Besenyei Péter: Az életben minden egy pillanaton múlik
A világ egyik legjobb pilótája, aki mindennél jobban akart repülni és mindenkinél jobb akart lenni. Kellett hozzá a tehetség, de az átlagon felüli teljesítményhez ez önmagában nem elég.
Szenvedéllyel, nyitottsággal és végtelen kíváncsisággal tekint a világra, amelynek a repülés csak egy – igaz a mai napig fontos – szelete. A versenyzéstől ugyan lassan egy évtizede visszavonult, de a felkéréseknek ma is nehezen mond nemet – hónapokkal előre tele a naptárja. Besenyei Péterrel beszélgettünk.
Mikor repültél utoljára?
Két napja, legközelebb pedig a hétvégén fogok Tihany légterében.
Mennyit változott az érzés?
Más történet a gyermekkori vágy, megint más az első repülés és valahol az is egy teljesen természetes dolog, hogy 52 év elteltével megint más az érzés. Szerencsésnek tartom magam, mert mindig is azt csinálhattam, amit szeretek. A szenvedélyem lett a munkám, amit még mindig nagyon élvezek, de ebben óhatatlanul benne van az is – még ha nem is hangzik túl jól -, hogy ha menni kell, akkor menni kell.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Vissza tudsz emlékezni, mit éreztél akkor, amikor először repültél?
Ezt az érzést nem lehet elfelejteni. 15 éves voltam, egy Rubik Ernő által tervezett, Góbé típusú vitorlázó repülőgéppel szálltunk fel a Dunakeszi repülőtérről. Ekkor még persze oktatótval, az ismeretlentől viszont tartottam. Nagy volt bennem az izgalom, hogy mi vár majd rám, egyáltalán fogom-e bírni a terhelést. Félelem nem volt bennem, sokkal inkább egy felfokozott izgalmi állapot, ami azonnal elillant, ahogy a levegőben voltunk. Egyedül rá egy évre, 16 évesen repülhettem először. Ez is egyike a felejthetetlen élményeknek és egy jelentős mérföldkő is egyben. Nagyon jó kiképzést kaptunk, csak úgy engedték el a növendékeket egyedül, hogy biztosan tudták, mindenre fel vagyunk készülve. Veszélytelennek viszont nem mondanám. Jó érzés volt, hogy végre mindenben egyedül dönthettem, ugyanakkor felelősség is, senki nem véd meg, ha hibázom.
Bátorság vagy tűpontos felkészültség?
Én nem tartom magam bátornak. Sőt, azt gondolom, hogy a bátorság, vakmerőség felkészültség nélkül veszélyes játék, hiszen az életünkből egyetlen egy van. Aki egy ilyen szakmában csak bátor az nem lesz hosszú életű. Ha valaki felkészült és tisztában van azzal, hogy mit csinál, akkor pedig nincs szükség bátorságra.
Az improvizáció a mai napig meghatározó eleme a bemutatóknak. Hogyan kell elképzelni, amikor egy ilyen helyzetben döntést hozol, improvizálsz?
Kell hozzá megfelelő tudás, kell hozzá megfelelő tapasztalat, kell hozzá rengeteg biztosan működő elem a tarsolyban, amit aztán a jazz zenészekhez hasonlóan az adott helyzettől függően lehet kombinálni. A végeredmény függ a repülőgéptől, az adott hangulattól és persze az olyan meghatározó külső tényezőktől is, mint az időjárás. Hat évig zongoráztam, akkor is imádtam improvizálni, nagyon élveztem, hogy én magam sem tudtam, hogy mit fogok éppen játszani, csak hagytam, hogy magával ragadjon a zene, a pillanat varázsa.
Példaként említhetném a karatét is. A harcművészetben is felfedeztem ezt a fajta improvizációt, hiszen számos kéz és lábtechnikát kell elsajátítani, támadó és védekező elemeket, aztán pedig az adott helyzettől függ, hogy mit mikor milyen kombinációban használsz. Furkó Kálmán nyolcdanos karatemester mellett karatéztam egy időben.
A műrepülés is hasonló módon épül az improvizációra. Megtanulod a figurákat, amiket képes vagy biztonságban végrehajtani, megvannak a saját elemeid, de hogy végül mit repülsz abban a néhány percben, azt az adott pillanat, az adott körülmények határozzák meg. Zárójelben jegyzem meg, hogy én mindig is azok közé a pilóták közé tartoztam, akik képtelenek voltak kottából repülni. Sokan az előre megrajzolt koreográfiát követték, én viszont mindig is élveztem, ha beletehetek egy váratlan csavart a történetbe, ami ott és akkor érzésem szerint jobban passzolt. Ha az ember képes arra, hogy improvizáljon, akkor nagyon nehéz megverni, mert mindig az adott pillanat legjobbját tudja nyújtani. Teljesen más egy zenés koreográfia a földön és teljesen más a levegőben, amikor a szél szemből, hátulról jobbról vagy balról fúj.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Milyen felkészülés szükséges ahhoz, hogy az adott pillanatban a legjobbat tudd kihozni magadból?
Ez véleményem szerint egyfelől egy képesség is, másfelől pedig rengeteg gyakorlás. Minden fejben dől el. Sok versenyző van, aki nagyon szépen, pontosan repül az edzéseken, versenyhelyzetben viszont leblokkol, téveszt, nem úgy fordul.
Abban a kategóriában viszont, amiben én is indultam, azt gondolom, hogy gyakorlatilag bárki megnyerheti az adott versenyt. Mindig is azt mondtam, hogy nincs legjobb, hanem van a világon nagyjából tíz pilóta – ez most is így van – akik közül bárki megnyerheti az adott versenyt, a több tízezer pont közül egy-két pont, hajszálnyi különbségek döntenek, hogy éppen akkor, aznap ki milyen formában van, ki a bírók által legjobbnak látott pilóta. Büszke vagyok rá, hogy én is ebben a körben versenyezhettem és tagja lehettem ennek a szűk elitnek.
Mi volt a legnagyobb kihívás a pályafutásod során?
Minden egyes feladat az adott pillanatban kihívás, minden egyes feladatnál megvan a veszély, hogy rosszul is elsülhet. Azt szoktam mondani, hogy a rutin egy nagyon fontos dolog, az viszont nem jó, ha rutinból teszed a dolgod. A rutin könnyelművé tesz, elaltat. Az éberség viszont fontos, különösen ezen a pályán.
Úgy tudom, hogy a repülés – bár az egyik legfontosabb része – de csak egy kis szelete az életednek. Mi az, ami legalább ekkora szenvedéllyel, lelkesedéssel tölt el?
A zene egy következő dimenzió számomra, ritkán telik el úgy nap, hogy ne hallgassak zenét. Általában ezzel kelek, ezzel fekszek, ha hosszú repülőútra megyek, akkor is csak zenét hallgatok, sőt azt is elárulom, hogy a zenei gyűjteményemnek egy külön szoba van otthon. Sokszor megkérdezik, hogy mi a kedvencem, erre viszont nagyon nehéz válaszolni, mert nagyon széles a zenei ízlésem. Könnyebb lenne a harminc legkedvesebbet felsorolni. A jól hangszerelt, dallamos, igényes zenét szeretem. Hogy néhány példát is említsek: Vangelis, Mike Oldfield, Enya, Schiller, Robin Schulz, de kedvelem az igényes rappet és a klasszikus zenét is. Bár az utóbbihoz kell egy külön hangulat, arra oda kell figyelni.
A zene mellett sok hobbim van. Gyerekkorom óta horgászom, megtisztelő, hogy horgász nagykövet vagyok. Érdekel a borok világa is, hat helyen vagyok borlovag, külföldön is, Szlovéniában. Több mint 15 éve járok bortesztekre, bort bírálni. Nagyon élvezem, sokat lehet tanulni arról, hogy egy bort hogyan kell megközelíteni, hogyan kell kibontani, megfejteni, felfedezni az erényeit vagy az esetleges hibáit. Egy vakteszten nem befolyásol a címke, a borász, a történet, a brand, nagyon izgalmas világ. Lenyűgöző, ahogy ugyanabból a szőlőből minden borász más és más bort fog készíteni, sőt ugyanannak az embernek a munkája is más-más jegyeket mutathat egy másik hordóban. Összetett folyamat, ahogy a szőlőből a poharunkba tölthetjük a bort, ezalatt pedig számos úton mehet el a történet egyik vagy másik irányba.
A boros pincédet is a zenei gyűjteményedhez hasonlóan kell elképzelni?
Igen, nagyon hasonlóan (nevet – a szerk.).
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Ha bor, akkor melyik régió felé indulsz el?
Volt szerencsém nagyon sok régiót felfedezni Új-Zélandtól kezdve Ausztrálián, Dél-Afrikán és Dél-Amerikán át a nagy európai klasszikusokig és a mai napig sokféle tételt kóstolok a tesztek során, a magyar borok viszont különleges helyet foglalnak el a szívemben. Az elmúlt húsz-huszonöt év alatt fantasztikus fejlődésen mentek keresztül, nagyon szép boraink vannak, amik ráadásul ár-érték arányban is zseniálisak.
A gasztronómia világa is közel áll hozzád?
Leginkább csak a fogyasztói oldalról. Van persze néhány étel, amit nekem kell megcsinálni, mint például a halászlé, a Besenyei-féle rakott krumpli vagy a húsos töltött palacsinta, de ezt én leginkább “kirakatfőzésnek” hívom, a szürke hétköznapokban a párom szokott főzni. Hozzáteszem nagyon jól, az én szerencsémre.
Hogyan telik most egy átlagos napod?
Viszonylag kevés az alvásigényem, napi négy óránál többet nem ritkán alszom. Korán kelek, én vagyok az a családban, aki a kávét főzi. Egy tóparton lakunk, szeretem reggelente nézni a kacsákat. Három nagytestű kutyánk van, akik alig várják, hogy felébredjünk, velük is sok időt töltök, töltünk. A reggeli és esti rutinokat leszámítva viszont minden nap más. Áprilistól indul a szezon, szeptember végig szinte minden hétvégén van bemutató itthon vagy külföldön, nem szoktam unatkozni.
Van olyan rutin, amit a versenyzés miatt építettél be a mindennapjaidba és a mai napig része az életednek?
Próbálok stresszmentesen élni, tudatosan kikapcsolódni, pihenni, zenét hallgatni. Nekem a zene az egy egyfajta szellemi felfrissülés. A ház körüli teendők fizikailag karbantartanak, de azért hetente egy-két alkalommal járok edzésre is, ahol felügyelet mellett is sportolok.
A repülésnek nagyon sok mindent köszönhetek, az egész életem erről szólt. Ha annak idején nem egy repülőtér mellé költözünk, öt évesen nem nyűgöznek le a repülők, nem tudom mi lettem volna. Lehet, hogy karatemester, lehet, hogy zongoraművész, nagyon nehéz megítélni így visszagondolva egy pályafutására. Alapvetően semmit nem csinálnék másképp. Nyilván voltak kisebb nagyobb hibák, ez mindenki életében előfordul, de alapvetően azt hiszem, hogy semmit nem csinálnék másképp. Megint más kérdés, hogy még egyszer ugyanazt megismételni nem lehet szerintem. Az életben nagyon sok minden egy pillanaton múlik, amit vagy észreveszel, vagy nem. Sokszor jutunk elágazáshoz, ahol el kell dönteni, hogy jobbra vagy balra indulsz tovább. Sok ember azt mondja, hogy nincs szerencséje. Sok embernek biztosan igaza van, de ugyanakkor a szerencse is egy olyan dolog, amit észre kell venni.
Az életben is olyan gyorsan hozol döntést egy egy ilyen elágazásnál, mint mint repülés közben?
Igen, általában határozottan tudok dönteni.
Véleményed szerint mi különböztet meg egy jó pilótát egy kiválótól?
Ebben a kérdésben szerintem nincs különbség, azt gondolom, hogy az élet minden területén egy átlagos képességű ember, átlagos szinten bármire képes – zongorázni, hegedülni, kerékpározni, repülőgépet, helikoptert vezetni. Az átlagon felüli teljesítményhez viszont már kellenek olyan plusszok, mint az adottság – hiába akarnék szumó birkózó lenni -, lehetőség – amit észre kell venni -, elszántság, motiváció, rengeteg munka és szüntelen kitartás.
Hallgasd meg a teljes beszélgetést Spotify csatornánkon vagy nézd vissza itt:
Tetszett? Oszd meg másokkal is!
A szerzőről
