Sötét árnyékot vet a magyar gazdaság jövőjére a klímaváltozás

Az éghajlatváltozásnak köszönhetően hazánkban is egyre gyakoribbá válnak, s időben is hosszabbra nyúlnak az aszályos időszakok, ez pedig a gazdaságot is súlyosan érintheti. Nyomasztó jövőképet tár elénk az OECD legújabb elemzése.

Az 1900 és 2020 közti százhúsz évben megkétszereződött a Föld aszályban érintett területeinek száma. Az elmúlt évtized során a szárazság a bolygó szárazföldi régióinak 40 százalékában vált egyre égetőbb problémává – írja a Portfolio.hu az OECD friss elemzésére hivatkozva. Az eddigi feljegyzések alapján legdrasztikusabbnak tekinthető aszályok közül számos a mögöttünk hagyott évtizedekben következett be – ide sorolható a 20 évig tartó mexikói aszály, a 2022-es, történelminek nevezett európai szárazság és az Észak-Amerikában jelenleg is tartó aszály is.

Az OECD jelentése a szervezet összes tagállama, így Magyarország tekintetében is értékeli az aszálynak való kitettség változását.

Ezt két fontos jelzőszámmal szemlélteti: az első azon területek arányát mutatja meg az ország teljes területéhez mérten, ahol az aszályok átlagos gyakorisága, illetve intenzitásának fokozódása volt tapasztalható a 2000 és 2020 közötti időszakban az 1950-2000-es periódushoz képest.

Az adatokból kitűnik, hogy hazánk területének 100 százalékán sűrűbben fordult elő szárazság, mint a 20. század második felében, miközben az aszály intenzitása az ország egész területén fokozódott. Magyarország így Csehországgal, Szlovákiával és Szlovéniával együtt a 38 OECD-tagállam legsúlyosabban érintett csoportjába tartozik.

Az aszály veszélyének növekedése több tényező együttesétől függ, amelyek egyaránt a klímaváltozásból fakadnak. A nagy meleg fokozza a párolgást, megváltoztatja a csapadékeloszlást, s a hótakaróban és a gleccserekben felgyülemlett tartalékok csökkentésével szűkíti az édesvíz elérhetőségét. A számítások szerint az éghajlatváltozás a 19. század végéhez képest akár hússzorosára is növelhetette a 2022-es európai aszály valószínűségét, míg a jelenleg is tartó észak-amerikai aszály valószínűségét 42 százalékkal fokozta.

Az olyan folytatólagos emberi tevékenységek, mint például az erdőirtás, a városok terjeszkedése, vagy a nem fenntarthatóan alkalmazott öntözéshez hasonló mezőgazdasági gyakorlatok, az ökoszisztéma és a vízkészletek lerontásával hozzájárulhatnak újabb és újabb aszályok kialakulásához.

Az OECD adatai szerint e tényezők okozhatták, hogy 1980 óta a bolygó szárazföldjeinek 37 százalékán számottevő mértékben csökken a talaj nedvessége, a talajvízszint világszerte apad, és aggasztóan sok folyó vízhozama mutat komoly visszaesést.

Az édesvíz elérhetőségének szűkülése gyorsíthatja a talaj leromlását, és hátrányosan érinti az olyan élőlényeket, valamint társulásokat, mint az erdők és a vizes élőhelyek, befolyásolva ezáltal a növényi biomasszát és annak eloszlását. Ez nem pusztán a biológiai sokféleséget fenyegeti óriási veszéllyel, de még a városi ember számára is problémássá teheti a víztisztításhoz és szénmegkötéshez hasonló ökoszisztéma-szolgáltatásokat. Így pedig – a negatív visszacsatolási hurkok örvén – a jövőbeni aszálykockázatokat is tetézheti.

És akkor még nem is említettük az aszályhoz fűződő gazdasági költségeket, melyek egyre nagyobbra rúgnak. Az OECD jelentése szerint a veszteségek és a károk világszerte évi 3-7,5 százalékkal növekednek. A vízhiány egész ágazatokat érinthet, s az elemzés szerint egy átlagos aszályesemény ma legalább kétszer olyan költséges, mint 25 évvel ezelőtt, sőt 2035-re a költségek akár 35 százalékkal magasabbak lehetnek, mint napjainkban.

Természetesen a mezőgazdaság a legnagyobb mértékben érintett ágazat, de az aszály a folyami kereskedelem és a vízenergia-termelés frontján is tengernyi problémát okozhat, vagyis – közvetetten bár, de – az ellátási láncokra és az energia rendelkezésre állására is hatással lehet.

Noha az aszályok a természeti kataklizmák csupán 6 százalékát teszik ki, az összes kapcsolódó halálesetek 34 százalékáért tehetők felelőssé. Az élelmiszerbiztonság ingataggá válása, s az ezzel összefüggő egyéb negatív következmények pedig akár politikai feszültségekhez, társadalmi nyugtalansághoz és geopolitikai konfliktusokhoz is vezethetnek.

Az OECD elemzésének egyik fő megállapítása, hogy az aszályállóságra való törekvés, s az abba való befektetés rendkívül nagy hozamú lehet, sőt emberi életeket menthet meg. Az aszály megelőzését célzó beruházásokkal nemcsak a közvetlen költségekből lehet lefaragni, de hosszú távú társadalmi, gazdasági és környezeti előnyökkel is járhatnak – áll a jelentésben.

A bizonyítékok alapján kijelenthető, hogy minden aszálymegelőzésbe fektetett dollár 2-3 dollárnyi hasznot hoz, az ellenállóképességet erősítő beruházási költségek pedig akár 10 százalékosan is megtérülhetnek.

A hatékony politikákkal és célirányos beruházásokkal tehát a kormányok csillapíthatják az aszály közvetlen hatásait, sőt még hosszú távú hasznot is termelhetnek.

A jelentés alapján hazánk a világ országainak azon szűkebb csoportjába tartozik, mely nemzeti vagy regionális szintű aszálykezelési tervvel rendelkezik.

Az OECD elemzése hat másik ország mellett Magyarországot is azon államok között említi, melyek ágazati fókuszú nemzeti klímagazdálkodási tervet, illetve stratégiát dolgoztak ki. E hosszú távú elképzelések természetalapú alternatívákat jelenthetnek az aszálykockázat csökkentésére. Hazánkat abba az országcsoportba sorolják, melynek tagjai szezonális vagy regionális vízárképzést vezettek be, az öntözési támogatásokat pedig a vízmegtakarítási célok teljesítésétől tették függővé.