BEXEI Watches, luxus a magyar órakészítésben–interjú Becsei Áronnal
BEXEI Watches, egy márka, melyet a hozzáértők a világ minden pontján szinte kivétel nélkül ismernek, itthon mégis kevesen hallottak még róla. A megrendelő gyakran akár egy évet is vár az órára, az átadás pedig mindig személyesen történik egy ünnepélyes esemény keretei között. Becsei Áron, órakészítő, gépészmérnök, aki az első magyar karórát készítette és aki a világ 20 legjobb órakészítőjének egyike, egy órás dinasztia 3. generációjaként készíti lenyűgöző alkotásait. „BEXEI Watches – Where unique solutions are born.” Hogyan lesz egy ötletből luxusmárka? Mi jelenti a motivációt, ha rajtunk kívül mindenki elveszett próbálkozásnak tartja vállalkozásunkat?
Becsei Áront kérdeztük sikerekről, minőségről és persze az igényességről:
A világ 20 legjobb órakészítőjének egyike, az egyetlen magyar óraműves az AHCI-ben. Hogyan éli ezt meg? Mihez tudná hasonlítani, ha valaki nem hallott volna még erről?
Ez nekem visszaigazolás, hogy jó, amit csinálok, de napi szinten nem befolyásolja az életem. Néha persze vannak meglepő vonzatai, pl. amikor aláírást kérnek tőlem kiállításokon a „rajongók”… Ez furcsa nekem. Ha nem hallottak rólam, az azért van, mert Magyarországon az óráknak, óragyártásnak nincs történelme, ezért nem is érdekli az emberek nagy százalékát. Magamat kortárs művésznek tartom, aki egyfajta mechanikus műalkotásokat készít. Ahogy a kortárs festőkről sem tud az átlagember, úgy az én nevemmel, munkáimmal sem biztos, hogy a napi rutin folyamán összeakad.
Mire a legbüszkébb?
Primus-ra, az első karórámra, a háromtengelyű tourbillonra. Amikor még csak papíron létezett, az egyik AHCI-s órás kolléga azt mondta, hogy ha ezt el tudom készíteni, és működni is fog, akkor a világ 20 valaha élt legjobb órása közé sorolhatom magam…
Elkészült…. Most mi jelenti a legnagyobb kihívást?
Beszélgetni emberekkel, és elmagyarázni érthetően a munkám technikai részleteit. A kivitelezésnél pedig az, hogy ami a fejemben összeáll, azt működőképesen meg tudjam valósítani.
Kitűzött cél, egy tervezett, tudatos folyamat volt az eddig bejárt karrierút – ha lehet így fogalmazni?
Feleségemmel döntöttük el, hogy belevágunk egy saját nevemen futó óramárkába, és az órakészítésre fókuszálunk. Sok „véletlen” volt az életünkben, pl. hogy hallottunk az AHCI létezéséről, és elérhető közelségben (Bécs) volt az akkori elnök háza, ahol meglátogathattuk anno. De onnantól kezdve tudatosan folytattuk az utat.
A vállalkozást feleségével együtt közösen irányítják. Vannak esetleg ebből eredő konfliktusok?
Nekünk szerencsénk van abban, hogy ő pont azokat szereti csinálni, amit én nem (adminisztráció, beszerzés, marketing, kapcsolattartás stb.), én pedig ezek helyett tudok az órákkal foglalkozni. Persze adódnak konfliktusok, mert én pl. addig dolgozom az adott művemen, míg azt tökéletesen nem tudom kiadni a kezeimből. De ugye a feleségem tartja a vevőkkel a kapcsolatot, és egyeztet a határidőkről…:)
Néha neki vannak jó meglátásai (akár órás területen), néha nekem pl. a kommunikációval kapcsolatban. Más szemszögből látni dolgokat a legtöbb esetben építő, nem konfliktust generáló mozzanat az életünkben.
Mi kell ahhoz, hogy valaki elérje kitűzött céljait még akkor is, ha más nem lát benne fantáziát?
Azt tudni kell, hogy mindenki, minden egyes ismerős, családtag teljesen elvetélt ötletnek gondolta az egészet. EZ a hozzáállás, csak pár év elteltével, napjainkban kezdett el változni. Az első években ugyanis csak azt látták, hogy minden időnket, pénzünket, szabadidőnket, mindent erre áldoztunk. A mai napig nagyon sokat dolgozunk, hogy fejlődhessünk. Ehhez képest egy távoli és nem biztos siker a legtöbb ember számára feladást (vagy el sem kezdést) vonzana magával. Mi optimistán állunk a vállalkozásunkhoz, és hisszük, hogy a kitartó munka meghozza a gyümölcsét.
Mi motiválja a leginkább?
A szakértői visszajelzések. Amikor órakészítők, vagy az órák világában igazán járatos órarajongók elismerik a finoman kidolgozott részleteket az óráimban, vagy a technikai megoldásaimat.
Mi a „titok”, mi az, ami miatt képesek a vevők akár egy évet is várni egy Ön által készített órára?
A minőségi kidolgozás és az egyediség. Nem nagyon van olyan órakészítő, aki mindent maga készít, ezért olyan szabadsága van a készítés területén, hogy a vevőinek bármit fel tud ajánlani az egyedi órájuk megtervezésénél. Illetve nem sokan engedhetik meg maguknak, hogy addig dolgozzanak egy művön, amíg tökéletesnek nem gondolják. Másoknál többnyire a mennyiség a minőség elé van helyezve.
Hogyan jellemezné saját stílusát?
A letisztult stílus híve vagyok, bár mindig egy kis csavart próbálok beletenni a műveimbe. Pl. a tok formája azért nem kerek, mert az órák 80%-a kerek tokkal készül és kezd unalmassá válni. A kézzel vésett virágmotívum is egy különleges része az óráimnak.
Minden órát személyesen ad át a megrendelőnek…
Igen, legtöbbször ekkor találkozom először személyesen az ügyfeleimmel. A találkozás pedig mindig egy „esemény”: közös vacsora, vagy ebéd. Általában meghívja a vevő pár órakedvelő barátját. Ők élvezik az újdonságot, és hogy találkozhatnak azzal, aki készítette az órájuk minden egyes alkatrészét. Én pedig élvezem, hogy találkozhatok olyanokkal, akik értékelik az óráimat. Sőt előfordult, hogy így alakult ki kapcsolat a következő vevővel.
Úgy tudom, nagyon sokáig magyarok nem is rendeltek öntől. Változott esetleg ez az arány vagy még mindig nem volt magyar személy a megrendelői között?
Az egyetlen magyar megrendelőm sajnos nem magának, hanem ajándéknak rendelt, így az az órám sem magyar kézen fog viseltetni.
Innováció és diszkréció. Valóban ez a két legfontosabb dolog az ön szakmájában?
Teljes mértékben. Én is azt szeretném elérni, hogy minden évben / kétévente tudjak újabb megoldásokat bemutatni. Sajnos jelenleg még nincs arra kapacitásom, hogy a fejemben lévő újítások prototípusait elkészítsem akkor, amikor megszületnek a fejemben.
A diszkréció is fontos, mert ahol milliós nagyságrendű ékszerről van szó (mechanikus ékszerről), ott a diszkréció és a különleges ügyfél-bánásmód elsődleges.
Mit gondol, miért fűzi különleges viszony a férfiakat az órákhoz?
Ez az egyetlen ékszerük. Egy státuszszimbólum. Az önkép kifejezése a lehető legegyszerűbb, legdiszkrétebb módon. Lehet belőle több is, így variálható.
Plusz a mechanikus órákkal „törődhetnek” – felhúzhatják naponta, figyelhetik, hallgathatják a járását stb. Egy kis „barát”, aki mellesleg nagyon jól mutat a megfelelő környezetben (outfittel).
Mit gondol az igényességről? Mitől igényes egy férfi?
A külső(ség) sokat számít (haj, ruha, óra, cipő stb.), de ugyanilyen fontos a dolgainkhoz való hozzáállás: ha igényesen válogatom meg az ételeket, a helyeket, ahová járok, az embereket, akikkel kapcsolatot tartok fenn. Ezekben is meg kell keresni a számunkra legoptimálisabbat.
Ön milyen karórát hord?
Szeretném a sajátomat hordani, de idáig még nem készült el… Nem volt rá időm.:) Addig pedig nem hordok mást.