandzsáró megmászásának ötlete valójában társától származott, aki évek óta erről álmodott. Levin végül karácsonyi ajándékként igent mondott – minden kétsége ellenére.

Ezt olvastad már?

A reziliens személyiség titka: miért az érzelmek elfogadása tesz igazán ellenállóvá

Stressz vagy szorongás? Így küzdhetsz meg velük!

Amikor a megszokott kapaszkodót ad az ismeretlenben

Már az első nap végére teljesen kimerült. Este a hálózsákban fekve elővette a telefonját, és megnyitotta a Babbel alkalmazást, amelyet már egy éve használt némettanulásra. Megcsinálta az aznapi leckét – és meglepő módon megnyugtatta. „Minden idegen volt körülöttem, mintha egy másik bolygón lennék. Ez az egy dolog viszont ismerős volt” – mondja. Ekkor elhatározta, hogy a kilencnapos túra minden egyes estéjén elvégzi a napi nyelvleckét. Ez az apró rutin lett az ő mentális kapaszkodója. Egy mikro-szokás, amely szakértők szerint képes áthuzalozni a gondolkodásunkat akkor, amikor valami túl nagynak és túl ijesztőnek tűnik.

Lindsey Tomayko klinikai tanácsadó szerint az egészen kicsi, ismételhető szokások segítenek megkerülni az agy „üss vagy fuss” reakcióját. Egy pár perc légzőgyakorlat, egy rövid séta vagy egy fix napi rutin azt az üzenetet küldi: ezt képes vagyok megcsinálni. Idővel pedig kialakul az identitásváltás: „Én ilyen ember vagyok, aki ezt végigcsinálja.”

Apró lépések, nagy változás

Ezt az elvet hangsúlyozza BJ Fogg, a Stanford Behavior Design Lab vezetője is a Tiny Habits című könyvében. Ő maga annyival indított, hogy elkezdett minden nap fogselymezni, olyan apró vállalással, amit szinte lehetetlen nem teljesíteni. Több tízezer emberrel dolgozva arra jutott, hogy ezek a minimálisnak tűnő szokások idővel meglepően nagy változásokat indítanak el.

Levin számára a nyelvtanulás addig is a kitartás szimbóluma volt: napi leckékkel készült arra, hogy egyszer folyékonyan beszéljen németül. A hegyen döbbent rá, hogy ugyanaz az elv működik itt is. Nem a hat napnyi hátralévő emelkedésre kellett gondolnia, hanem csak a következő lépésre és este a jól ismert alkalmazásra. A Kilimandzsáró legnehezebb szakaszain, a keskeny Barranco-falon, majd a jeges részeken, ahol hágóvasakkal kellett haladni, ez a szemlélet tartotta benne a lelket. „Mindig csak annyit mondtam magamnak: nézzük meg a holnapot, és jussunk túl rajta.”

A hetedik napon felértek az Uhuru Peakre. A csúcson Levin elsírta magát. Negyvenöt percig senki más nem volt ott, a kísérőik hagyományos szuahéli dalokat énekeltek a győzelemről és a hegyről. Ebédeltek, majd elindultak lefelé. A túra június 30-án ért véget.

Amikor később beszéltek vele, Levin már 444 napos némettanulási sorozatnál járt. „Ha belegondolok, ez elképesztően hosszú idő ahhoz, hogy valamit minden egyes nap megcsinálj” – mondja. Azóta, ha egy munkahelyi feladat vagy egy halogatott teendő túl nagynak tűnik, eszébe jut a távoli, legyőzhetetlennek látszó hegy – és az, hogy végül egyetlen apró, napi szokás segítségével jutott fel a tetejére.

Forrás: Men’s Health

Borítókép: Sergey Pesterev, Unsplash