Amikor az AI túl jó társaság: hol húzódnak a mesterséges intimitás határai?

Egyre többen fordulnak érzelmi támaszért mesterséges intelligenciával működő chatbotokhoz. Nemcsak információért vagy gondolatok rendezésére, hanem megértésért, figyelemért, jelenlétért is. A kérdés már nem az, hogy használjuk-e ezeket az eszközöket, hanem az, hogy hol húzódik az a határ, ahol a megnyugtató társalgás észrevétlenül torzítani kezdi az emberi kapcsolatokról alkotott képünket.

A chatbotokkal folytatott beszélgetés elsőre ártalmatlannak tűnik, sőt kifejezetten megnyugtató. Mindig elérhetők, türelmesek, nem vitatkoznak, nem sértődnek meg, és ritkán okoznak csalódást. Ez a kiszámítható, konfliktusmentes jelenlét könnyen kelti az intimitás érzetét, különösen akkor, amikor valaki érzelmileg terhelt vagy magányos. Mark Vahrmeyer brit pszichoterapeuta szerint épp ez az egyik legnagyobb kockázat: ha folyamatosan azt kapjuk vissza, amit hallani szeretnénk, lassan csökken a frusztrációtűrésünk, és gyengül az a rugalmasság, amelyre a valódi emberi kapcsolatokban szükség van. A mesterséges intimitás nem ütköztet véleményt, nem kér számon, és nem hagy teret a csendnek, pedig ezek nélkül nincs valódi fejlődés.

Ezt olvastad már?

Rövidülő figyelem, növekvő zaj: hogyan maradj koncentrált egy felgyorsult világban

Így lépj ki a „majd egyszer” gondolkodásból

A hiány szerepe az emberi kapcsolatokban

A valódi kapcsolatok egyik alapvető jellemzője a hiány. Az, hogy a másik nincs mindig jelen, nem reagál azonnal, és nem old fel minden feszültséget rögtön. Ez igaz a baráti, párkapcsolati viszonyokra, és jól látható példája a pszichoterápia is: a fejlődés jelentős része nem magában a beszélgetésben, hanem az utána következő időszakban történik. Abban a térben, ahol nincs azonnali válasz, és ahol az ember kénytelen egyedül maradni a gondolataival. Egy mesterséges intelligencia ezzel szemben mindig rendelkezésre áll és éppen ez a megszakítás nélküli jelenlét írja át azt, ahogyan a kötődésről gondolkodunk.

A chatbot „túl jó társaság”: sosem fáradt, sosem elfoglalt, és nem kér viszonzást. Csakhogy a súrlódásmentességnek ára van. A hétköznapi emberi kapcsolatok lassabbak, kiszámíthatatlanabbak, és időnként kényelmetlenek. Ezek a súrlódások azonban nem hibák, hanem az érzelmi alkalmazkodás alapjai. Ha ehhez képest egy mindig kedves, mindig reagáló digitális jelenléthez szokunk hozzá, a valós kapcsolatok tempója könnyen kevésnek, frusztrálónak tűnhet.

Keretek nélkül torzít

A mesterséges intimitás nem múló jelenség. Az Egyesült Államokban az MI-alapú érzelmi támogatás már most az egyik leggyakoribb felhasználási mód, és várhatóan tovább erősödik. A kérdés ezért nem az, hogy szükség van-e rá, hanem az, hogy milyen szerepet kap. Eszközként segíthet gondolatokat rendszerezni, megnyugodni egy nehéz pillanatban, vagy kívülről ránézni egy helyzetre. Pótlékként viszont könnyen átveheti azt a szerepet, amelyet eredetileg emberi kapcsolatok töltenének be.

A mesterséges társalgás lehet hasznos, és nem szégyen, ha valakit átsegít egy nehéz pillanaton. A fejlődéshez azonban szükség van a várakozásra, a félreértésekre, a vitákra és a csalódásra is — mindarra, amit egy algoritmus nem tud hitelesen megadni. A lényeg végső soron egyszerű: nem az számít, melyik alkalmazást nyitjuk meg, hanem az, hogy tisztában vagyunk-e a szerepével. A chatbot lehet jó társaság, de az érzelmi ellenálló képességet továbbra is a hús-vér kapcsolatainkban tanuljuk meg felépíteni!

Forrás: Psychology Today

Borítókép: Solen Feyissa, Unsplash